A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked, mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. 

–Király Eszter-

A kötődés a csecsemő és gondozója közti korai érzelmi kötelékre utal. John Bowlby brit pszichoanalitikus, pszichiáter (1907-1990) szerint a csecsemőkorban akkor alakul ki biztonságos kötődés, ha a fejlődés során a csecsemő alapvető szükségleteit a gondozók kielégítik. Ha a kötődés biztonságosan kialakult, akkor fenyegetett állapotban a baba a gondozójába kapaszkodik, tőle vár valamilyen választ, megnyugtatást és védelmet, mivel addigi tapasztalata alapján biztos abban, hogy meg is kapja azt.

Az elutasításnak vagy közönynek kitett csecsemő viszont bizonytalan, szorongást keltő kapcsolatot tanul meg. Számára nagy érzelmi megterhelést jelent tehát, ha elszakad attól, akihez kötődik, mert bizonytalan, hogy mikor vagy egyáltalán megkapja-e majd az áhított nyugtatást és védelmet. Ezt a jelenséget figyelhetjük meg a gyermekkori szeparációs szorongás esetében is.

Bowlby úttörő munkáját követően Mary Ainsworth (1913-1999), amerikai-kanadai pszichológus és mtsai. leírták az anya és csecsemője között zajló teljes folyamatot, melyet az Idegen helyzet kísérleti sorozatban tanulmányoztak. Eszerint a baba nem passzív befogadó, hanem valaki, aki viselkedésével (sírás, mosolygás, nyűgösködés, tekintet, gagyogás, düh, stb.) aktívan részt vesz a túlélését és boldogságát biztosító kapcsolatban.

Kimutatták, hogy a legtöbb gyermek biztonságos kötődést alakít ki: az Idegen helyzet kísérlet során a gyermek az anya távozásakor elkeseredik, de könnyen megnyugtatható az anya visszatértekor.
A szorongó-ambivalens kötődés esetében a gyermek hangosan tiltakozik az anya távozása ellen és nem nyugszik meg jelentősen akkor sem, amikor az anya visszatér.
A harmadik csoportnál elkerülő kötődés figyelhető meg: ők azok, akik alig figyelnek az anyára, nem zavarja őket, ha az kimegy a szobából, és gyakran elutasítják a felajánlott vigasztalást, amikor az anya visszatér.
Megzavart kötődés: a gyermek ellentmondásos kötődési mintát mutat, azonban rendszerint csak az egyik gondozó felé.
A kialakuló kötődés jellegét nagy mértékben meghatározza a gondozó kötődési stílusa. Az anya vagy elsődleges gondozó elérhetetlenségével (betegség, halál, drog, trauma, túlzott stressz, stb.) kapcsolatos korai élmények gyakran kapcsolati zavarokhoz vezetnek az élet későbbi szakaszában.

Ajánló: ITT megtekinthető Mary Ainsworth “Strange Situation” kísérletéből egy részlet.; A tárgykapcsolat-elmélet szellemében dolgozó terapeuták (Melanie Klein, Karen Horney, Margaret Mahler, Heinz Kohut, Otto Kernberg) szerint a korai kötődési minták a felnőttkori bensőséges kapcsolatok alapkövei. A tárgykapcsolat-elmélet a csecsemőnek az anyai kapcsolatban megélt tapasztalatát tekinti a személyiségfejlődés legfontosabb meghatározójának. A szelf, azaz az egyén identitás érzését biztosító pszichés szerveződés fejlődését a csecsemő kötődési igénye alapozza meg. Tárgykapcsolat-elmélet témában meghallgathatja Pál Ferenc lelkész és pszichológus hanganyagát:
A családi kapcsolatrendszerek feltárására integratív módszertant fejlesztettünk ki, melyről itt tájékozódhat és itt olvashat!

Amennyiben segítségre van szüksége, keressen bizalommal!

Kálmán Mónika