Virginia Satir-féle család rekonstrukció
Virginia Satir (eredeti nevén: Virginia M. Pagenkopf) példakép, kivételes emberszeretettel és intuícióval megáldott segítő, a humanisztikus pszichológia fontos alakja volt. Családterapeutaként és szociális munkásként nemcsak azzal foglalkozott, hogyan lehet az egyéneknek és a családoknak segíteni, hanem az is szenvedélyesen érdekelte, miként fejleszthetne ki olyan módszereket, amelyekkel a különböző rendszerek, családok, csoportok negatív szemléletét pozitívra és növekedésalapúra változtathatná. Kutatásai és kísérletei alapján rájött, hogy legtöbbször rosszul látjuk az embereket. Kirakójáték-szerűen helyezte egymás mellé az új meglátásokat és elképzeléseket, s elkezdte kidolgozni saját integratív terápiás eszköztárát, melynek egyik eleme a család rekonstrukció.
Családi rekonstrukció és családszobor
A család Satir-féle rekonstrukciója a kliens családjában és társas kapcsolataiban zajló folyamatokat és ezek egészséges és diszfunkciós mintázatait tárja fel annak érdekében, hogy a kliens újfajta módon léphessen kapcsolatba a családtagjaival és a saját önértékelésével.
Satir kiindulópontja a módszer megalkotásakor az volt, hogy az emberek megküzdési problémái a feloldatlan gyermek–szülő élményekhez kapcsolódnak.
Úgy vélte, nem lehetünk teljesek addig, amíg nem kapcsolódunk össze a szüleinkkel mint hús-vér, valóságos emberekkel.
A család rekonstrukcióját komoly előkészületek előzik meg. A klienst, akinek a családja élő fényképként megelevenedik, „csillagnak” (az angol star szóból; értelme: ő a rekonstrukció központi figurája, sztárja, csillaga) nevezik. A csillag a rendelkezésére álló családi információ alapján:
• térképet készít a családi mintázatokról, időtengelyen ábrázolja a legfontosabb családi eseményeket (pl. szülők házassága, gyermekek születése, válás, betegség, gyász esemény, nyugdíj, stb.);
• megrajzolja az életét meghatározó személyek körét, az úgynevezett befolyásolók kerekét, amelynek a közepén magát tünteti fel;
• ezután tőle azonos távolságba, a rekonstrukció alakzatába helyezi a családtagjait, barátait, szerelmeit, tanárait, kedvenc állatait stb.
Az egyéni előkészületek után a csoporttagok segítségével családszobor készül a „csillag”:
• szűkebb családjáról
• a szülők, nevelők, gondozók családjáról (az anyáéról és az apáéról külön)
• a szülők megismerkedéséről, az udvarlásról és az egybekelésről
• újra a szűkebb, nukleáris családról (a szülők egybekelése, a testvérek megszületése nyomán megváltozott családi rendszerről)
A „csillag” kívülről végignézi, ahogyan az őt helyettesítő „képviselő” a különböző helyzetekben a régi megküzdési minták helyett újakat választva kiáll magáért. A „csillag” a családszobor felállításával újfajta tudatosságra tehet szert. Lehetővé válik számára, hogy másképpen értékelje saját magát és a családtagjait, és hogy a fejlődés gátját okozó, alacsony önértékelést előidéző régi beidegződéseket tudatosan átírja.
„Azt találtam, hogy nem a problémával van gond, hanem a megküzdéssel vagy a megküzdés hiányával. Mindig azt kerestem, hogyan lehet ezeket az elképzeléseket bentről kívülre helyezni, a külvilágban megjeleníteni.”