Kognitív torzítás: párkapcsolati kommunikáció
Kognitív torzítás minden emberi kapcsolatban, így a párkapcsolatban is előfordul. Szükséges tudatosítani, hogy mit értünk a kognitív torzítás kifejezés alatt, hogy felismerhessük és változtathassunk rajta. A párkapcsolati kommunikáció ezáltal sikeresebb, hatékonyabb, feszültségmentesebb lehet és kikerülhetővé válnak azok a logikai és érzelmi csapdák, amelyek megnehezítik a párkapcsolati kommunikációt és rontják a párkapcsolati elégedettséget.
Kognitív torzítás fajtái: hogyan sérül a párkapcsolati kommunikáció?
1. Minden vagy semmi típusú gondolkodás: amikor az ember mindent fekete-fehér kategóriákban értékel. Pl. az egyén nem tökéletes teljesítmény esetén az
egész helyzetet teljes kudarcnak éli meg: „Ha nem figyelsz rám minden percben, akkor értéktelen vagyok.”
2. Túláltalánosítás: egyszeri negatív esemény alapján általánosít a személy. Ha valami nem sikerült, akkor úgy értékeli a dolgot, hogy „nekem soha semmi nem sikerül”. Párkapcsolati kommunikációban: „Te soha nem segítesz semmiben. vagy Te mindig félreérted a szavaimat”.
3. Negatív szűrés: amikor a személy egy adott történésből pusztán egyetlen részletet emel ki, s ennek alapján mindent negatívan minősít: „Hiába fogytam 20 kg-ot, Te még mindig nem vettél el feleségül.”
4. A pozitívumok figyelmen kívül hagyása, leértékelése. A pozitív tapasztalatait az egyén azzal utasítja el, hogy azok „nem számítanak”. Így az egyébként
pozitív események is negatívnak tűnnek fel. Pl.: „Csak azért ragaszkodsz hozzám, mert nem ismersz eléggé.”
5. Elhamarkodott következtetés: a negatív értékelés nem a tényeken alapul:
A) Gondolatolvasás: amikor az egyén azt hiszi, tudja, hogy mások mit gondolnak róla (negatívumot), és egyéb, sokkal valószínűbb lehetőségeket nem vesz figyelembe. Pl. egy általa elkapott pillantásból azt szűri le: „Unalmasnak tartasz.”, „Biztos utálsz.”
B) Jövendőmondás, jóslás : az egyénnek a jövőre nézve negatív elképzelései vannak, és más – sokkal valószínűbb – kimeneteleket nem vesz figyelembe. „Hiába járunk párterápiára, úgysem tudjuk megmenteni a házasságot.”
6. Felnagyítás és lekicsinylés: amikor az ember eltúlozza bizonyos dolgok fontosságát (pl. saját hibáit vagy mások erényeit) vagy –ellenkezőleg – saját jó tulajdonságait, sikereit, illetve mások gyengéit bagatellizálja. Ezt a tulajdonságot kettős morálnak vagy kettős mércének is nevezik. Pl.: „Az semmi, hogy van egy házunk, mert az mindenkinek van.”
7. Érzelmi logika: az egyén erős „érzései” alapján igaznak vél valamit és nem veszi figyelembe az ellenkezőjét igazoló tényeket. Pl.: „Hiába mutatod ki a szeretetedet, mégis egyedül érzem magam.”
8. „Kell” és „kellene” állítások: az egyénnek határozott elvárasai vannak arról, hogy neki, illetve másoknak hogyan „kell” viselkednie, és ezek meghiúsulása esetén túlértékeli a következményeket. Pl.: „Mindig pontosnak kell lennem.”„A páromnak tudnia kellene, hogy mit szeretnék.”
9. Címkézés és téves címkézés: a túláltalánosítás extrém formája, amikor az egyén ahelyett, hogy megfogalmazná a problémát, negatív címkével illeti saját magát vagy mást. Pl.: „Vesztes vagy.” „Toxikus vagy.”
10. Perszonalizáció: amikor az egyén úgy érzi, hogy ő az oka egy olyan eseménynek, amiért valójában nem ő felelős. Pl. „Az én hibám, hogy rosszul sikerült anyósom szülinapja” vagy „Én tehetek róla, hogy a szüleimnek rossz a házassága:”
Kognitív torzítások listájának forrása: ITT
Egyéb cikkek párkapcsolat témában: ITT
A párkonzultációs munka során szem előtt tartjuk a család- és párkapcsolat teljes rendszerét, így a kognitív viselkedésterápiás módszertartant, szemléletmódot, gyakorlatokat integráltan alkalmazzuk, az adott család, pár folyamatához illesztve.
A listát párkapcsolati rendszerekre adaptálta: Kálmán Mónika