Feljogosítottság séma transzgenerációs szemléletben: a feljogosítottság séma a családrendszerben, a párkapcsolatban
A Böszörményi-Nagy Iván által kidolgozott kontextuális családterápia az első igazán integratív terápia, mely transzgenerációs szemléletű és ötvözi a rendszerszemlélet, a tárgykapcsolat-elmélet és az egzisztenciális filozófiai hátteret. A feljogosítottság sémát és kialakulását most a családrendszer múltjának, jelenének kontextusba helyezésével próbáljuk szemléltetni, mert hisszük, hogy a saját személyes jelenünk megértéséhez elengedhetetlen a transzgenerációs családrendszerünk ismerete.
Böszörményi-Nagy Iván (1920-2007) magyar származású amerikai pszichiáter, a családterápia egyik úttörője volt. 1948-ban Ausztriába, ’50-ben pedig Amerikába emigrált a kommunizmus és a nácizmus elől. Később, a rendszerváltás után többször hazatért Magyarországra előadásokat tartani, és számos magyar családterapeutának adta át szemléletét, munkamódját. Fő érdeklődési területe a skizofrénia biokémiai kutatása volt, de mivel kezdeti hipotézise nem volt igazolható, más irányból közelítette a családrendszer tüneteit, így kezdett el érdeklődni a családon belüli kapcsolatok jelentősége iránt.
A transzgenerációs családterápia az 1960-as, 1970-es években alakult ki: új, rendszerszemléletű, generációkon átívelő mintákat figyelő terápiás megoldásokat kelt életre. A szemlélet további képviselői: a francia gyermek-pszichoanalitikus Francoise Dolto, a magyar-francia pszichoanalitikus Nicolas Abraham, akik Böszörményi-Nagy Iván mellett vizsgálták a megoldatlan családi konfliktusok, a gyűlölet, a bosszú, a titkok és a kimondatlan vagy kimondhatatlan dolgok transzgenerációs átvitelének komplex kérdését, akárcsak egy családtag túl korai halálának traumatikus hatását, vagy a foglalkozásválasztás generációkon áthúzódó és ismétlődő jelenségeit. A kontextuális szemlélet megindította a családterápiás irányzatokat a rendszerszerű gondolkodás felé is.
A rendszerszemlélet szerint a család egy rendszert formál, ami homeosztázisra, vagyis dinamikus egyensúlyi állapotra törekszik, és amelyet tudatos és tudattalan családi szabályok működtetnek. Hangsúlyozzák a tények figyelembevételét, a bele- és veleszületettség általi meghatározottságot, amelybe például az egyén életét befolyásoló történelmi eseményeket, a háborúkat, az emigrációt is beleértik. Ezen családterápiás irányzatok közös vonása, hogy célirányosan használják a pozitív kapcsolati források energiáját az egyén fejlődése érdekében (Böszörményi-Nagy, 1973).
Böszörményi-Nagy Iván szerint az emberek egészségét, fejlődését, túlélését a közöttük lévő kapcsolat ereje és annak belső igazságossága határozza meg. Azt figyelte meg, hogy a családtagokat több generáción keresztül ívelő, őket egymáshoz láncoló láthatatlan kötőanyag az anya-csecsemő viszonnyal kezdődik. Fontos kapcsolataink belső egyensúlyát az adja meg, hogy a velünk való törődést hogyan tudjuk továbbadni, „meghálálni”. Ha nem „fizetjük” vissza ezt a gondoskodást, vagy ha túl sokat adunk a másiknak belőle, akkor olyan kapcsolati igazságtalanság keletkezik, amely kapcsolati rendszereinket, – akár több generáción keresztül is -, nemcsak elrontja, megmérgezi, de az egészségünket is tönkreteheti, sőt a túlélésünket is veszélyeztetheti. Létezésünk e dimenzióját nevezte Böszörményi-Nagy kapcsolati etikának.
Jogosultságok, kötelezettségek
A kontextuális családterápia egyik kulcsfogalma a családi mérlegfőkönyv, családi főkönyv vagy családi napló. Ha kölcsönösség van a kapcsolatban a jogosultságok adása és elfogadása terén, akkor kiegyenlített családi számláról és kiterjesztett családi egyensúlyi mérlegről beszélhetünk. A főkönyvből látható, hogy hitelünk vagy tartozásunk van, hogy kötelezettségeink vagy követeléseink vannak. Ha a mérleg kibillen az egyensúlyból, valaki túl keveset kap vagy túl sokat ad, a problémák öröklődnek egyik generációról a másikra, akár 3-5-7 generációig visszamenően.
Az intergenerációs kapcsolatok természetéből adódik, hogy a szülők és a gyermekek közötti aszimmetrikus kapcsolati rend áll fenn, amely pusztán a megszületés révén jön létre. A szülők ezért kezdettől fogva kötelesek gyermekeikről gondoskodni, a gyerekeknek pedig lassan bontakozik ki a kötelessége, hogy cserébe mind az előző, mind a következő generációval törődjenek.
Jogosultság: az egyén felhalmozódó kapcsolati hitelét jelenti, ami a másoknak szentelt, általuk kiérdemelt figyelemért jár cserébe. A jogosultság fontos szerepet játszik az aszimmetrikus (szülő-gyerek) kapcsolatok méltányos egyensúlyának keresésekor. A jogosultság azonban sem a jogosultság fogalmához társítható öntelt hozzáállással, sem a jogosultság szubjektív érzésével nem azonos.
Böszörményi-Nagy Iván azt mondja, hogy az emberi kapcsolatokban ösztönös, tudattalan és részben tudatos törekvés van a generációkon átívelő igazságosságra, kölcsönösségre, az adás-kapás egyensúlyára. Ebből az következik, hogy ha a gyremek megkapja a gondozóitól a neki járó gondoskodást, akkor elkötelezett megadni annak, akitől kapta, és továbbadni a következő generációknak is. A kiszolgáltatott csecsemőnek, majd a cseperedő gyermeknek alanyi jogon keletkezik jogosultsága arra, hogy az igényeit, szükségleteit életkora szerint ellássák és gondoskodjanak róla. Amennyiben a jogosultságot, a gondoskodást a gyermek megkapja, elkötelezetté válik arra, hogy gondoskodjon a gyermekeiről, és jól bánik a szüleivel.
Hogyan lesz a jogosultságból feljogosítottság séma?
Az a gyermek, aki alanyi jogon nem kapja meg a számára megfelelő gondoskodást, törődést, hiányokat él át. Későbbi életében, amikor a gyermekkort már hátrahagyja, úgy küzdhet meg a gyermekkorában átélt hiányokkal, hogy feljogosítva érzi magát arra, hogy ő se adjon. Ez a negatív jogosultság vagy feljogosítottság a kellő gondoskodás és kölcsönös felelősség hiánya, ami a problémás gyermek-szülő kapcsolatból, a szülő korai elvesztéséből vagy érzelmi elérhetetlenségéből, elhanyagoló gondozói attitűdjéből, stb. fakad. Ezt a kapcsolati etikai hiányt a személy „belső főkönyve” egy életen át hordozhatja és befolyásolhatja felnőtt kapcsolatait, párkapcsolatát. Az így kialakuló feljogosítottság séma arra hivatott, hogy védelmezze azt az egyénben élő belső gyermeket, aki valaha nagy szenvedésnek volt kitéve.
A negatív jogosultság, azaz a feljogosítottság formái:
- Az egyén a felnőtt kapcsolataiban, rendszerint a párjától, társától szeretné megkapni azt a gondoskodást, figyelmet, törődést, ami a szülő-gyermek kapcsolatból hiányzott. Az így működő fél teljesíthetetlen, rendszerint irreális elvárásokkal viszonyul partneréhez, ezzel sérti a partner felé irányuló etikai egyensúlyt. Gyermekkorban keletkező hiányainak pótlásáért tudattalanul is partnerét teszi felelőssé és feljogosítva érzi magát arra, hogy túlzó, az eredendően szülő-gyermek kapcsolatotra jellemző asszimetriát újra létrehozó módon lépjen fel a másik irányában.
- Az, aki hiányt szenvedett gyermekként, tudatosítás, önismeret nélkül sokszor sajnos csak hasonló hiányosságokkal tudja saját gyermekét gondozni. A negatív jogosultság így lesz transzgenerációsan jelen a családi kapcsolatokban.
Destruktív jogosultság, azaz feljogosítottság csúcsra járatva:
Az, aki bántalmazó családban nőtt fel, tudatosítás, terápia, önismeret nélkül felnőttként azt érzékelheti igazságosnak, hogy továbbadja a bántást saját felnőtt kapcsolataiban. Miközben a bántalmazást elszenvedő gyermekkel mély együttérzést érezhetünk, beláthatjuk, hogy az ilyen feljogosítottságból fakadó viselkedés nem elfogadható. A destruktív jogosultság (Böszörményi szerint a rosszindulat belülről jövő joga) kifejlődésének legsúlyosabb összetevője az egyén veleszületett jogosultságainak megsértése. A destruktívan jogosult személy gyakran gátolt abban, hogy megbánást érezzen egy vétlen kívülállóval történt igazságtalan bánásmódja miatt. Mivel ő maga sem kapott emberi bánásmódot, törleszt a világ felé, és nehéz számára empátiát megélni embertársaival kapcsolatban. A feljogosítottság, más nevén grandiozitás séma a sématerápia fogalomtárából származó kifejezés, mely egyike a Young és Klosko által jegyzet 18 sémának.
Ötvözzük az elméleti hátteret és a gyakorlati módszertanokat az ember komplex, színes belső valóságának feltárásáért és a kívánt változásért. Célunk a személyre, a párra és családra szabott, felkészült segítségnyújtás. Biztonságos környezetben, személyes és online konzultáció keretében is várjuk Önöket!
Felhasznált szakirodalom: Ivan Boszormenyi-Nagy–Geraldine M. Spark: Láthatatlan lojalitások, Böszörményi-Nagy I.–Krasner, B.: A kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa, Transzgenerációs családterápia, rendszerszemlélet
Cikk: Kálmán Mónika