Kötődési stílusok és a pszichés jóllét összefüggései
A párkapcsolat jelentős szerepet tölthet be életünkben, azonban a közelséghez, a bizalomhoz és az érzelmi biztonsághoz való viszonyunk, azaz kötődési stílusunk egyénenként eltérő. Egy 2023-ban készült átfogó tanulmány azt vizsgálta, hogy miként függnek össze a felnőttkori kötődési stílusok jellemzői a párkapcsolati megelégedettséggel és a pszichés jólléttel. A kutatás arra is kiterjedt, hogy milyen kötődési stílusban észlelt különbségek figyelhetők meg a fiatalabb és az idősebb generációk között. A kutatásban összesen 393 felnőtt vett részt: 237 fiatal felnőtt a 18–30 éves korosztályból, valamint 156, a 32–62 éves korcsoportba tartozó személy. Közülük 219-en legalább három éve stabil párkapcsolatban éltek, míg 174-en egyedülállók voltak.
Az eredmények arra utalnak, hogy a lelki jóllét szempontjából nem csupán az számít, hogy valaki párkapcsolatban él-e, hanem az is, mennyire képes bízni másokban, elfogadni az érzelmi közelséget, illetve mennyire függ mások megerősítésétől.
A kötődési stílusok szerepe a felnőttkori kapcsolatokban
A kötődési minták meghatározhatják, hogyan viszonyulunk másokhoz, mennyire érezzük biztonságosnak az érzelmi közelséget, és hogyan kezeljük a kapcsolatainkban felmerülő bizonytalanságokat. Ezek a jellemzők nemcsak a párkapcsolatok működésére, hanem a saját magunkkal és az életünkkel való elégedettségünkre is hatással lehetnek.
A vizsgált tanulmány a felnőttkori kötődés több összetevőjét elemezte. Ezek között szerepelt a másokba vetett bizalom, a közelséggel kapcsolatos kényelmetlenség, a külső megerősítés iránti igény, a kapcsolatokkal való fokozott foglalkozás, valamint az, hogy az ember mennyire tekinti másodlagosnak a kapcsolatait az életében. Ezek a dimenziók különböző módokon kapcsolódhatnak a pszichológiai jólléthez. A bizalom például megkönnyítheti a másokhoz való kapcsolódást, míg a folyamatos megerősítés iránti igény bizonytalanságot és érzelmi megterhelést jelezhet. A pszichés jóllétet többek között az önelfogadás, az életcélok, a személyes fejlődés, az autonómia, a környezet feletti kontroll érzése és a pozitív emberi kapcsolatok mentén értékelték.
Boldogabbak azok, akik párkapcsolatban élnek?
A kutatás egyik fontos kérdése az volt, hogy kimutatható-e különbség a párkapcsolatban élők és az egyedülállók pszichés jólléte között. Az eredmények alapján a stabil párkapcsolatban élők jólléti pontszáma valamivel magasabb volt, mint az egyedülállóké. A különbség statisztikailag kimutathatónak bizonyult, ugyanakkor a hatás mértéke kicsi volt.
Ez arra utal, hogy a párkapcsolat megléte összefügghet a magasabb pszichés jólléttel, de önmagában nem magyarázza meg jelentős mértékben az egyének közötti különbségeket. Fontos tehát, hogy ne tekintsük a párkapcsolatot a boldogság vagy a lelki egyensúly automatikus feltételének. A stabil kapcsolat lehet érzelmi támasz és a biztonság forrása, azonban a jóllét ennél összetettebb jelenség, amelyben a személyes jellemzők és a kapcsolódási módok is szerepet játszanak.
A vizsgálat azt is megmutatta, hogy az egyedülállók átlagosan nagyobb kényelmetlenséget éltek át az érzelmi közelséggel kapcsolatban, és nagyobb mértékben tekintették másodlagosnak a kapcsolataikat. Ugyanakkor a másokba vetett bizalom tekintetében nem mutatkozott szignifikáns különbség a két csoport között.
A bizalom és a külső megerősítés jelentősége
A tanulmány egyik legfontosabb eredménye a kötődési stílusok és a pszichés jóllét közötti kapcsolatban rajzolódott ki. A másokba vetett bizalom mind az egyedülállók, mind a párkapcsolatban élők körében pozitív összefüggést mutatott a jólléttel. Vagyis azok, akik nagyobb bizalommal fordultak mások felé, jellemzően magasabb pszichológiai jóllétről számoltak be.
Ezzel szemben a külső megerősítés és a megnyugtatás iránti igény erős negatív kapcsolatban állt a jólléttel. Ez az összefüggés különösen az egyedülállók csoportjában volt jelentős, de a párkapcsolatban élők esetében is egyértelműen megjelent.
Mit jelenthet mindez a mindennapokban?
Ha valaki gyakran igényli, hogy folyamatosan visszajelzést és megerősítést igényel az emberi kapcsolataiban, az könnyebben elbizonytalanodhat a kapcsolataiban. Ez sok aggodalmat és érzelmi feszültséget okozhat. Ezzel szemben, ha valaki bízik másokban, általában nagyobb biztonságban érezheti magát, és kevésbé függ a külső megerősítésektől.
A kutatás azt is kimutatta, hogy azok, akik nehezebben viselik az érzelmi közelséget, vagy kevésbé tartják fontosnak a kapcsolataikat, általában alacsonyabb lelki jóllétről számoltak be. Ez arra utal, hogy nemcsak az számít, van-e párkapcsolatunk, hanem az is, hogyan viszonyulunk embertársainkhoz.
Változhat a kötődésünk az életkorral?
A kutatás szerint a fiatalabb, egyedülálló felnőttek gyakrabban igényelték a kívülről jövő megnyugtatást, és többet foglalkoztak a kapcsolataikkal, mint az idősebb egyedülállók. Az idősebb résztvevők ezzel szemben nagyobb bizalmat mutattak mások felé.
Ez arra utalhat, hogy az életkorral és a tapasztalatainkkal együtt a kapcsolatainkhoz való viszonyunk is változhat. Fontos azonban, hogy a kutatás nem ugyanazokat az embereket követte hosszú időn keresztül, ezért nem tudjuk biztosan, hogy ezek a különbségek valóban az életkor előrehaladásával alakulnak-e ki. Az eltérések hátterében az eltérő élettapasztalatok is állhatnak.
Mit érdemes magunkkal vinnünk az eredményekből?
A tanulmány legfontosabb üzenete, hogy a pszichés jóllét esetében nem önmagában a párkapcsolat megléte a meghatározó, hanem az is, hogyan kapcsolódunk másokhoz, mennyire tudunk bízni bennük, és milyen mértékben függünk a külső megerősítéstől.
A bizalom mind az egyedülállók, mind a párkapcsolatban élők esetében összefüggött a magasabb pszichés jólléttel. A folyamatos megnyugtatás iránti igény, a közelséggel kapcsolatos kényelmetlenség és a kapcsolatok háttérbe szorítása ezzel szemben alacsonyabb lelki jólléttel mutatott kapcsolatot.
Mindez nem jelenti azt, hogy minden bizonytalanság problémát jelez, vagy hogy a párkapcsolatban élők szükségszerűen boldogabbak. Inkább arra irányítja a figyelmet, hogy érdemes megértenünk saját kapcsolódási mintázatainkat, és felismernünk, hogyan befolyásolják azok az érzelmi biztonságunkat.
Segítő munkánkban ötvözzük az elméleti hátteret és a gyakorlati módszertanokat az ember komplex, színes belső valóságának feltárásáért. Az integratív szemlélet lehetővé teszi az egymás pozitív hatását erősítő, az egész rendszerre kitekintő segítő megközelítések és fejlesztési vagy terápiás eszközök eredményes alkalmazását.
Párkapcsolattal kapcsolatos cikkeinket ITT olvashatja.
A kutatás eredeti nyelven itt olvasható