Családállítás és családterápia: a transzgenerációs terápiás iskolák kezdete

Családállítás és családterápia: a transzgenerációs terápiás iskolák kezdete

Szerző: | febr 24, 2020 | család, csoportmódszerek, önismeret, személyiségfejlesztés

A transzgenerációs családterápia kezdete Európában

Az 1960-as, 1970-es évek új rendszerszemléletű, generációkon átívelő mintákat figyelő terápiás megoldásokat keltett életre: a francia gyermek-pszichoanalitikus Francoise Dolto, a magyar-francia pszichoanalitikus Nicolas Abraham, a magyar-amerikai származású pszichoterapeuta Böszörményi-Nagy Iván mindannyian vizsgálták a megoldatlan konfliktusok, a gyűlölet, a bosszú, a titkok és a kimondatlan vagy kimondhatatlan dolgok transzgenerációs átvitelének komplex kérdését, akárcsak egy családtag túl korai halálának traumatikus hatását, vagy a foglalkozásválasztás generációkon áthúzódó és ismétlődő jelenségeit. Elmondhatjuk tehát, hogy a napjainkban is alkalmazott családterápia rendszerszerű gondolkodás eredményeképp alakult ki.

 

A szeretet egyfajta vívmány. A cselekvésből származik, valamint a saját határaink megtapasztalásából. Határaink vannak a jóban, csakúgy, mint a rosszban. A szeretet alapvetően csak annak a felismerése, hogy az emberek különbözőségeiben egy mélységes közösség rejlik. –Bert Hellinger-

 

A rendszerszemléletű családterápia Amerikában

Freud kortársa, a német-amerikai pszichiáter Frieda Fromm-Reichmann 1889-1957 főként a pszichózis, azon belül pedig a skizofrénia területét kutatta, munkássága táptalajul szolgált egyéb diszciplínáknak.

Az amerikai irányzatok a Stanford Egyetemen fejlődtek ki (palo alto-i iskola): Gregory Bateson antropológus, nyelvész; Jay Haley pszichoterapeuta; John Weakland a rövid terápiák egyik megalkotója és családterapeuta; Don Jackson pszichoterapeuta; Paul Watzlawick pszichoterapeuta, filozófus, valamint a méltán híres szociális munkás és családterapeuta Virginia Satir együttes kezdeményezésére.

Interdiszciplináris módon tanulmányozták a családi interakciók aspektusait, megindítva a családterápiás irányzatokat a rendszerszerű gondolkodás felé. Alaptételük, hogy a család egy rendszert formál, ami homeosztázisra, vagyis egyensúlyi állapotra törekszik, és amelyet tudatos és tudattalan családi szabályok működtetnek. Hangsúlyozzák a tények figyelembevételét, a már adott és így megváltoztathatatlan determinánsokat, a bele- és veleszületettség általi meghatározottságot, amelybe például az egyén életét befolyásoló történelmi eseményeket, a háborúkat, az emigrációt is beleértik.Ezen családterápiás irányzatok közös vonása, hogy célirányosan használják a pozitív kapcsolati források energiáját az egyén fejlődése érdekében (Böszörményi-Nagy, 1973).

Családrekonstrukció és transzgenerációs lojalitás: Satir-, Böszörmény-Nagy- és Hellinger szemlélete

Virginia Satir kidolgozta továbbá a család rekonstrukciójának lehetséges változási szintjeit, míg a pszichoanalitikusok figyelme a családi titkokra irányult (Rand, 2001; Abraham, 2001; Török, 2001). A család rekonstrukció módszeréről bővebben honlapunkon olvashat: https://integrativterapiaster.hu/csalad-rekonstrukcio/.

A család rekonstrukció, csak úgy, mint a családfelállítás, csoportban végzett módszer, ahol a kliens családjában és társas kapcsolataiban zajló folyamatokat és ezek egészséges és diszfunkciós mintázatait tárja fel annak érdekében, hogy a kliens újfajta módon léphessen kapcsolatba a családtagjaival és a saját önértékelésével. Satir kiindulópontja a család rekonstrukció módszerének megalkotásakor az volt, hogy az emberek megküzdési problémái a feloldatlan gyermek–szülő élményekhez kapcsolódnak. Úgy vélte, nem lehetünk teljesek addig, amíg nem kapcsolódunk össze a szüleinkkel mint hús-vér, valóságos emberekkel. Utóbbi nézőpont erőteljesen jelen van a családfelállítás módszerében is.

További cikkeket a családállításról honlapunkon olvashat: https://integrativterapiaster.hu/hellinger-fele-csaladallitas/

Családi tartozás és jóvátétel

Transzgenerációs jóvátétel és tartozás

Amikor a hűség teljesül, szeretet és kölcsönös elismerés jön létre, kiegyenlítve a családi mérlegfőkönyvet. Ilyenkor kiegyenlített családi számláról és kiterjesztett családi egyensúlyi mérlegről beszélhetünk, amelyből láthatjuk, hogy hitelünk vagy tartozásunk van, hogy kötelezettségeink  vagy követeléseink vannak. Ha a mérleg nincs egyensúlyban, a problémák öröklődnek egyik generációról a másikra, akár 3-5-7 generációig visszamenően, melyet a családállítás-munka tapasztalatai alátámasztanak.

Böszörményi-Nagy kiemeli a parentifikáció fogalmát, mely fordított értékekre utal: a gyermek -akár nagyon fiatalon is- saját szülei szülőjévé válik, és kénytelen gondot viselni rájuk, vagy rá nem tartozó családi titok, szégyen beavatottja lesz. Például: a szülő megbetegszik, meghal, és a gyerek veszi át a teendőit a családban. A parentifikáció a követelések, tartozások egészségtelen és traumatizáló fennálllása.

Egy családi rendszeren belül az egyik családtag lélektani helyzete megszabja egy másik családtag lélektani helyzetét: örök érvényű kölcsönös szabályozás van érvényben. A családi rendszert funkcióig meghatározó szabályok egyszerre implicitek (hallgatólagosan elfogadott, ki nem mondott) és explicitek (kinyilvánított), habár többnyire rejtve maradnak, és a családtagok ezeknek nincsenek tudatában. A szabályok többsége magától értetődik, és nyilvánvalónak tekinthető: családunkban mi ezt vagy azt tesszük. A szabályok sokszor magyarázat nélkül maradnak, így automatikusak, és terápia nélkül nehezen vagy egyáltalán nem korrigálhatóak.

A családi mítosz működési minták által manifesztálódik. Néhány család olyan minták szerint szervezi az életét, amelyeket inkább egészségtelennek lehet nevezni. Minden egyes rítus hozzájárul a családi számla kiegyensúlyozásához, miszerint egy adott magatartás által egyensúlyba próbálják hozni a kizsákmányoló helyzetet vagy attitűdöt. Egyensúlynak kell létrejönnie az adás és viszonzás között, máskülönben enyhébb vagy komolyabb tünetek jelentkeznek. Minden család egyedi módon maga állapítja meg a családi számlához való, a különböző egyénektől származó hozzájárulást. A családi kódex határozza meg az érdemek, az előnyök, a kötelezettségek és felelősségek mértékét, amelyek tanult reakciók formájában jelentkeznek a családi történetekben, a családi genetikai és történelmi összefüggésein alapulva saját lelki folyamatainkkal kiegészülve, amelyeket tudatosan leleplezhetünk.

A földrajzi távolság vagy a családi nyilvántartás elől való menekülés nem szabadítja meg az illetőt attól, amit a család tartozásaként tartanak számon, és alaktalan, meghatározhatatlan, valamint a létezés minden rétegével összefüggő bűntudat formájában ölthet alakot.

Künönösképp Böszörményi-Nagy Iván elméleti keretrendszere fontos a hellingeri terápiás felfogás megértéséhez. Előbbi bevezeti a hűség, a családi lojalitás fogalmát, melyet Hellinger használ és továbbfejleszt (ld. később). A lojalitás olyan társadalmi egység, amely tagjai hűségétől függ, és el is várja azt, valamint minden egyéni csoporttag gondolatain, érzésein és motivációján múlik. Így jön létre a családi igazság foglama. Ha az igazság nem teljesül, akkor igazságtalanság, méltánytalanság és kihasználás alakul ki a család vagy szervezet tagjai között, ami átcsaphat a revans, a bosszú érzésébe, vagy átalakulhat betegségekké és ismétlődő balesetekké.

Példák: generációkon átívelő tettes és áldozat dinamika, túlélő bűntudata a háborúban meggyilkolt őseivel szemben, szándékosan vagy szándék nélkül elkövetett sértések feldolgozatlan traumái.

További információt a családállításról honlapunkon talál: https://integrativterapiaster.hu/hellinger-fele-csaladallitas/; https://integrativterapiaster.hu/csaladrendszer-feltaras/;https://integrativterapiaster.hu/csalad-rekonstrukcio/

Ha segítségre van szüksége vagy családállításra jelentkezik, forduljon hozzám bizalommal! Kálmán Mónika

Családállítás: a Bert Hellinger világképét inspiráló pszichoterápiás iskolák és csoportmódszerek

Családállítás: a Bert Hellinger világképét inspiráló pszichoterápiás iskolák és csoportmódszerek

Szerző: | febr 24, 2020 | család, csoportmódszerek, family constellation, önismeret, személyiségfejlesztés

Bert Hellinger pszichoterápiával foglalkozó katolikus misszionárius és pszichoterapeuta volt. Saját munkamódszerét, a mára már világszerte ismertté vált családállítást számos pszichoterápiás módszertan integrálásával alakította ki. 

Vajon csakugyan lezárult, ami egyszer elmúlt, megtörtént? (…) A múlt tényein valóban nem tudunk változtatni, egyedül emlékezetünk bolyonghatja be újra és újra idő és tér e végképp megmerevedett kontinensének zugait-tájait? Pilinszky János

 

A Bert Hellinger nevéhez fűződő „hellingeri pszichoterápiás és filozófiai világkép” alakulása, a rendszerszemléletű fenomenológiai pszichoterápia, mai nevén „családállítás” alapjai:

Szondi Lipót (1893-1986)magyar származású pszichiáter Sorsanalízis című művében hivatkozik az ősök sorsának látens módon érvényesülő erejére az egyén életében; megalkotja a sorsanalatikus terápiát és a személyiség-elemző Szondi-tesztet. 1937-ből származó meghatározása szerint a sors a bennünk meglévő ősöktől, vérrokonoktól származó választási kényszer – szerelemben, barátságban, foglalkozásban, betegségben és halálban, melyek a személy tudattalan választásaiban fejeződnek ki.

Hellinger és Freud

Freud (1856-1939) első topográfiai modellje (1900 Álomfejtés c. mű VII. fejezet) szerint a lélek szerkezete tudattalan, tudatelőttes (emléknyomok és szóképek) és tudatos (utóbbi kettő együttese alkotja az „én-t”, görögül ego) hármasságra tagolódik: a tudattalan tartalmazza az ösztönöket és elfojtott vágyakat, melyek tartalma a tudatos emléknyomain keresztül fejeződik ki, azonban jobbára rejtett.

Szondi a jungi kollektív és a személyes tudattalan közé beiktatja a családi tudattalant, valamint megteremti a sorsanalízist mint módszert. A sorsanalitikus terápia szerint választásainkban tehát rejtett, tudattalan, kényszerítő erejű öröklött biológiai tényezőknek, családi mintáknak vagyunk kiszolgáltatva, azonban az énnek hatalmában áll, hogy az ősök igényei ellenében válasszon: ez a “szabad, egotropikus választás„,  és a “szabadon választott sors„.

Hellinger és Moreno

1940-es évek:

Jacob Levy Moreno (1889-1974) bukaresti születésű amerikai pszichiáter, a pszichodráma és a szociometria megalkotója. A pszichodráma olyan terápiás, majd személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul.

A pszichodráma eredetileg a huszadik század első felében kidolgozott szerepcserén alapuló,  cselekvésközpontú, tüneti- és feltáró jellegű csoport-pszichoterápiás módszer, melyet Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején. Moreno a módszer kidolgozása során az aktív, cselekvő, spontán önkifejezés felszabadítására törekedett, miközben elsősorban nem az egyént, hanem az egyénekből összetevődött csoportot helyezte a figyelem és a terápia középpontjába. Moreno elméleti rendszere három nagy ismeretanyagból áll: a szociometria, a csoportpszichoterápia és a szociodráma, más nevén pszichodráma területeiből.

Ez utóbbi alapgondolata, hogy az emberi spontaneitás és kreativitás a cselekvésbe ágyazódva érvényesül, s a cselekvésbe ágyazott helyzetet az egyén képes átéléssel tudatosítani. A pszichodráma módszere kognitív és emocionális szinten tudatosít, testi-fizikai szintű átéléssel, és teszi ezek által lehetővé a verbális és preverbális szintekkel történő egyidejű terápiás munkát.

Moreno transzgenerációs munkájának alapvető gondolatai közül a „tele” koncepcióját kell megemlítenünk, amely ugyanúgy görög eredetű, mint a telefon, és amelynek jelentése : a „távolból”. A „tele” egy kétirányú empátia vagy empátiák kombinációja, emberek közötti átvitel és öntudatlan valódi kommunikáció –pozitív vagy negatív- kommunikáció a távolból, mely a családállításban szintén ismert jelenség.

Hellinger és Berne

1950-es évek:

Eric Berne (1910-1970) kanadai pszichoterapeuta nevéhez fűződik a tranzakció analízis (TA), egy pszichoanalitikus alapokon nyugvó, de attól lényegesen eltérő elméleti és terápiás módszer, melyben az egyén szociális tranzakcióinak elemzése során megállapításra kerül az egyén én-állapota (ego state) mint viselkedésének alapja (szülő-, gyermek- és felnőtt én-állapotok). A TA rendszerén belül az egyén megtanulja én-állapotainak megváltoztatását emocionális, affektív problémáinak megoldása érdekében. Az 1950-es évek végén Eric Berne fejlesztette ki az Egyesült Államokban.

A családállítást alkalmazó integratív módszertanunk segít a családi dinamikák feltárásában: https://integrativterapiaster.hu/hellinger-fele-csaladallitas/; https://integrativterapiaster.hu/csaladrendszer-feltaras/;

A családállítás és szervezetállítás témájában ITT olvashatja angolul és magyarul írt cikkeinket! 

Ha segítségre van szüksége vagy családállításra jelentkezne, keressen bizalommal! Kálmán Mónika

 

 

 

A gyermekkori kötődés és a felnőtt intimitás szerelem-mintázatai

A gyermekkori kötődés és a felnőtt intimitás szerelem-mintázatai

Szerző: | febr 24, 2020 | EFT párterápia, önismeret, párkapcsolat pszichológia, személyiségfejlesztés

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked, mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. 

–Király Eszter-

A kötődés a csecsemő és gondozója közti korai érzelmi kötelékre utal. John Bowlby brit pszichoanalitikus, pszichiáter (1907-1990) szerint a csecsemőkorban akkor alakul ki biztonságos kötődés, ha a fejlődés során a csecsemő alapvető szükségleteit a gondozók kielégítik. Ha a kötődés biztonságosan kialakult, akkor fenyegetett állapotban a baba a gondozójába kapaszkodik, tőle vár valamilyen választ, megnyugtatást és védelmet, mivel addigi tapasztalata alapján biztos abban, hogy meg is kapja azt.

Az elutasításnak vagy közönynek kitett csecsemő viszont bizonytalan, szorongást keltő kapcsolatot tanul meg. Számára nagy érzelmi megterhelést jelent tehát, ha elszakad attól, akihez kötődik, mert bizonytalan, hogy mikor vagy egyáltalán megkapja-e majd az áhított nyugtatást és védelmet. Ezt a jelenséget figyelhetjük meg a gyermekkori szeparációs szorongás esetében is.

Bowlby úttörő munkáját követően Mary Ainsworth (1913-1999), amerikai-kanadai pszichológus és mtsai. leírták az anya és csecsemője között zajló teljes folyamatot, melyet az Idegen helyzet kísérleti sorozatban tanulmányoztak. Eszerint a baba nem passzív befogadó, hanem valaki, aki viselkedésével (sírás, mosolygás, nyűgösködés, tekintet, gagyogás, düh, stb.) aktívan részt vesz a túlélését és boldogságát biztosító kapcsolatban.

Kimutatták, hogy a legtöbb gyermek biztonságos kötődést alakít ki: az Idegen helyzet kísérlet során a gyermek az anya távozásakor elkeseredik, de könnyen megnyugtatható az anya visszatértekor.
A szorongó-ambivalens kötődés esetében a gyermek hangosan tiltakozik az anya távozása ellen és nem nyugszik meg jelentősen akkor sem, amikor az anya visszatér.
A harmadik csoportnál elkerülő kötődés figyelhető meg: ők azok, akik alig figyelnek az anyára, nem zavarja őket, ha az kimegy a szobából, és gyakran elutasítják a felajánlott vigasztalást, amikor az anya visszatér.
Megzavart kötődés: a gyermek ellentmondásos kötődési mintát mutat, azonban rendszerint csak az egyik gondozó felé.
A kialakuló kötődés jellegét nagy mértékben meghatározza a gondozó kötődési stílusa. Az anya vagy elsődleges gondozó elérhetetlenségével (betegség, halál, drog, trauma, túlzott stressz, stb.) kapcsolatos korai élmények gyakran kapcsolati zavarokhoz vezetnek az élet későbbi szakaszában.

Ajánló: ITT megtekinthető Mary Ainsworth „Strange Situation” kísérletéből egy részlet.; A tárgykapcsolat-elmélet szellemében dolgozó terapeuták (Melanie Klein, Karen Horney, Margaret Mahler, Heinz Kohut, Otto Kernberg) szerint a korai kötődési minták a felnőttkori bensőséges kapcsolatok alapkövei. A tárgykapcsolat-elmélet a csecsemőnek az anyai kapcsolatban megélt tapasztalatát tekinti a személyiségfejlődés legfontosabb meghatározójának. A szelf, azaz az egyén identitás érzését biztosító pszichés szerveződés fejlődését a csecsemő kötődési igénye alapozza meg. Tárgykapcsolat-elmélet témában meghallgathatja Pál Ferenc lelkész és pszichológus hanganyagát:
A családi kapcsolatrendszerek feltárására integratív módszertant fejlesztettünk ki, melyről itt tájékozódhat és itt olvashat!

Amennyiben segítségre van szüksége, keressen bizalommal!

Kálmán Mónika

 

 

A romantikus szerelem kötődésmintázatai a párkapcsolatban

A romantikus szerelem kötődésmintázatai a párkapcsolatban

Szerző: | jan 9, 2020 | család, EFT párterápia, egyéb kategória, önismeret, párkapcsolat pszichológia, személyiségfejlesztés

A kötődés és a szeretet mindent és mindenkit megváltoztat, minden erény alapja, és minden sebet begyógyít. Valójában nem az orvostudomány, nem is a technológia, hanem elsősorban ez bír gyógyító erővel. És ez tartja össze az emberiséget. -James R. Doty

A kötődéselmélet leírása John Bowlby (1907-1990) angol analitikus hátterű pszichiáter nevéhez fűződik, aki szerint a kötődésnek evolúciós okai vannak és ösztönösen alakul ki az esendő élőlény biztonsága és védelme érdekében. A kötődéselmélet kimondja, hogy az ember bioszociális lény, akinek fejlődése során példátlanul hosszú időre van szüksége a szoros fizikális és emocionális gondoskodásra. Az elsősorban az anyával kialakított szoros kapcsolatban a többféle kötődési mintázat jelenhet meg. Bowlby öt, a csecsemő születésétől jelen lévő viselkedésből következtetett a kötődési mintázat sokszínűségére. Az öt viselkedési mintázat, melyet a csecsemő a gondozóval szemben tanúsít a következő: szopás, mosoly, sírás, követés, csimpaszkodás. A gyermekben a viselkedésmintázat használata attól függ, hogy az anyától milyen válaszreakciók érkeznek. A következetesen kiegyensúlyozott anyai válaszkészség a csecsemőnek azt sugallja, hogy biztonságban van, bízhat az életben. Amikor a kötődés kisebb vagy súlyosabb mértékben sérül, a gyermek kötődési mintázata lehet bizonytalan is, mely három nagyobb csoportra osztható: szorongó–aggodalmaskodó; elutasító-elkerülő vagy bizalmatlan–elkerülő. 

A biztonságosan kötődő felnőttek másoknál nagyobb arányban egyetértenek azzal, hogy bizonyos kapcsolatokban a romantikus szerelem valóban hosszan tartó s nem válik unalmassá, szürkévé az idő folyamán. A biztonságosan kötődő felnőttek másoknál kisebb arányban értettek egyet azzal, hogy a regényekben és filmekben ábrázolt, testet-lelket elborító romantikus szerelemi párkapcsolat a valóságban nem létezik. Kimondható tehát, hogy a biztonságos kötődésű párkapcsolat nem az illúziókra épül, hanem az önálló, autonóm, bizalommal teli egyén felnőtt döntésén alapszik, mellyel megéli a romantikus szerelmet. A biztonságos kötődésű párkapcsolatban mindkét fél biztonságban érzi magát; intim, közeli érzelmi és testi kapcsolatot épít ki; egyedi becéző nyelvezetet alakítanak ki; megosztják egymással az életben tapasztalt felfedezéseiket és kölcsönösen érdeklődnek egymás pszichés és fizikális hogyléte iránt.

Az elkerülően kötődő felnőttek csoportja másoknál nagyobb arányban egyetértett azzal, hogy a lángoló romantikus szerelem a párkapcsolat kezdetén gyakran előfordul, ám nem tart az idők végezetéig. Az ő tapasztalatuk szerint nehéz olyasvalakit találni, akivel igaz szerelembe lehet esni. Az elutasítóan kötődő felnőttek másoknál nagyobb arányban egyetértettek azzal, hogy szerelembe esni nagyon könnyű. (pl. „Gyakran kapom azon magam, hogy már megint szerelmes vagyok.”)

Akik felnövekedésük során bizonytalan kötődést alakítottak ki, gyakran tudattalanul olyan párt választanak, akitől azt remélik, hogy kárpótolja őket a gyermekkori vagy korábbi párkapcsolatokban megél nélkülözésért, csak hogy újra átélhessék és jó esetben korrigálhassák a korábban zavart szenvedett kötődési élményüket. Mivel mások bosszúságának, csalódásának a legkisebb jelére is érzékenyek és dühíti őket minden elutasításnak észlelt (nem feltétlenül valóságos) társas kommunikáció, gyakran lépnek hirtelen egyik kapcsolatból a másikba, gyógyulást keresve régi sebeikre.

A legtöbb párkapcsolati teoretikus elképzelései szerint alaptétel, hogy a kötődés alakulása minden ember esetében tükröződik felnőtt kapcsolataiban, párkapcsolataikban, ily módon az egyén újraéli az elsődleges gondozóihoz fűződő korai köteléket. A biztonságosan kötődő felnőttek bíznak másokban és nem félnek az elhagyatástól; az elkerülő típus nem képes az igazán szoros bizalmi kapcsolatokra. Scharff és Scharff megfigyelése tovább árnyalja a bizonytalan kötődési stílusú felnőttekről alkotott képet: ők igen sokféleképpen lehetnek bizonytalanok; olykor túlzottan belefeledkeznek a kapcsolatba és túlzottan függenek, máskor nem vesznek tudomást a közelség iránti szükségletükről és kényszeresen önmagukra számítanak, vagy egyenesen rettegnek az elutasítástól.
Fontos megjegyezni, hogy az emberi kapcsolatok sokkal bonyolultabbak és színesebbek, mint a fent ismertetett gondolatok, és érdemes tartózkodni a túlzottan sarkos, fekete-fehér megállapításoktól vagy diagnózistól embertársainkkal kapcsolatban.

Felhasznált irodalom: Bowlby, J.(2009). A biztos bázis: a kötődés-elmélet klinikai alkalmazásai. Animula Kiadó; Hazan és Shaver (1987) és Scharff és Scharff (1982)

Pároknak nyújtott szolgáltatásaink: https://integrativterapiaster.hu/paroknak/

Keressen bizalommal! Kálmán Mónika