Családállítás: a Bert Hellinger világképét inspiráló pszichoterápiás iskolák és csoportmódszerek

Családállítás: a Bert Hellinger világképét inspiráló pszichoterápiás iskolák és csoportmódszerek

Szerző: | febr 24, 2020 | csoportmódszerek, family constellation Budapest, önismeret, személyiségfejlesztés

Bert Hellinger pszichoterápiával foglalkozó katolikus misszionárius és pszichoterapeuta volt. Saját munkamódszerét, a mára már világszerte ismertté vált családállítást számos pszichoterápiás módszertan integrálásával alakította ki. 

Vajon csakugyan lezárult, ami egyszer elmúlt, megtörtént? (…) A múlt tényein valóban nem tudunk változtatni, egyedül emlékezetünk bolyonghatja be újra és újra idő és tér e végképp megmerevedett kontinensének zugait-tájait? Pilinszky János

 

A Bert Hellinger nevéhez fűződő „hellingeri pszichoterápiás és filozófiai világkép” alakulása, a rendszerszemléletű fenomenológiai pszichoterápia, mai nevén „családállítás” alapjai:

Szondi Lipót (1893-1986)magyar származású pszichiáter Sorsanalízis című művében hivatkozik az ősök sorsának látens módon érvényesülő erejére az egyén életében; megalkotja a sorsanalatikus terápiát és a személyiség-elemző Szondi-tesztet. 1937-ből származó meghatározása szerint a sors a bennünk meglévő ősöktől, vérrokonoktól származó választási kényszer – szerelemben, barátságban, foglalkozásban, betegségben és halálban, melyek a személy tudattalan választásaiban fejeződnek ki.

Hellinger és Freud

Freud (1856-1939) első topográfiai modellje (1900 Álomfejtés c. mű VII. fejezet) szerint a lélek szerkezete tudattalan, tudatelőttes (emléknyomok és szóképek) és tudatos (utóbbi kettő együttese alkotja az „én-t”, görögül ego) hármasságra tagolódik: a tudattalan tartalmazza az ösztönöket és elfojtott vágyakat, melyek tartalma a tudatos emléknyomain keresztül fejeződik ki, azonban jobbára rejtett.

Szondi a jungi kollektív és a személyes tudattalan közé beiktatja a családi tudattalant, valamint megteremti a sorsanalízist mint módszert. A sorsanalitikus terápia szerint választásainkban tehát rejtett, tudattalan, kényszerítő erejű öröklött biológiai tényezőknek, családi mintáknak vagyunk kiszolgáltatva, azonban az énnek hatalmában áll, hogy az ősök igényei ellenében válasszon: ez a “szabad, egotropikus választás„,  és a “szabadon választott sors„.

Hellinger és Moreno

1940-es évek:

Jacob Levy Moreno (1889-1974) bukaresti születésű amerikai pszichiáter, a pszichodráma és a szociometria megalkotója. A pszichodráma olyan terápiás, majd személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul.

A pszichodráma eredetileg a huszadik század első felében kidolgozott szerepcserén alapuló,  cselekvésközpontú, tüneti- és feltáró jellegű csoport-pszichoterápiás módszer, melyet Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején. Moreno a módszer kidolgozása során az aktív, cselekvő, spontán önkifejezés felszabadítására törekedett, miközben elsősorban nem az egyént, hanem az egyénekből összetevődött csoportot helyezte a figyelem és a terápia középpontjába. Moreno elméleti rendszere három nagy ismeretanyagból áll: a szociometria, a csoportpszichoterápia és a szociodráma, más nevén pszichodráma területeiből.

Ez utóbbi alapgondolata, hogy az emberi spontaneitás és kreativitás a cselekvésbe ágyazódva érvényesül, s a cselekvésbe ágyazott helyzetet az egyén képes átéléssel tudatosítani. A pszichodráma módszere kognitív és emocionális szinten tudatosít, testi-fizikai szintű átéléssel, és teszi ezek által lehetővé a verbális és preverbális szintekkel történő egyidejű terápiás munkát.

Moreno transzgenerációs munkájának alapvető gondolatai közül a „tele” koncepcióját kell megemlítenünk, amely ugyanúgy görög eredetű, mint a telefon, és amelynek jelentése : a „távolból”. A „tele” egy kétirányú empátia vagy empátiák kombinációja, emberek közötti átvitel és öntudatlan valódi kommunikáció –pozitív vagy negatív- kommunikáció a távolból, mely a családállításban szintén ismert jelenség.

Hellinger és Berne

1950-es évek:

Eric Berne (1910-1970) kanadai pszichoterapeuta nevéhez fűződik a tranzakció analízis (TA), egy pszichoanalitikus alapokon nyugvó, de attól lényegesen eltérő elméleti és terápiás módszer, melyben az egyén szociális tranzakcióinak elemzése során megállapításra kerül az egyén én-állapota (ego state) mint viselkedésének alapja (szülő-, gyermek- és felnőtt én-állapotok). A TA rendszerén belül az egyén megtanulja én-állapotainak megváltoztatását emocionális, affektív problémáinak megoldása érdekében. Az 1950-es évek végén Eric Berne fejlesztette ki az Egyesült Államokban.

A családállítást alkalmazó integratív módszertanunk segít a családi dinamikák feltárásában: https://integrativterapiaster.hu/hellinger-fele-csaladallitas/; https://integrativterapiaster.hu/csaladrendszer-feltaras/;

A családállítás és szervezetállítás témájában ITT olvashatja angolul és magyarul írt cikkeinket! 

Ha segítségre van szüksége vagy családállításra jelentkezne, keressen bizalommal! Kálmán Mónika

 

 

 

A gyermekkori kötődés és a felnőtt intimitás szerelem-mintázatai

A gyermekkori kötődés és a felnőtt intimitás szerelem-mintázatai

Szerző: | febr 24, 2020 | EFT párterápia, önismeret, személyiségfejlesztés

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked, mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. 

–Király Eszter-

A kötődés a csecsemő és gondozója közti korai érzelmi kötelékre utal. John Bowlby brit pszichoanalitikus, pszichiáter (1907-1990) szerint a csecsemőkorban akkor alakul ki biztonságos kötődés, ha a fejlődés során a csecsemő alapvető szükségleteit a gondozók kielégítik. Ha a kötődés biztonságosan kialakult, akkor fenyegetett állapotban a baba a gondozójába kapaszkodik, tőle vár valamilyen választ, megnyugtatást és védelmet, mivel addigi tapasztalata alapján biztos abban, hogy meg is kapja azt.

Az elutasításnak vagy közönynek kitett csecsemő viszont bizonytalan, szorongást keltő kapcsolatot tanul meg. Számára nagy érzelmi megterhelést jelent tehát, ha elszakad attól, akihez kötődik, mert bizonytalan, hogy mikor vagy egyáltalán megkapja-e majd az áhított nyugtatást és védelmet. Ezt a jelenséget figyelhetjük meg a gyermekkori szeparációs szorongás esetében is.

Bowlby úttörő munkáját követően Mary Ainsworth (1913-1999), amerikai-kanadai pszichológus és mtsai. leírták az anya és csecsemője között zajló teljes folyamatot, melyet az Idegen helyzet kísérleti sorozatban tanulmányoztak. Eszerint a baba nem passzív befogadó, hanem valaki, aki viselkedésével (sírás, mosolygás, nyűgösködés, tekintet, gagyogás, düh, stb.) aktívan részt vesz a túlélését és boldogságát biztosító kapcsolatban.

Kimutatták, hogy a legtöbb gyermek biztonságos kötődést alakít ki: az Idegen helyzet kísérlet során a gyermek az anya távozásakor elkeseredik, de könnyen megnyugtatható az anya visszatértekor.
A szorongó-ambivalens kötődés esetében a gyermek hangosan tiltakozik az anya távozása ellen és nem nyugszik meg jelentősen akkor sem, amikor az anya visszatér.
A harmadik csoportnál elkerülő kötődés figyelhető meg: ők azok, akik alig figyelnek az anyára, nem zavarja őket, ha az kimegy a szobából, és gyakran elutasítják a felajánlott vigasztalást, amikor az anya visszatér.
Megzavart kötődés: a gyermek ellentmondásos kötődési mintát mutat, azonban rendszerint csak az egyik gondozó felé.
A kialakuló kötődés jellegét nagy mértékben meghatározza a gondozó kötődési stílusa. Az anya vagy elsődleges gondozó elérhetetlenségével (betegség, halál, drog, trauma, túlzott stressz, stb.) kapcsolatos korai élmények gyakran kapcsolati zavarokhoz vezetnek az élet későbbi szakaszában.

Ajánló: ITT megtekinthető Mary Ainsworth „Strange Situation” kísérletéből egy részlet.; A tárgykapcsolat-elmélet szellemében dolgozó terapeuták (Melanie Klein, Karen Horney, Margaret Mahler, Heinz Kohut, Otto Kernberg) szerint a korai kötődési minták a felnőttkori bensőséges kapcsolatok alapkövei. A tárgykapcsolat-elmélet a csecsemőnek az anyai kapcsolatban megélt tapasztalatát tekinti a személyiségfejlődés legfontosabb meghatározójának. A szelf, azaz az egyén identitás érzését biztosító pszichés szerveződés fejlődését a csecsemő kötődési igénye alapozza meg. Tárgykapcsolat-elmélet témában meghallgathatja Pál Ferenc lelkész és pszichológus hanganyagát:
A családi kapcsolatrendszerek feltárására integratív módszertant fejlesztettünk ki, melyről itt tájékozódhat és itt olvashat!

Amennyiben segítségre van szüksége, keressen bizalommal!

Kálmán Mónika

 

 

A romantikus szerelem kötődésmintázatai a párkapcsolatban

A romantikus szerelem kötődésmintázatai a párkapcsolatban

Szerző: | jan 9, 2020 | EFT párterápia, egyéb kategória, önismeret, személyiségfejlesztés

A kötődés és a szeretet mindent és mindenkit megváltoztat, minden erény alapja, és minden sebet begyógyít. Valójában nem az orvostudomány, nem is a technológia, hanem elsősorban ez bír gyógyító erővel. És ez tartja össze az emberiséget. -James R. Doty

A kötődéselmélet leírása John Bowlby (1907-1990) angol analitikus hátterű pszichiáter nevéhez fűződik, aki szerint a kötődésnek evolúciós okai vannak és ösztönösen alakul ki az esendő élőlény biztonsága és védelme érdekében. A kötődéselmélet kimondja, hogy az ember bioszociális lény, akinek fejlődése során példátlanul hosszú időre van szüksége a szoros fizikális és emocionális gondoskodásra. Az elsősorban az anyával kialakított szoros kapcsolatban a többféle kötődési mintázat jelenhet meg. Bowlby öt, a csecsemő születésétől jelen lévő viselkedésből következtetett a kötődési mintázat sokszínűségére. Az öt viselkedési mintázat, melyet a csecsemő a gondozóval szemben tanúsít a következő: szopás, mosoly, sírás, követés, csimpaszkodás. A gyermekben a viselkedésmintázat használata attól függ, hogy az anyától milyen válaszreakciók érkeznek. A következetesen kiegyensúlyozott anyai válaszkészség a csecsemőnek azt sugallja, hogy biztonságban van, bízhat az életben. Amikor a kötődés kisebb vagy súlyosabb mértékben sérül, a gyermek kötődési mintázata lehet bizonytalan is, mely három nagyobb csoportra osztható: szorongó–aggodalmaskodó; elutasító-elkerülő vagy bizalmatlan–elkerülő. 

A biztonságosan kötődő felnőttek másoknál nagyobb arányban egyetértenek azzal, hogy bizonyos kapcsolatokban a romantikus szerelem valóban hosszan tartó s nem válik unalmassá, szürkévé az idő folyamán. A biztonságosan kötődő felnőttek másoknál kisebb arányban értettek egyet azzal, hogy a regényekben és filmekben ábrázolt, testet-lelket elborító romantikus szerelemi párkapcsolat a valóságban nem létezik. Kimondható tehát, hogy a biztonságos kötődésű párkapcsolat nem az illúziókra épül, hanem az önálló, autonóm, bizalommal teli egyén felnőtt döntésén alapszik, mellyel megéli a romantikus szerelmet. A biztonságos kötődésű párkapcsolatban mindkét fél biztonságban érzi magát; intim, közeli érzelmi és testi kapcsolatot épít ki; egyedi becéző nyelvezetet alakítanak ki; megosztják egymással az életben tapasztalt felfedezéseiket és kölcsönösen érdeklődnek egymás pszichés és fizikális hogyléte iránt.

Az elkerülően kötődő felnőttek csoportja másoknál nagyobb arányban egyetértett azzal, hogy a lángoló romantikus szerelem a párkapcsolat kezdetén gyakran előfordul, ám nem tart az idők végezetéig. Az ő tapasztalatuk szerint nehéz olyasvalakit találni, akivel igaz szerelembe lehet esni. Az elutasítóan kötődő felnőttek másoknál nagyobb arányban egyetértettek azzal, hogy szerelembe esni nagyon könnyű. (pl. „Gyakran kapom azon magam, hogy már megint szerelmes vagyok.”)

Akik felnövekedésük során bizonytalan kötődést alakítottak ki, gyakran tudattalanul olyan párt választanak, akitől azt remélik, hogy kárpótolja őket a gyermekkori vagy korábbi párkapcsolatokban megél nélkülözésért, csak hogy újra átélhessék és jó esetben korrigálhassák a korábban zavart szenvedett kötődési élményüket. Mivel mások bosszúságának, csalódásának a legkisebb jelére is érzékenyek és dühíti őket minden elutasításnak észlelt (nem feltétlenül valóságos) társas kommunikáció, gyakran lépnek hirtelen egyik kapcsolatból a másikba, gyógyulást keresve régi sebeikre.

A legtöbb párkapcsolati teoretikus elképzelései szerint alaptétel, hogy a kötődés alakulása minden ember esetében tükröződik felnőtt kapcsolataiban, párkapcsolataikban, ily módon az egyén újraéli az elsődleges gondozóihoz fűződő korai köteléket. A biztonságosan kötődő felnőttek bíznak másokban és nem félnek az elhagyatástól; az elkerülő típus nem képes az igazán szoros bizalmi kapcsolatokra. Scharff és Scharff megfigyelése tovább árnyalja a bizonytalan kötődési stílusú felnőttekről alkotott képet: ők igen sokféleképpen lehetnek bizonytalanok; olykor túlzottan belefeledkeznek a kapcsolatba és túlzottan függenek, máskor nem vesznek tudomást a közelség iránti szükségletükről és kényszeresen önmagukra számítanak, vagy egyenesen rettegnek az elutasítástól.
Fontos megjegyezni, hogy az emberi kapcsolatok sokkal bonyolultabbak és színesebbek, mint a fent ismertetett gondolatok, és érdemes tartózkodni a túlzottan sarkos, fekete-fehér megállapításoktól vagy diagnózistól embertársainkkal kapcsolatban.

Felhasznált irodalom: Bowlby, J.(2009). A biztos bázis: a kötődés-elmélet klinikai alkalmazásai. Animula Kiadó; Hazan és Shaver (1987) és Scharff és Scharff (1982)

Pároknak nyújtott szolgáltatásaink: https://integrativterapiaster.hu/paroknak/

Keressen bizalommal! Kálmán Mónika