Családfelállítás: veszteség- és gyászfeldolgozás
Tanmese a veszteségről és a gyászról:
(gyász, gyászfeldolgozás)
Kisa Gothami – a mustármag tanítása
Kisa Gothami egy gazdag ember felesége volt és volt egy kisfia. A fiú beteg lett és meghalt, és ettől az asszony majdnem az eszét vesztette. Nem volt képes belenyugodni a halálba, szerette volna visszahozni a gyermekét az életbe, karjába vette a testét és zokogva kérdezgette az embereket, hogy van-e gyógyszer a halál ellen? Egy öregember azt javasolta, hogy forduljon Buddhához, ha valaki képes segíteni neki, hát ő az.
Karjában a fiával elment Buddhához, aki meghallgatta őt és így szólt: rendben, elkészítem a gyógyszert, hozzál hozzá fehér mustármagot. De nem akármilyet: olyan házból kell hoznod, ahol még senki nem halt meg.
Kisa Gothami házról házra járt a városban, de mindenütt sajnálkozva tárták szét a karjukat: itt egy apa halt meg, másutt egy gyermek, vagy épp egy szolgáló. Végül az asszony rádöbbent az igazságra: minden házban járt már a halál. Ekkor szépen eltemette a fiát és Buddha követője lett, nagy arhat vált belőle.
Gyászfeldolgozás a családállításban
A veszteség és a gyász nagy közös emberi tapasztalatunk, mégis minden gyászfolyamat, gyászfeldolgozás egyedi, hiszen minden emberi lény egyedi. A veszteség sokszor nehezen megfogható, szóba önthető és ellentétes érzelmek összessége, egy hatalmas, elemi erejű változás, mely felborítja életünk addig megszokott rendjét. Könnyen elveszhetünk benne.
A rituálé, így a búcsú rituáléja is, tagadhatatlanul az életünk része. Nélkülözhetetlen a vallásban, a politikában, a gazdaságban, a tudományos életben, de a családban éppúgy, mint az óvodában vagy az iskolában. Közösséget, szociális kapcsolatokat, közös referencia keretet teremt, segít értelmezni és rendezni az emberi viszonyokat.
Számos okból sokunk nem tud elbúcsúzni haldokló vagy már halott szeretteitől, így például a családállításban gyakori igény, hogy az elmaradt búcsúzás, az élet méltó lezárása egy rituális keretben megtörténjen és a gyász feldolgozhatóvá váljon. Családállítóként felemelő, mélyreható kiváltság és meghatározó emberi élmény, ha kísérhetünk valakit a végső búcsúban. A gyászfeldolgozási rituálé résztvevőjeként pedig nyugalmat és lelki békét hozó, felszabadító érzés lehet, ha a saját belső világunkban megélt gyászt és veszteséget megélhetjük és átdolgozhatjuk.
A gyászfeldolgozó családállítás csoportban olyan teret biztosítunk, ahol a veszteséget és gyászt kísérő érzésekről, gondolatokról őszintén és bátran, embertársaink által elfogadó környezetben gondolkodhatunk, érezhetünk, beszélhetünk. Ez megerősítheti a gyásszal kapcsolatos érzések természetességét, és egyúttal átvehetünk egymástól megküzdési módokat is életünk legnehezebb pillanataiban. Ahogyan Marie de Hennezel fogalmaz: “Nyilvánvaló, hogy egyre sürgetőbb az igény, hogy beszéljünk róla, hogy megtaláljuk azokat a szavakat és a túlélésünket szolgáló érzéseket, amelyekkel megszelídíthetnénk az elkerülhetetlen valóságot.”
További írások a családállítás témakörében: https://integrativterapiaster.hu/hellinger-fele-csaladallitas/
Veszteség- és gyászcsoportok: https://integrativterapiaster.hu/veszteseg-es-gyasz-csoport/
Ha segítségre van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal! https://integrativterapiaster.hu/kapcsolat
Tisztelettel: Kálmán Mónika
