A családállítás menete lépésről lépésre

A Hellinger féle családállítás olyan módszer, amely a transzperszonális, azaz a személyiségen túlmutató pszichológia területére hívja az önismereti útra lépőt. Jelenleg Magyarországon a Hellinger módszert nem fogadják el hivatalosan pszichoterápiának, azonban tapasztalható nyitottság a módszer felé, mert a családfelállítás meglátásait ma már számos terapeuta értékeli és akár be is építi saját munkájába. A mòdszerrôl bővebben a blogon lévő Tudástárban olvashat.

A Hellinger módszer segítségével az egyén problémáinak, kihívásainak generációkon átívelő, azaz transzgenerációs okai, az emberi kapcsolatok és szociális rendszerek rejtett működési mintái, az egyénre gyakorolt hatásai válnak láthatóvá és megtapasztalhatóvá. Mint minden rendszer, a családállítás/szervezetállítás is saját működési mechanizmussal rendelkezik. Bert Hellinger teológus és pszichoterapeuta megfigyelései szerint a “családi lélekben és lelkiismeretben” szigorú törvények uralkodnak, melyek sérülése generációkon keresztül negatív hatást fejthet ki a család tagjaira (Hellinger, 1994, 1995). A családi törvényekről itt írtunk.

A bölcsesség mindig úton van és célhoz ér, de nem azért, mert keres, hanem azért, mert növekszik. -Bert Hellinger-

 

Egyéni-, páros- és csoportos családállítás: közös pontok és különbségek

A családfelállítás során arra keressük a választ, hogy az a baj, tünet, betegség, elakadás, amivel az egyén vagy szervezet állításra jelentkezik, a kliens sajátja-e, azaz magyarázható-e élete külső és belső történéseivel, vagy egy családtagjához/a szervezet egy tagjához fűződő kötés, sors-azonosulás eredményezi-e.

A családfelállítás menete általában sarkalatos kérdés az érdeklődők körében. Vajon mi történik pontosan az egyéni ülésen vagy családállítós alkalmon?

A családfelállítás módszerének három fő fajtája létezik, az egyéni-, páros- és csoportos állítás. Ezeknek menete különbözik egymástól, mégis az alap működési mechanizmus mindegyik mögött hasonló: a fő különbség a kettő között, hogy a csoportos családállításban a képviselők élő emberek, az egyéni- és páros családállításban pedig reprezentációs tárgyak, például papírlapok, kövek, fabábuk.

Téma-megjelölés, képviselet, rejtett vagy fedett állítás

A családfelállítás konkrét problémával, kérdéssel kezdődik (ennek minél pontosabb, sokszor egy mondattá sűrített megfogalmazásában az állítást vezető segít).

A kérdés feltevése után a kliens a kérdés/probléma elemeire képviselőket választ  (pl. a probléma és annak oka; édesanyám és én; párom és én; betegségem és oka(i), stb.). Az állítás sokszor egy ilyen minimális képpel indul és innen fejlődik tovább a képviselők visszajelzései alapján.

Számos esetben dolgozunk fedett vagy rejtett állítással, amikor a képviselők sem a témát, sem a képviselt jelenséget (személy, érzés, absztrakt fogalom) nem ismerik; ilyenkor a témát a kliens és az állítást segítő külön, nem a csoport jelenlétében egyeztetik, és a képviselők csak számokat vagy betűket kapnak azonosítóul. Fedett vagy rejtett állítást akkor szoktunk például javasolni, amikor a téma már önmagában is erős érzéseket válthat ki vagy előítéleteket mozgósíthat, és a teret ezektől tisztán szeretnénk tartani. 

A képviseletek kiosztása után kezdetét veszi maga az állítási folyamat: a képviselők ráhangolódnak a térre, saját testérzeteikre és belső tudatosságuk segítségével megjelenítik a rájuk osztott képviselet minőségét (ez olyan jelenség, amelyet külső szemlélőként nagyon nehéz racionálisan megérteni, elmagyarázni vagy megtanítani). Fontos, hogy a képviselők nem szerepeket játszanak, mely fogalom a pszichodrámából sokaknak lehet ismerős.

Rendszeresen tapasztalható az is, hogy a képviselő a gesztusait, a testtartását, sőt még akár a szavait is vissza tudja adni a képviselt személynek. Bert Hellinger válasza pragmatikus erre a kérdésre: egy-egy család annyira erőteljes rendszer, hogy amikor térbeli dimenzióban megjelenítjük, akkor az ismeretlen embereket is képessé teszi arra, hogy átérezzék az adott család dinamikáját.

A térben a képviselők szabadon mozognak, miközben az állítást vezető olykor-olykor megszólítja őket és kérdést intéz hozzájuk a tapasztalataikkal kapcsolatban. Iyenkor például azt térképezzük fel, hogy egyik képviselő milyen testérzetekre lesz magában figyelmes -pl. zsibbad a talpam, fázom, melegem van, innen most arrébb mennék, egy bizonyos képviselőhöz most odalépnék vagy inkább távolodnék tőle, stb-.

Az állításvezető feladata az, hogy bár tudatával tartja a teret, mégsem befolyásolja az állítást (ez az egyik legfontosabb segítői magatartás a családállítás folyamán, melyet Hellinger úgy hívott: az állítás vezetője „összezsugorodik”, hiszen ő a „legkisebb pont” az állításban a kliens családrendszerében).

Az állítás változó pontjában integrációs szakasz következik, amikor az állítást kérő opcionálisan beállhat a saját helyére az állításban -eddig őt magát is képviselő helyettesítette- és átélheti a számára szükséges tapasztalásokat. Ilyenkor segítjük oldó mondatokkal az állítási folyamatot, azonban nagyon fontos, hogy semmit nem erőltetünk vagy adunk senki szájába, inkább megajánlott mondatokat, kifejezéseket vagy mozdulatokat kínálunk fel. Ebben a fázisban sokan hosszan elidőzhetnek, mert például nagyon jól esik egy elveszettnek hitt érzés, ölelés átélése, megtalálása és beépítése. Az integrációs szakaszt nem siettetjük, hanem engedjük, hogy az állítást kérő nyugodtan töltekezzen és megnyugodjon. 

A családfelállítás menetéről angolul is jelentettünk meg blog bejegyzést, amelyet itt olvashat!

Családfelállítás után

Az állítás után a képviselők visszaadják a képviseletet, és az állítást kérő szavakkal is elmesélheti, hogy hogyan érzi magát. Ezt a szakaszt a családfelállításban viszonylag rövidre zárjuk, mert nem cél a „fejbe ugrás”, vagyis az azonnali értelmezés. Az állítási napot minden esetben zárókörrel, visszajelző körrel fejezzük be, amikor mindenki elmondhatja, hogyan van, mit visz haza magával. Ilyenkor az állítást vezető felelőssége az is, hogy azokat, akiknél az állítás nagyon nehéz élményeket hozott, biztonságban tudja elengedni. 

Az állítás utáni napokban javasoljuk, hogy a résztvevők kerüljék a megerőltető fizikai munkát és vezessenek naplót az érzéseikről, gondolataikról, élményeikről. Nem javasoljuk azonban körülbelül 3-4 hétig, hogy az állítást részletesen meséljék el másoknak. Azt természetesen meg lehet osztani, hogy az állítás jó vagy rossz volt, érdekes volt, de nem cél a részletes kognitív magyarázat.

Csoporttitokkal dolgozunk, így a családállítás résztvevőiről senkivel nem osztható meg információ. A családállìtás nem helyettesìti a pszichoterápiàs folyamatot!

További szolgáltatásaink a témában: családrendszer feltárás integratív módszerekkel egyéneknek, pároknak:  https://integrativterapiaster.hu/csaladrendszer-feltaras/; 

Csoportmódszerek a témában: https://integrativterapiaster.hu/csoportoknak/; Tematikus csoportok, ahol használjuk a családállítást: https://integrativterapiaster.hu/tematikus-csoportok/;

Amennyiben segítségre van szüksége vagy családállításra jelentkezne, keressen minket  bizalommal!

Kálmán Mónika https://integrativterapiaster.hu/kapcsolat/