Genogram: a transzgenerációs önismeret eszköze
A genogram a család- és párterápiában, az egyéni rendszerszemléletű önismereti munkában, a gyermek- és családszociális munkában használt, a családi és egyéb társas kapcsolatok feltérképezésére szolgáló eszköz. A genogram segít láttatni, hogy az egyént a családi, baráti és közösségi kapcsolathálójának szerves egészeként lehet csak elhelyezni (Sebba et al., 2017; Stanley, 2019). A genogram, mint vizuális családtérkép, olyan eszköz, amely lehetővé teszi ezen kapcsolatrendszerek átlátható feltárását és mint ilyen, támogatja a család erősségeinek és nehézségeinek megértését.
A genogram elméleti alapjait Murray Bowen dolgozta ki az 1970-es években a családterápia rendszerelméleti keretében. A módszer azóta számos területen terjedt el: az orvoslástól a pszichológián át a szociális munkáig. A kilencvenes években kialakult „kulturális genogram” gondolata még tovább bővítette a technikát: már nemcsak biológiai vagy jogi rokonságot ábrázol, hanem olyan identitásdimenziókat is, mint az etnicitás, vallás vagy szexuális orientáció. Ahogyan Laszloffy és Hardy fogalmaznak, a kulturális genogram célja többek között az, hogy „segítsen feltárni a kultúrák hatásait a családi rendszerekre, és rávilágítson arra, mit nem tudunk”.
A genogram használata különösen fontos, mert a „család” fogalma korántsem univerzális. Az antropológiai kutatások szerint a rokonság sok kultúrában nem elsősorban vérségi alapon értelmeződik, hanem azon keresztül, amit az emberek egymásért tesznek – például együtt élnek, támogatják egymást, közösen nevelnek gyereket (Carsten, 2003; Schneider, 2010). Ezért is lényeges, hogy a genogram ne előfeltételezésekkel közelítse meg a család fogalmát, hanem „nyitott legyen az emberek életének összetett és érdekes valóságára” .
A genogram készítése nem csupán információgyűjtés: maga a folyamat is jelentőséggel bír: a genogram „társas folyamat, amely számos tényezőtől függ: a szakember és a családtagok kapcsolatától, a bizalomtól és attól, hogy ki mit hajlandó megosztani”. A rajzolás során gyakran először válik láthatóvá a családtagok számára is a kapcsolatok dinamikája, ami érzékenységet igényel a szakember részéről. Ugyanakkor ez a folyamat kiváló lehetőség a részvételiség erősítésére: a genogram készítése „azt mutatja, hogy szakértőként tekintünk a családtagokra saját életükben” az önismereti munka folyamán.
A gyakorlat szerint a vizuális megjelenítés gyakran mozgósítja a családtagokat arra, hogy olyan információkat is megosszanak, amelyeket korábban nem tartottak fontosnak vagy nem mertek szóba hozni. A genogram „segít kérdéseket feltenni, amelyeket korábban senki nem tett fel, és olyan információk kerülhetnek elő, amelyek korábban ismeretlenek voltak” .
Nem elhanyagolható a gyerekekkel való munka sem. A genogram játékos változatai – például figurákkal, gombokkal, rajzokkal, kavicsokkal – lehetőséget adnak a gyermeknek arra, hogy saját szintjén fejezze ki a kapcsolatait és érzéseit. McGoldrick és Gil rámutatnak, hogy e módszer különösen hasznos lehet olyan gyerekekkel, akik kommunikációs vagy tanulási nehézségekkel küzdenek. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a genogramot később a gyermek felnőttként is olvashatja: ezért a dokumentáció során „világos és őszinte beszámolókat” kell rögzíteni, amelyek kíméletesek, de tényszerűek (Brown et al., 2020) .
A genogram fejlesztő ereje abban rejlik, hogy vizuális formában tárja fel a családi mintázatokat. Gyakran kiderülhet, hogy bizonyos viselkedések generációkon átívelően ismétlődnek, vagy éppenséggel külső tényezők – például kulturális különbségek, bevándorlási háttér, szociális terheltség – befolyásolják a családi dinamikát. A vizuális megjelenítés segít externalizálni (az egyénen kívülre helyezni) a problémákat, és lehetővé teszi új narratívák kialakítását” (McGoldrick et al., 2020; Senediak, 2008) .
Fontos azonban a módszer korlátainak ismerete. A serdülők esetében a kortárskapcsolatok sokszor fontosabbak, mint a családi kötelékek. Firmin (2019) ezért bizonyos helyzetekben a genogram mellett „kortárskapcsolati térképeket” is használjunk, különösen akkor, ha bántalmazás, kizsákmányolás vagy bandatevékenység veszélye áll fenn .
Összességében a genogram alkalmazása nem csupán technikai feladat, hanem szemléletbeli kérdés is. Feltételezi a szakember nyitottságát, kulturális érzékenységét és reflexivitását. Ahogyan a dokumentum fogalmaz: a genogram „akkor éri el a teljes potenciálját, ha a családdal közösen hozzuk létre, és ha a cél nem a tökéletesség, hanem a közös megértés” . A genogram tehát nem pusztán rajz, hanem párbeszéd, amelyben a család története formát ölt, és a változás lehetősége kirajzolódhat.
Egyéb cikkeink transzgenerációs önismeret témában
Transzgenerációs minták átdolgozása
Transzgenerációs családi kapcsolatok rendszerének feltárása integratív eszközökkel
Segítő munkánkban ötvözzük az elméleti hátteret és a gyakorlati módszertanokat az ember komplex, színes belső valóságának feltárásáért. Az integratív szemlélet lehetővé teszi az egymás pozitív hatását erősítő, az egész rendszerre kitekintő segítő megközelítések és fejlesztési vagy terápiás eszközök eredményes alkalmazását.
Irodalomjegyzék
Allen, K., R. Blieszner, and K. Roberto. “Perspectives on Extended Family and Fictive Kin in the Later Years.” Journal of Family Issues, vol. 32, no. 9, 2011, pp. 1156–1177.
Brown, L., D. Grimm, and G. Clunie. “Journeys to Identity: Why Care Records Matter.” Scottish Journal of Residential Child Care, vol. 19, no. 2, 2020.
Carsten, Janet. After Kinship. Cambridge University Press, 2003.
Carr, Alan. Family Therapy: Concepts, Process and Practice. 3rd ed., Wiley-Blackwell, 2012.
Dixon, J., et al. Young People Leaving Care: A Study of Costs and Outcomes. Department for Education & Skills, 2006.
Firmin, Carlene. “From Genograms to Peer Group Mapping: Introducing Peer Relationships into Social Work Assessment and Intervention.” Families, Relationships and Societies, vol. 8, no. 2, 2019, pp. 231–248.
Laszloffy, T., and K. Hardy. “The Cultural Genogram: Key to Training Culturally Competent Family Therapists.” Journal of Marital and Family Therapy, vol. 21, no. 3, 1995, pp. 227–237.
Laird, S., et al. “Working with the Whole Family: What Case Files Tell Us About Social Work Practices.” Child & Family Social Work, vol. 22, no. 3, 2017, pp. 1322–1329.
McGoldrick, M., R. Gerson, and S. Petry. Genograms: Assessment and Treatment. 4th ed., Norton, 2020.
Schneider, David M. A Critique of the Study of Kinship. University of Michigan Press, 2010.
Sebba, J., et al. Children’s Social Care Innovation Programme: Final Evaluation Report. Department for Education, 2017.
Stanley, Yvette. “Social Care Commentary: Using Models of Practice Successfully.” Department for Education, 2019.
Szerkesztő: Kálmán Móni