Családrendszer feldolgozás, rendszerszemléletű konzultáció integratív módszerekkel egyéneknek, pároknak, családoknak
Családrendszer feldolgozás – integratív szemléletben
A családrendszer feldolgozása egyéni, 90 perces ülésekből álló folyamat, amely általában 5–8 alkalmat foglal magában. Nem klinikai környezetben zajlik, és teljes mértékben az egyénre, valamint az aktuális élethelyzetére szabott. A folyamat során az egyén családi kapcsolatrendszere és annak rejtett dinamikái kerülnek a középpontba. Az integratív szemlélet azt jelenti, hogy többféle elméleti és gyakorlati megközelítést ötvözünk a munkában – például a rendszerszemléletű családterápia, pszichodinamikus, narratív vagy akár testorientált elemek is megjelenhetnek az ülés során. Ez lehetővé teszi, hogy rugalmasan, a családtagok aktuális igényeihez igazodva válasszunk módszereket.
Alapgondolatként fogadjuk el, hogy a család egy egységként működő rendszer, amely az egyensúly fenntartására törekszik. Ezt a rendszert számos tudatos és tudattalan tényező alakítja – generációkon át öröklődő minták, kimondatlan szabályok, szerepek és rituálék, melyek jelentősen befolyásolhatják az egyén döntéseit, érzéseit, kapcsolatait.
A feldolgozás során arra keressük a választ, hogy a jelentkező elakadás, probléma vajon az egyén saját belső vagy külső életeseményeiből fakad-e, vagy pedig mélyebb, transzgenerációs kapcsolódások – például egy korábbi családtaghoz fűződő lojalitás, sorsazonosulás – áll a háttérben.
Ahhoz, hogy valóban megértsük az egyént, teljes egészében kell látnunk őt: szükségleteivel, kötődéseivel, felelősségeivel együtt. Mindezek hátterében gyakran olyan öröklődő, akár több generációra visszanyúló családi minták húzódnak meg, amelyek ismétlődően, tudatosítás nélkül jelenhetnek meg.
Hiszem, hogy ha úgy próbálunk segíteni valakinek, hogy nem érintjük az egész családot, vagy nem értettük meg a transzgenerációs ismétlődéseket, akkor nem járultunk igazán hozzá a vágyott változáshoz, gyakran csak átmeneti javulást érünk el.
„Két mesebeli nádszál volt az én apám meg anyám, csak akkor hajladoztak, ha szilárd volt a talaj, ha nem fújt a szél, s a rengő talajon, katasztrófák és valóságos veszedelmek időszakaiban úgy álltak, olyan rendíthetetlenül, mint a hegyek.”