Párkapcsolati problémák megoldása krízisben

A párkapcsolati problémák megoldása tartós összezártság idején égető feladat, azonban észben tartásuk, a kapcsolatba való beépítésük és használatuk a hétköznapi életet is könnyebbé teszik. Természetesen fontos a problémás helyzetek tudatosítása, az esetleges kihívások azonosítása és így a körültekintő megelőzés is. Remény szerint az alábbi megoldások segítséget jelentenek abban, hogy a párok új módokat találhassanak feszültségeik, problémáik kezelésében.

Párkapcsolati szorongás tartós összezártság esetén

A szorongás a nem mindennapi helyzetekben, mint amilyen például a tartós összezártság, fokozódik, így sokan a párjukon vezethetik le az ezzel járó többlet feszültséget. Azok a párkapcsolatok különösen veszélyeztetettek, amelyekben a stressz feldolgozását főként olyan tevékenységek segítették eddig, amelyek házon kívül (sportlétesítmények, étterem, színház, baráti összejövetelek, stb.) zajlottak. Helyüket a négy fal között történő, naponta ismétlődő rutinesemények váltották fel, melyek minden kapcsolatot, a legkiegyensúlyozottabbakat is, próbára tesznek. A társadalmi izolálódás, mely a családi-, párkapcsolati kötelezettségeket jelentősen megnövelte, különösen nagy terhet jelent akkor, amikor a helyzet vége sem látható: heteket, hónapokat töltünk majd összezárva?

11 tipp a párkapcsolati problémák kezelésére nehéz helyzetekben

Kritikamentes övezet: ha az intimitást választjuk, nehéz kritikusnak maradni. A kritizálás, a másik hibáinak folytonos felemlegetése normál esetben sem ajánlott, nemhogy krízis idején. A hosszú távú kritika felőrli és ellehetetleníti a kapcsolatokat, így azt javasoljuk inkább, hogy a másik erényeinek, érdemeinek megemlítése kerüljön előtérbe! pl. Köszönöm, hogy századszorra is elmosogatsz és elkészíted a reggeli kávét! Értékelem, hogy bár dolgozol és tanulsz a gyerekkel, mégis szánsz időt arra, hogy elmenjünk együtt sétálni munka után!

Válassza a nyitottságot a düh helyett! A karantén, az összezártság vagy az egyéb krízishelyzetek olyan többlet teendőkkel és felelősséggel járnak, amelyekre eddig aligha volt precedens. Elménk hatványozottan éli meg a stresszt, testünk pedig felfokozottan érzékeli azt, hiszen a múltban tapasztalt stresszhelyzetek ilyenkor tudattalanul is felsejlenek, eszünkbe jutnak, és sokszor úgy, a régi érzelmi töltettel reagálunk a jelen pillanatra, mintha az a múltban játszódna. A beszélgetés, főként ha vitára kerül a sor, aknamezővé válhat, ahol előbb-utóbb mindenki áldozat lesz. Stresszel telített vitáinkat ezért érdemes megszakítani pár percre, hogy nyugodtabban és tisztább fejjel ülhessünk vissza a „tárgyaló asztalhoz”. Ilyenkor a kedélyek lecsillapodnak, visszanyerhetjük érzelmi egyensúlyunkat és nyitottságunkat a másik mondandójával kapcsolatban. Ez tudatos választás eredménye és kitartó gyakorlás kérdése, így legyen magával elnéző, ha nem sikerül rögtön!

Engedje meg partnerének, hogy pont úgy érezze magát a jelen krízissel kapcsolatban, ahogy valójában érzi! A problémákat nem ugyanúgy látjuk, tapasztaljuk, így a rájuk adott érzelmi reakciónk is különbözhetnek. Ez nem jelenti azt, hogy egyikünknek igaza van, a másik pedig szükségszerűen téved. Az érzések szubjektív módon alakulnak, nem írható elő senkinek, hogy hogyan „kellene” magát éreznie. Fontos tehát az empátia gyakorlása, melyhez nem szükséges egyetértenünk ahhoz, hogy kritika nélkül fogadjuk a másik érzéseit. pl. Úgy látom, hogy feldúlt vagy, és most nagyon nehéznek éled meg a helyzetet. Elfogadom, hogy így érzed magad. Nekem más a tapasztalatom, de átérzem azt, amit mondasz.

Fontos az én-idő és -hely! Az ideális helyzet az lenne, ha mindenkinek lenne egy külön szobája, ahova el tud vonulni, hogy egyedül lehessen. Még az extrovertált ember is igényli a zavartalan én-időt, amikor csak magával foglalkozhat. A vágyott egyedüllét kialakítása, a kompromisszumok megtalálása igényelhet egy kis alkudozást vagy akár komoly vitát is, hiszen nem egyértelmű a tartós összezártságban, hogy hogyan válik szét a munkahely, a családi tér, a párkapcsolati intim szféra és az egyéni pihenésre alkalmas tér és időszegmens. Fontos, hogy kifejezhessük igényeinket, szükségleteinket, és az, hogy a másik is érezze az elfogadást, amikor ő teszi ugyanezt. pl. Szeretnék egyedül lenni ebéd után. Tudnál ebben valahogyan segíteni? Köszönöm.

„Anyáink és apáink is meg tudták oldani.”: rendkívül káros a múlt generációihoz hasonlítani magunkat, hiszen egy részt fogalmunk sincs, hogy nekik milyen volt megküzdeni igazán nehéz helyzetekkel, más részről a saját megélésünk valódiságát csökkentjük, tiltjuk le, ha például a háború, a nélkülözés, a történelmi kényszerhelyzetekben megéltekhez mérjük jelen nehézségeinket. Frusztrációnk, haragunk, tehetetlenségünk és szorongásunk valós és akkor is az marad, ha másoknak nehezebb (volt), mint nekünk. A stressz kölcsönös elismerése, tudatosítása és elfogadása azonban segít, és fontos tudnunk, hogy nem egyenlő a céltalan, véget nem érő panaszkodással.

Tervezés: napi időbeosztásunk legyen, azonban ne ragaszkodjunk szigorúan minden egyes napirendi ponthoz! A szorongásos helyzetekben azt tapasztalhatjuk, hogy a katonás tervezés átmenetileg oldhatja a feszültséget, hiszen azzal kecsegtet, hogy legalább valamit kontrollálni tudunk a krízisben. Hosszú távon az állandó kontroll azonban növeli a kapcsolati feszültséget, megöli a spontaneitást, kreativitást és a számonkérés, kritika, hibáztatás démonjait táplálja. pl. Tudatossággal tervezett és reális alapokra helyezett napirendjébe iktasson be semmit-tevésre szánt szüneteket is! Ne várjon el magától lehetetlent, és ha az egyik napja különösen megterhelő, adjon magának a következő napon, héten extra én-időt vagy kapcsolati időt, amikor azt tesz/nek, amit a pillanat hoz!

Vita pontban 10h-kor?: furcsán hangozhat, de rendszerint alkalmazzuk a párokkal való munkában is az időzített vitát. Nem kérjük azt senkitől, hogy ne vitázzon (a vita egészséges mértékben velejárója a kapcsolatnak, erről bővebben ITT), sőt arra buzdítjuk a párokat, hogy vitázzanak, de meghatározott napirendi pontként és időtartamban. Próbálják ki, működik!

Nichts vor dem Kind, avagy a gyerek előtt semmit!: a legtöbb pár- és családterapeuta véleménye egyezik abban, hogy tartós összezártság alatt vagy krízis esetén érdemes a gyerekeket megkímélni az emelt hangú veszekedésektől. Ez nem jelenti azt, hogy a gyerekek ne lássák a szüleiket sohase vitázni és még fontosabb, kibékülni, hanem azt, hogy az elszabadult indulatok számukra felkavaróak és megmérgezik a családi légkört. Javaslatunk tehát, hogy tervezzük meg időben (ld. 7. pont) és térben is a vitát úgy, hogy lehetőleg kihagyjuk belőle a gyerekeket!

Tiszteljük a láthatatlan határokat! Az összezártság alatt mindannyian tapasztalhatjuk, hogy a munka-család-párkapcsolat tér összefolyik, és sokszor lehetetlen szétválasztani. Nem egyértelmű tehát, hogy a velünk egy térben lévő partnerünk elfoglalt-e (hiszen ott van és elérhetőnek tűnik) vagy éppen van szabad kapacitása a velünk folytatott bármilyen interakcióra. Egy egyszerű kérdéssel feltérképezhető azonban, hogy a másiknak épp belefér-e az idejébe a velem való diskurzus: pl. Most rendben van, ha beszélgetünk? Van 10 perced vagy benne vagy valamiben? Természetesen az is fontos része ennek a folyamatnak, hogy elfogadjuk, ha a másik csak fél óra múlva ér rá és kizárólag 5 percre.

Ha már semmi nem működik, nevessünk!: a közös, szívből jövő nevetés az egyik legjobb orvosság bármilyen stresszhelyzetre. pl. Nézzünk vígjátékot, olvassunk vicces híreket, könyveket vagy játsszunk társasjátékot! Fontos, hogy tudjunk a helyzeten és akár magunkon is nevetni néha.

Hír stop: kerüljük a negatív hírek, pl. a Covid-helyzetre vonatkozó újabb adatok, szüntelen fogyasztását! A hírolvasásnak érdemes keretet szabni, hogy ne uralja el érzéseinket, gondolatainkat és ne nyomja rá bélyegét az életünkre.

Páros gyakorlat:

A 6. ponttal összhangban az egyik héten Ön, a másik héten a partnere javasoljon programot! Figyeljék meg, hogy az eltervezett és kivitelezett program során hogyan érzik magukat és ez hogyan hat a kapcsolatukra!

Párkapcsolati témában egyéb cikkeinket ITT olvashatják! Párokkal végzett munkánk során hatékony segítség a családrendszer-feltárás, melynek részleteiről ITT olvashatnak!

Amennyiben úgy érzik, segítségre van szükségük vagy kérdésük merül fel az olvasottakkal kapcsolatosan, keressenek bizalommal!

Kálmán Mónika

Elhidegülés, avagy az intimitás hiánya a párkapcsolatokban

A társas kapcsolatba lépő felek gyakran különböző módon értelmezik az intimitást és eltérő érzelmi töltettel élik meg a kapcsolódást vagy annak hiányát. Sokan olyan családból származnak, ahol az érzések kifejezése nem megszokott, sőt egyenesen tiltás alatt áll. Akadnak azonban olyan háztartások is, ahol szabad az érzések kifejezése, mégsem megy ez minden családtagnak egyértelműen könnyen. Temperamentumunk sem egyezik, ezért az egyéni igények tovább árnyalják az érzelmi palettát. Mivel a kapcsolatok dinamikusan változnak, nincsenek „gyorséttermi” megoldások, amelyek lefednének minden párkapcsolatot. Az intimitás kérdéskörébe tartozó témák megbeszélése empátiát, elfogadást és pozitív hozzáállást igényelnek minden fél részéről.

Miért fontos az intimitás?

• Mindannyian vágyunk arra, hogy megismerjük a másikat és megismertessük vele saját magunkat, miközben megőrizzük saját identitásunkat is a párkapcsolatban: amikor intimitásra vágyunk a párkapcsolatban, szeretetet, szerelmet, kapcsolódást, kötődést keresünk.
• Az intimitás lehetőséget nyújt arra, hogy útitársat találjunk az életre, akivel megoszthatjuk legbensőbb érzéseinket, félelmeinket, vágyainkat. Az együtt kialakított közösség teret ad arra, hogy megélhessük az elfogadást, a valahova tartozást, az egységet a legmélyebb szinteken.
• Az intimitásban felfedjük legkiszolgáltatottabb részeinket, így az intimitás nem lehetséges érzelmek kifejezése nélkül: amikor megnyitjuk magunkat egy másik ember szeretetének, szerelmének, vállaljuk azt is, hogy esetlegesen csalódunk, sérülünk vagy potenciálisan átélhetjük a visszautasítás, az árulás fájdalmát is. Aki intimitást vállal, egyben kockázatot is vállal.
• Az intimitás alapja az érzelmi elköteleződés: az elköteleződést sokszor különböző mértékben vállaljuk ugyanazon a párkapcsolaton belül. Az elköteleződés biztonságos közegben születik meg, ahol az intimitás része az egészséges párkapcsolati működésnek.

Elhidegülés, avagy az intimitás kerülése

Az intimitás vállalása érzelmi megnyílással, sérülékenységünk felfedésével, lemeztelenedéssel jár, így nem ritka, hogy a problémás párkapcsolatokban rendszerint kerülik az intim megnyilvánulásokat. Az egyik legbeszédesebb jel az elhidegüléssel kapcsolatban a mély érzelmeket nélkülöző kapcsolati interakciók:

• Állandósult, rutinszerű, érzelemmentes közlésekre korlátozódó kommunikáció: Hogy vagy? Mi volt ma a munkában? Levitted a kutyát? Adtál a gyereknek enni?
• Játszmák: szeretetmegvonás, hallgatagságba burkolózás büntető jelleggel, szándékos bosszantás, titkolózás

Az egészséges intimitásra a nyitott, tiszteletteljes, őszinte és direkt párkapcsolati kommunikáció jellemző, ahol a felek vállalhatják sérülékenységüket, nehéz érzéseiket, gondolataikat, mert társuk elfogadó, empatikus módon fogadja azokat. Amikor a párkapcsolatban az elhidegülés már tapintható, a legfontosabb lépés az érzések kifejezésének megtanulása, a párkapcsolati kommunikáció egészséges mederbe terelése.

Páros gyakorlat:

Vizsgálják meg közösen az alábbi kérdéseket! Hogyan jellemeznék a saját és társuk kommunikációs stílusát: direkt, indirekt, nyitott, zárt? Hogyan hat ez Ön/ökre és a párkapcsolatukra? Hogyan hat a kommunikációs stílusuk az intimitásra? Találtak-e fejlesztendő területet? Ha igen, pontosan fogalmazzák meg, hogy miben változtathatnának! Fontos, hogy a fejlesztendő területek megvitatása során kerüljék egymás hibáztatását! A hibáztatás és kritika helyett alkalmazzák a nyitott, elfogadó, empatikus kommunikáció alapjait, melyek minden egészséges vitahelyzetben segítséget jelentenek!

Párkapcsolati témában egyéb cikkeinket ITT olvashatják! Párokkal végzett munkánk során hatékony segítség a családrendszer-feltárás, melynek részleteiről ITT olvashatnak!

Amennyiben úgy érzik, segítségre van szükségük vagy kérdésük merül fel az olvasottakkal kapcsolatosan, keressenek bizalommal!

Kálmán Mónika

Párkapcsolat: a sikeres párkapcsolati kommunikáció 

Bár mindannyian egyediek vagyunk, párkapcsolataink több évtizedes vizsgálati eredménye alapján biztonsággal kijelenthetjük, hogy tudjuk, mitől lesz sikeres vagy sikertelen egy párkapcsolat. John és Julie Gottman párterapeuta párkapcsolati laborja 40 éve keresi a választ a párkapcsolat komplex kérdéseire és megtalálta a párkapcsolati egészség receptjét.

Fontos-e a mód, ahogyan megbeszéljük a nehéz témákat? 

Azok a kommunikációs mintázatok (hanglejtés, negatív érzelmek, testtartás), amelyek a nehéz témák megbeszélésének kezdeti szakaszát jellemezik, meghatározzák, hogy a pár hogyan vesz részt a párkapcsolat egészében. Azok a párok, akik jellemzően negatív érzelmi reakcióval indítják a nehéz témák megbeszélését és mellőzik a pozitív kommunikációs mintákat, jellemzően külön is válnak. A Gottman-labor szerint a párkapcsolati problémához leginkább hozzájáruló negatív tényezők a következőek: 1. kritika vagy hibáztatás; 2. megvetés; 3. defenzív vagyis védekező magatartás; 4. a partner érzelmi kizárása vagy kirekesztése.  

A megoldás azonban nem a viták teljes elhagyása. A párkapcsolat egészséges velejárója az egészséges kommunikációs alapokra helyezett vita. Az eredményes vita segíti a kapcsolati növekedést, a partnerek igényeinek feltárását, a hasonlóságok és különbségek felfedezését, egyeztetését és a kompromisszum-készséget. A vita elkerülése nem egyenlő a boldogsággal, hanem sokkal inkább a megrekedt kapcsolat jelének számít, ahol a különbözőségek vállalása hosszú távon problémákhoz vezet.

Romboló kommunikációs minták a párkapcsolatban

Kezdetben az alább felsorolt minták lényegtelennek tűnhetnek, azonban ha krónikusan, hosszú távon jellemzik a kapcsolatot, beépülnek a mindennapi interakciókba és lassan, fokozatosan felőrlik a kapcsolatot. Jelenlétük ezért tudatos önreflexiót kíván, érdemes őket megvizsgálni és még akkor megváltoztatni, amikor először felütik fejüket.

Az egészségtelen párkapcsolatok hosszútávú jellemzői:

• Hiányos figyelem és kéretlen tanácsadás: miért osztanánk meg bármit is egy olyan partnerrel, aki nem is figyel igazán és látszólag mindig tudja a problémánkra a helyes választ? A nem valódi figyelem és a tudálékos viselkedés képesek az indulatokat a végsőkig fokozni, melynek eredménye a szűnni nem akaró veszekedés, civódás és játszmázás.
• A másik mondatainak a befejezése: ártalmatlannak tűnhet, azonban hosszú távon nehezteléshez, dühhöz és kapcsolati elégedetlenséghez vezet. Mindenkinek van saját hangja, saját mondanivalója és szeretné azt kifejezésre juttatni társa jótékony közbeszólása nélkül.
• Szótlansággal büntetés: néhányan védekezésként, sokan büntetésként, manipulációként alkalmazzák a kapcsolatban. Hátterében rendszerint olyan felgyülemlett negatív érzelmek állnak, melyeket nehéz vagy fájdalmas kifejezni: harag, frusztráció, félelem, szorongás, reménytelenség. A hangtalan, olykor tüntető jellegű kommunikációhiány mindig kétértelmű, hiszen a másik fél kénytelen egyedül értelmezni a szótlanság jelentéstartalmát. Hosszú távon a kapcsolat kihűléséhez, a társas magány megjelenéséhez és eluralkodásához vezet.
• Titoksértés: amikor a kapcsolatban kötődünk, önként feltárjuk legféltettebb titkainkat, érzéseinket, melyeket nem mondanánk el mindenkinek, csak az általunk legszeretettebb személynek. Amikor társunk kiadja, elárulja titkainkat, bizalmunk alapjaiban sérül és nagyon nehéz újraépíteni.
• Acting out vagy tünetelés: nehezen kifejezhető érzések tudattalan kezelése, mely nem jelent egészséges, tudatos megoldást a kapcsolati nehézségre. Az acting out megjelenhet túlköltekező magatartásban, pszichoszomatikus betegségekben, impulzivitásban, hűtlenségben, depresszióban, stb. A tudattalan acting out tünetek hátterében a nyitott, direkt kommunikáció hiánya áll, ahol a párkapcsolat egyik vagy másik tagja azt érezheti, hogy nehézségeit nem hallják, nem látják és értik meg, tehát közlésük bármilyen nyílt formája reménytelen. Az acting out tüneteket gyakran kíséri érzelmi fájdalom, kétségbeesés, félelem vagy egyéb nehézség.
• Gondolatolvasás: A kapcsolati kommunikáció egyik gyakori mintája, amely azon a tévhiten alapul, hogy partnerünk ugyanúgy gondolkodik, érez, ahogyan mi magunk. A gondolatolvasás így legtöbbször félreértések, feltételezések, helytelen következtetések és a szituációhoz nem illő válaszreakciók táptalaja. Állandó jelenlétük mindig párkapcsolati konfliktushoz vezetnek.
• Eltérő célok és kommunikációs stílusok: Messzemenő általánosítások nélkül megfigyelhetjük, hogy a férfiak többsége logikus problémamegoldóként van jelen a párkapcsolatban. Kommunikációjukra jellemző, hogy a partnerük által felvetett problémák, dilemmák megoldása náluk a fő kommunikációs cél. Ezzel sokszor ellentétben a női kommunikáció célja a kapcsolatkeresés, a kötődés mélyítése. A nők mesélnek, megosztják személyes tapasztalataikat, érzéseiket, és ha társuk meghallgatja őket,  a nők ebből érzik leginkább a törődést, a támogatást és a szeretetet. A különbségek ismerete és elfogadása épp ezért elengedhetetlen az egészséges párkapcsolathoz.

Páros gyakorlat:

Figyelje meg, hogy Ön és párja hogyan kommunikálnak a nehéz kérdések megvitatásakor! Vizsgálja meg a saját és társa hanglejtését, testbeszédét, érzelmeit, szavait, érveit! Engedje, hogy társa is ezt tegye, majd beszéljék meg tapasztalataikat! Találtak-e fejlesztendő területet? Ha igen, pontosan fogalmazzák meg, hogy miben változtathatnának! Fontos, hogy a fejlesztendő területek megvitatása során kerüljék egymás hibáztatását! A hibáztatás és kritika helyett alkalmazzák a nyitott, elfogadó, empatikus kommunikáció alapjait, melyek minden egészséges vitahelyzetben segítséget jelentenek!

Párkapcsolati témában egyéb cikkeinket ITT olvashatják! Párokkal végzett munkánk során hatékony segítség a családrendszer-feltárás, melynek részleteiről ITT olvashatnak!

Amennyiben úgy érzik, segítségre van szükségük vagy kérdésük merül fel az olvasottakkal kapcsolatosan, keressenek bizalommal!

Kálmán Mónika