Sémakémia: sémáink tánca a párkapcsolatban

Sémakémia: sémáink tánca a párkapcsolatban

Szerző: | jún 29, 2023 | család, EFT párterápia, kognitív viselkedésterápia, mindfulness, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés, sématerápia közérthetően

Sémakémia

Lehetséges, hogy sémakémia áll a háttérben, ha azt vesszük észre, hogy újra és újra felüti a fejét egy unásig ismert, feszültséget generáló vagy akár súlyos distresszt okozó tapasztalat, kapcsolati mintázat. Lehet, hogy gyakran tesszük fel magunknak a kérdést: „Miért van az, hogy rendszerint hasonló természetű, viselkedésű emberek kerülnek az életembe?” A sémakémia fogalom azt jelenti, hogy legtöbbször tudattalanul olyan embereket, partnereket hívunk az életünkbe, akik megerősítik alapvető hitrendszerünket magunkról, a világról, az emberi kapcsolatokról. A romantikus partner választása tehát nem pusztán a véletlen műve.

Nem ritka, hogy egy kapcsolat első látásra szerelemnek tűnik, intenzív érzelmeket hív elő, és úgy érezhetjük, hogy minden érzékünk életre kel. Gondolataink a másik körül forognak, őt magát kivételesnek, tökéletesnek érzékelhetjük, mintha mindig is ismertük volna, ugyanakkor még soha senki nem tűnt ennyire hozzánk valónak. A gyanútlanokat, akik még nem tapasztalták talán eleget vagy tudatosították a sémakémia által kifejtett ismétlési kényszert, nagy meglepetések érhetik, amikor a kezdeti felhőtlen, rózsaszín, szinte „testre és lélekre szabott” kapcsolat változni kezd, sőt ellentétébe fordul át. A kezdeti biztonságot felváltja a kétely, a bizonytalanság, a kapcsolatféltés, mintha a pár tagjait a paradicsomból taszították volna ki, és eluralkodik a kapcsolati elégedetlenség.

Behódolás-feljogosítottság sémakémia

A sémák olyan alapvető, automatikus hitrendszerek, amelyek gyermekkori tapasztalatink eredményeként alakultak ki, és további életünk során formálódtak. Nurhan Fıstıkcı pszichiáter így fogalmaz: „A gyermekkori sémák rengeteg információt hordoznak az ember felnőttkori életéről, ideértve a romantikus kapcsolatokhoz való hozzáállását is. Például ha szeretetlenséget és magányt érez valaki egy kapcsolatban, gyakori, hogy önfeláldozás, behódolás séma van működésben”. Ez egy olyan kapcsolódási minta, amelyben hajlamos vagyok mások igényeit a saját szükségleteim felé helyezni, tehát alárendelődöm, igényeim láthatatlanná válnak. A sémakémia ebben az esetben úgy hathat, hogy például választok magam mellé egy olyan társat, akinek domináns sémái között a feljogosítottság séma is megtalálható, ezáltal még inkább megszilárdul az a hitem, hogy a párkapcsolat számomra csak úgy működtethető, hogy a fontos másik alárendel, én pedig behódolok. A sémáinkat ezáltal kölcsönösen megerősítjük egymásban, kész is a potens sémakémiai képlet.

A sémakémia által működtetett kapcsolódási minták barátságokban és munkakapcsolatokban is fellelhetőek: maradva az önfeláldozás séma példájánál, valaki gyakran választhat olyan munkahelyet, ahol erősen autoriter vezető alatt dolgozhat, aki képtelen a határait, a szabadidejét tisztelni, mert feljogosítottsága arra készteti, hogy keresse azokat a munkatársakat, akiket saját igényei szerint kihasználhat, kizsigerelhet. A behódolás séma dominanciája esetén a másik feljogosítottsága úgy illeszkedik a sémakémiai képletbe, mint két puzzle darab egymáshoz.

A sémakémia alapján létrejövő párkapcsolatok labilitását fokozza, hogy azok a felek, akik társuktól azt várják, hogy az összes létező szerepet töltsék be az életükben, csalódásra rendezkednek be. Nem lehetünk egymás tökéletesesn ideális szövetségesei, intim partnerei, barátai, legfőbb bizalmasai, stb., bármilyen szép képet fest is a tudattalanul működő sémakémia. 

A sémakémia kizárólag tudatosítás, az önismeret fejlesztése és sokszor sématerápiás folyamat segítségével tárható fel.

Érzelem fókuszú párterápia: integratív módon ötvözi a kötődéselméletet, a rendszerszemléletet, a sématerápiát és hatékony, gyakorlati eszközökkel segíti a párkapcsolatoti kötődés helyreállítását, a párséma-rendszer kibogozását, átalakítását.

Feljogosítottság séma a családrendszerben, a párkapcsolatban

Feljogosítottság séma a családrendszerben, a párkapcsolatban

Szerző: | jún 28, 2023 | család, EFT párterápia, egyéb kategória, kognitív viselkedésterápia, önismeret, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés, sématerápia közérthetően, stressz, személyiségfejlesztés

Feljogosítottság séma transzgenerációs szemléletben: a feljogosítottság séma a családrendszerben, a párkapcsolatban

 A Böszörményi-Nagy Iván által kidolgozott kontextuális családterápia az első igazán integratív terápia, mely transzgenerációs szemléletű és ötvözi a rendszerszemlélet, a tárgykapcsolat-elmélet és az egzisztenciális filozófiai hátteret. A feljogosítottság sémát és kialakulását most a családrendszer múltjának, jelenének kontextusba helyezésével próbáljuk szemléltetni, mert hisszük, hogy a saját személyes jelenünk megértéséhez elengedhetetlen a transzgenerációs családrendszer ismerete.

Böszörményi-Nagy Iván (1920-2007) magyar származású amerikai pszichiáter, a családterápia egyik úttörője volt. 1948-ban Ausztriába, ’50-ben pedig Amerikába emigrált a kommunizmus elől. Később, a rendszerváltás után többször hazatért Magyarországra előadásokat tartani, és számos magyar családterapeutának adta át szemléletét, munkamódját. Fő érdeklődési területe a skizofrénia biokémiai kutatása volt, de mivel kezdeti hipotézise nem volt igazolható, érdeklődése a családon belüli kapcsolatok más aspektusai felé irányult.

A transzgenerációs családterápia az 1960-as, 1970-es években alakult ki: új, rendszerszemléletű, generációkon átívelő mintákat figyelő terápiás megoldásokat keltve életre. A szemlélet további képviselői: a francia gyermek-pszichoanalitikus Francoise Dolto, a magyar-francia pszichoanalitikus Nicolas Abraham, akik Böszörményi-Nagy Iván mellett  vizsgálták a megoldatlan családi konfliktusokat. Témáik között szerepeltek: a gyűlölet, a bosszú, a titkok és a kimondatlan vagy kimondhatatlan dolgok transzgenerációs átvitelének komplexitása, akárcsak egy családtag túl korai halálának traumatikus hatása, vagy a foglalkozásválasztás generációkon áthúzódó és ismétlődő jelensége. A kontextuális szemlélet megindította a családterápiás irányzatokat a rendszerszerű gondolkodás felé is.

A rendszerszemlélet szerint a család egy rendszert formál, ami homeosztázisra, vagyis dinamikus egyensúlyi állapotra törekszik, és amelyet tudatos és tudattalan családi szabályok működtetnek. Hangsúlyozzák a tények figyelembevételét, a bele- és veleszületettség általi meghatározottságot, amelybe például az egyén életét befolyásoló történelmi eseményeket, a háborúkat, az emigrációt is beleértik. Ezen családterápiás irányzatok közös vonása, hogy célirányosan használják a pozitív kapcsolati források energiáját az egyén fejlődése érdekében (Böszörményi-Nagy, 1973).

Böszörményi-Nagy Iván szerint az emberek egészségét, fejlődését, túlélését a közöttük lévő kapcsolat ereje és annak belső igazságossága határozza meg. Azt figyelte meg, hogy a családtagokat több generáción keresztül ívelő, őket egymáshoz láncoló láthatatlan kötőanyag az anya-csecsemő viszonnyal kezdődik. Fontos kapcsolataink belső egyensúlyát az adja meg, hogy a velünk való törődést hogyan tudjuk továbbadni, „meghálálni”. Ha nem „fizetjük” vissza ezt a gondoskodást, vagy ha túl sokat adunk a másiknak belőle, akkor olyan kapcsolati igazságtalanság keletkezik, amely kapcsolati rendszereinket, – akár több generáción keresztül is -, nemcsak elrontja, megmérgezi, de az egészségünket is tönkreteheti, sőt a túlélésünket is veszélyeztetheti. Létezésünk ezen dimenzióját nevezte Böszörményi-Nagy kapcsolati etikának.

Jogosultságok, kötelezettségek

A kontextuális családterápia egyik kulcsfogalma a családi mérlegfőkönyv, családi főkönyv vagy családi napló. Ha kölcsönösség van a kapcsolatban a jogosultságok adása és elfogadása terén, akkor kiegyenlített családi számláról és kiterjesztett családi egyensúlyi mérlegről beszélhetünk. A főkönyvből látható, hogy hitelünk vagy tartozásunk van, hogy kötelezettségeink vagy követeléseink vannak. Ha a mérleg kibillen az egyensúlyból, valaki túl keveset kap vagy túl sokat ad, a problémák öröklődnek egyik generációról a másikra, akár 3-5-7 generációig visszamenően.

Az intergenerációs kapcsolatok természetéből adódik, hogy a szülők és a gyermekek közötti aszimmetrikus kapcsolati rend áll fenn, amely pusztán a megszületés révén jön létre. A szülők ezért kezdettől fogva kötelesek gyermekeikről gondoskodni, a gyerekeknek pedig lassan bontakozik ki a kötelessége, hogy cserébe mind az előző, mind a következő generációval törődjenek.

Jogosultság: az egyén felhalmozódó kapcsolati hitelét jelenti, ami a másoknak szentelt, általuk kiérdemelt figyelemért jár cserébe. A jogosultság fontos szerepet játszik az aszimmetrikus (szülő-gyerek) kapcsolatok méltányos egyensúlyának keresésekor. A jogosultság azonban sem a jogosultság fogalmához társítható öntelt hozzáállással, sem a jogosultság szubjektív érzésével nem azonos.

Böszörményi-Nagy Iván azt mondja, hogy az emberi kapcsolatokban ösztönös, tudattalan és részben tudatos törekvés van a generációkon átívelő igazságosságra, kölcsönösségre, az adás-kapás egyensúlyára. Ebből az következik, hogy ha a gyremek megkapja a gondozóitól a neki járó gondoskodást, akkor elkötelezett megadni annak, akitől kapta, és továbbadni a következő generációknak is. A kiszolgáltatott csecsemőnek, majd a cseperedő gyermeknek alanyi jogon keletkezik jogosultsága arra, hogy az igényeit, szükségleteit életkora szerint ellássák és gondoskodjanak róla. Amennyiben a jogosultságot, a gondoskodást a gyermek megkapja, elkötelezetté válik arra, hogy gondoskodjon a gyermekeiről, és jól bánik a szüleivel.

Hogyan lesz a jogosultságból feljogosítottság séma?

Az a gyermek, aki alanyi jogon nem kapja meg a számára megfelelő gondoskodást, törődést, hiányokat él át. Későbbi életében, amikor a gyermekkort már hátrahagyja, úgy küzdhet meg a gyermekkorában átélt hiányokkal, hogy feljogosítva érzi magát arra, hogy ő se adjon. Ez a negatív jogosultság vagy feljogosítottság a kellő gondoskodás és kölcsönös felelősség hiánya, ami a problémás gyermek-szülő kapcsolatból, a szülő korai elvesztéséből vagy érzelmi elérhetetlenségéből, elhanyagoló gondozói attitűdjéből, stb. fakad. Ezt a kapcsolati etikai hiányt a személy „belső főkönyve” egy életen át hordozhatja és befolyásolhatja felnőtt kapcsolatait, párkapcsolatát. Az így kialakuló feljogosítottság séma arra hivatott, hogy védelmezze azt az egyénben élő belső gyermeket, aki valaha nagy szenvedésnek volt kitéve.

A negatív jogosultság, azaz a feljogosítottság formái:

  1. Az egyén a felnőtt kapcsolataiban, rendszerint a párjától, társától szeretné megkapni azt a gondoskodást, figyelmet, törődést, ami a szülő-gyermek kapcsolatból hiányzott. Az így működő fél teljesíthetetlen, rendszerint irreális elvárásokkal viszonyul partneréhez, ezzel sérti a partner felé irányuló etikai egyensúlyt. Gyermekkorban keletkező hiányainak pótlásáért tudattalanul is partnerét teszi felelőssé és feljogosítva érzi magát arra, hogy túlzó, az eredendően szülő-gyermek kapcsolatotra jellemző asszimetriát újra létrehozó módon lépjen fel a másik irányában.
  2. Az, aki hiányt szenvedett gyermekként, tudatosítás, önismeret nélkül sokszor sajnos csak hasonló hiányosságokkal tudja saját gyermekét gondozni. A negatív jogosultság így lesz transzgenerációsan jelen a családi kapcsolatokban.

Destruktív jogosultság, azaz feljogosítottság csúcsra járatva:

Az, aki bántalmazó családban nőtt fel, tudatosítás, terápia, önismeret nélkül felnőttként azt érzékelheti igazságosnak, hogy továbbadja a bántást saját felnőtt kapcsolataiban. Miközben a bántalmazást elszenvedő gyermekkel mély együttérzést érezhetünk, beláthatjuk, hogy az ilyen feljogosítottságból fakadó viselkedés nem elfogadható. A destruktív jogosultság (Böszörményi szerint a rosszindulat belülről jövő joga) kifejlődésének legsúlyosabb összetevője az egyén veleszületett jogosultságainak megsértése. A destruktívan jogosult személy gyakran gátolt abban, hogy megbánást érezzen egy vétlen kívülállóval történt igazságtalan bánásmódja miatt. Mivel ő maga sem kapott emberi bánásmódot, törleszt a világ felé, és nehéz számára empátiát megélni embertársaival kapcsolatban. A feljogosítottság, más nevén grandiozitás séma a sématerápia fogalomtárából származó kifejezés, mely egyike a Young és Klosko által jegyzet 18 sémának.

Ötvözzük az elméleti hátteret és a gyakorlati módszertanokat az ember komplex, színes belső valóságának feltárásáért és a kívánt változásért. Célunk a személyre, a párra és családra szabott, felkészült segítségnyújtás. Biztonságos környezetben, személyes és online konzultáció keretében is várjuk Önöket!

Felhasznált szakirodalom: Ivan Boszormenyi-Nagy–Geraldine M. Spark: Láthatatlan lojalitások, Böszörményi-Nagy I.–Krasner, B.: A kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa, Transzgenerációs családterápia, rendszerszemlélet

 Szerkesztő: Kálmán Mónika

 

 

 

 

Kötődéselméleti alapok: érzelem fókuszú család- és páterápia 1. rész

Kötődéselméleti alapok: érzelem fókuszú család- és páterápia 1. rész

Szerző: | jún 21, 2023 | család, EFT párterápia, önismeret, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés

Kötődéselmélet az érzelem fókuszú család- és párterápiában

A kötődéselmélet szerint az emberi kapcsolatok építő elemei az érzelmi kötelék, a bizalom és biztonság, melyek körül tapasztalható érzelmek komplex jelzőrendszerként működnek arra nézve, hogy az adott kapcsolatban milyen módon lehetséges kötődni. Az érzelem adaptív erőforrást nyújt, ami, ha sikerül hozzáférni és szabályozni, használható az intimitás és a bizalom mélyebb szintjeinek előhívására.

A kötődéselmélet azt tartja, hogy velünk születik a késztetés a kötődésre, és ennek megfelelően alakul kötődést kereső viselkedési eszköztárunk már gyermekkorban is: pl. nevetés, sírás, kapálózás, düh, stb., mely reakciók – optimális esetben – biztosítják a közelséget az elsődleges kötődési személlyel. A gyermek kontaktuskereső viselkedése a párbeszéd egyik oldala, hiszen az elsődleges kötődési személy válaszkészsége elengedhetetlen a biztonságos kötődés kialakulásában.

A kötődéselmélet megalkotója John Bowlby (1907-1990) brit pszichoanalitikus, pszichiáter, aki beilleszkedési nehézségekkel küszködő gyermekek iskolájában végzett munkája nyomán kezdett először foglalkozni a korai élettapasztalatoknak a személyiség fejlődésére tett lehetséges hatásaival. Elméleti alapvetéseit a pszichoanalízis, a fejlődéspszichológia, az etológia, a kibernetika területeiről merítette. Gondolkodása ma is meghatározza, ahogyan a gyermek anyjához fűződő kapcsolatáról, illetve a kapcsolat különböző módokon és időtartamra történő megszakadásának (pl. szülő halála, kórházi tartózkodás, rövidebb és hosszabb érzelmi megfosztottság, stb.) következményeiről vélekedünk[1].

Bowlby kötődéselméleti modellje

John Bowbly kötődéselméleti modellje négy szakaszt különített el a kötődés fejlődésében[2]:

  1. 1. 1. 1. Differenciálatlan szociabilitás (0-3 hó): ekkor a gyermek majdnem minden szociális ingerre válaszol, nemcsak az elsődleges gondozó jelzéseire. Megjelenik az első társas mosoly, amikor a gyermek mások arcára már mosollyal reagál.
  2. 1. 1. 2. Differenciált szociabilitás (2-6 hó): a gyermek ekkor kezdi megkülönböztetni a fontos személyeket, felismerni az anyját és a közelebbi családtagjait. Ebben a szakaszban elfogadja másoktól is a gondoskodást, ha azonban választhat, a számára ismerős kötődési személyeket választja.
  3. 1. 1. 3. Személyes kötődés vagy ragaszkodás (6 hó-2 év): középpontba kerül a kötődés kialakulása és annak megszilárdulása. Megjelennek a kötődés egyértelmű jelei, a gyermek nem fogad el bárkitől törődést, hanem ragaszkodik az elsődleges gondozóhoz (ez általában az anya, de kiválthatja az apa vagy más közelebbi, stabilan elérhető hozzátartozó is).
  4. 1. 1. 4. Partnerség (2-3 év): a gyermek kötődése ekkorra már stabilnak mondható, és ebből képes nyitni a világra és abban más, az elsődleges gondozótól eltérő emberi kapcsolatokra.
  5. 1. 2. A kötődési típusok bemutatása: az Idegen Helyzet Teszt

John Bowlby munkásságát Mary Ainsworth (1913-1999) kanadai fejlődéslélektant kutató pszichológus empirikus, laboratóriumi „Idegen helyzet”[3] vizsgálatai egészítették ki. A vizsgálatok alapján a kötődési típusok azonosítása és a kötődési biztonság mérése nagy mértékben járult hozzá a kötődéselmélet fejlődéséhez. A 20 perces vizsgálat a 12-18 hónapos csecsemő elsődleges gondozóhoz való kötődését méri. Az idegen helyzet 3 perces szakaszokból áll, és egy játékokkal teli, barátságos, azonban a csecsemő számára idegen környezetben zajlik. A kísérletbe két szeparációs szakaszt iktatnak be: az egyikben az anya 3 percig távol van, és a csecsemő egyedül marad egy barátságos ismeretlennel, a másikban pedig teljesen egyedül marad. A kezdeti felfedező szakaszt tehát enyhe stresszt jelentő szeparációs szakaszok váltják, melyeket az elsődleges gondozó visszatérése szakít meg. A szeparáció utáni kapcsolatfelvétel és a közelség keresése kerül ezután fókuszba. A kötődési biztonságot tarkító rövid elválási periódusok, illetve az anya visszatérésére adott reakciókat elemezve négy különböző viselkedési kategóriát állapítottak meg:

1. közelségkeresés, 2. a kapcsolat fenntartására tett kísérletek, 3. elkerülés, 4. ellenállás. Az anyával történő újratalálkozások értékelésénél az anya és gyermek együttes viselkedése dönti el a kötődési kategóriába való besorolást. A besorolás elméleti háttere szerint a csecsemő szeparációra adott reakciói az adott kötődési személy elérhetőségére vonatkozó korábbi tapasztalatokat tükröznek. Eredetileg 3 fő kategóriát különböztettek meg: 1. biztonságos, 2. bizonytalan/szorongó elkerülő, 3. bizonytalan/szorongó ellenálló vagy ambivalens. Mindhármat a szeparációra adott szervezett, koherens viselkedési stratégiának tekintették.

II.1.2.1. Biztonságos kötődés: a gyermek bátran fedezi fel az idegen helyzetet anyja jelenlétében; az anya távozásakor a nyugtalanság, a kétségbeesés jeleit mutatja; az anya visszatéréséig nem talál vigaszt a játékokban és az idegen személy jelenlétében sem; az anya visszatértekor a gyermek felveszi a kapcsolatot az anyával, aki képes őt megnyugtatni. Veszélyes, idegen helyzetben a gyermek tehát édesanyját hívja és nála talál megnyugvást.

II.1.2.2. Elkerülő kötődés: a gyermek nem reagál anyja távozására és az idegen személy jelenlétére, ahogyan anyja visszatéréséről sem vesz látszólag tudomást. A felszín alatt azonban az ilyen kisgyermek stresszt él át, de érzelmeit nem mutatja. Az elkerülő gyermek azt tanulta meg az elsődleges gondozóval alakuló kapcsolatában, hogy az érzelmekre nem érkezik válasz, ezért nem érdemes őket kifejezni.

II.1.2.3. Bizonytalan, ellenálló vagy ambivalens kötődés: a gyermek felfokozott érzelmi reakciót mutat édesanyja jelenlétében is, nehéz megnyugtatni. A gyermek nem merül el a játékban, folyamatos készenlétben van. Az anya távozása során a gyermek teljesen kétségbeesik, feldúlt lesz, azonban amikor az anya visszatér, továbbra sem nyugszik meg, hanem egyszerre kapaszkodik az anyába és tolja el magától. A gyermek nem érzékeli biztonságos háttérnek az anyát, nem indul el felfedezni a világot.

II.1.2.4. Dezorganizált, félelemmel teli kötődés: ebbe a csoportba a súlyosabb tünetekkel, mentális zavarokkal küszködő gyermekek tartoznak. Ezek a gyermekek idegen helyzetben önmaguk ellen forduló, önsértő cselekedeteket hajtanak végre, mert a gondozó számukra a félelem és a megnyugvás forrása is egyben, ami a kötődési rendszer kiszámíthatatlanságához, széteséséhez, dezorganizációjához vezet. A gyermeknek nem alakul ki saját stratégiája a stresszhelyzetben történő önnyugtatásra, érzelmi és viselkedési önszabályozásra. A dezorganizált kötődés hátterében gyakori a súlyos érzelmi, fizikai bántalmazás, elhanyagolás is, amit maga a szülő okoz.

Magyarországon a hazai lakosság életminőségét és lelkiállapotát felmérő utolsó és egyben legfrissebb átfogó vizsgálat (Hungarostudy 2013)[4] szerint a magyar felnőttek 31,4 % kötődik biztonságosan felnőtt kapcsolataiban, 70%-pedig bizonytalanul, a következő megoszlással:  37% szorongó elkerülő, 10,3% szorongó ambivalens, 20,4% félelemmel teli, dezorganizált kötődéssel él.

A kötődéssel kapcsolatos további cikkeinket ITT találja.

Felhasznált szakirodalom:

[1]a kötédéselmélet áttekintéséhez felhasznált irodalom: Koós Orsolya (2010). A dezorganizált kötődés kialakulása csecsemőkorban. Doktori (PhD) értekezés. Debreceni Egyetem, (12-30. o.)

[2]A négy szakasz ismertetéséhez a következő forrást használtam: http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/jozsef_istvan/a_korai_anya__gyermek_kapcsolat_s_a_ktds_jelentsge.html (letöltés: 2021. október 10.)

[3] a kötődési típusok bemutatásához felhasznált szakirodalom: Koós Orsolya (2010). A dezorganizált kötődés kialakulása csecsemőkorban. Doktori (PhD) értekezés. Debreceni Egyetem, (18-22. o.).;

[4]a felmérés eredményét idézi: Lukács Liza (2020). Hogyan szeretsz? Kötődési sebeink gyógyítása. Kulcslyuk Kiadó. Budapest, (23. o.)

A cikk első megjelenése: in Kálmán Mónika Egy párkapcsolati konfliktus története. 2022. Budapest

Párkapcsolati probléma: hogyan hat a szülők párkapcsolata a gyermekre?

Párkapcsolati probléma: hogyan hat a szülők párkapcsolata a gyermekre?

Szerző: | ápr 8, 2022 | család, EFT párterápia, egyéb kategória, kognitív viselkedésterápia, mindfulness, önismeret, online lelki segítség, párkapcsolat pszichológia, stressz, személyiségfejlesztés

Párkapcsolati probléma gyermekszemmel: hogyan hat a gyermekre a szülei párkapcsolata?

A szülők között felmerülő párkapcsolati probléma kezelése azt tanítja meg a gyermeknek, hogy milyen módon veszekszünk, vitázunk és hogyan oldjuk meg a nézeteltéréseket. Azok a gyermekek, akik lobbanékony, túlfűtött vagy épp hűvös, ellenséges, kimért háztartásban nőnek fel, saját érzelmeiket nehezebben szabályozzák vagy teljes mértékben ignorálhatják. A szülők párkapcsolata és a párkapcsolati probléma az első „tankönyv” a gyermek kezében az érzelemszabályozásról, az egészséges vagy egészségtelen vitázási módokról és a párkapcsolati együttélésről.

Gyermekként nincs más összehasonlítási alapunk, mint a saját közegünk, így azt hisszük, hogy ami nálunk otthon zajlik, az máshol is természetes. Ahogyan gyermekként egyre több közösség részévé válunk (bölcsi, ovi, iskolák sorozata), tanuljuk és tapasztaljuk meg azt, hogy a világ sokféle és az emberek viselkedése is különbözhet az otthonunkban megszokottól. Abban az esetben, ha a származási családban számos probléma nehezíti a mindennapokat, például párkapcsolati problémák a szülők között, betegség, szerhasználat, erőszakos viselkedés, kontrollálatlan érzelmek stb., akkor a gyermek még nehezebben ismeri ki magát az emberi kapcsolatok világában.

Problémás családok

Számos reprezentatív tanulmány készült arról, hogy a vitázó, érzelmileg rendkívül változékony, impulzív családokban felnövekvő gyermek nehezen vagy nem képes érzelmeit megérteni és kezelni, ami kihat kognitív képességeikre is. Tapasztaljuk, hogy az iskolapadban az érzelmeit nehezen kezelő családban cseperedő gyermek kevésbé képes koncentrálni, tanulmányi eredménye gyengül és nehézséget okozhat számára a közösségbe való beilleszkedés is.

Alice Schermerhorn fejlődéslélektannal foglalkozó kutató-pszichológus olyan gyermekeket tanulmányozott, akik válásban lévő szülőkkel éltek egy fedél alatt. A tanulmány szerint ezek a gyermekek a számukra képeken bemutatott nyugodt, neutrális interakciókat nem ismerték fel, míg a boldog vagy dühös interakciókat hibátlanul azonosították. Az egyik lehetséges magyarázat erre az, hogy a gyermek folyamatosan radarozza a szülei interakcióját annak érdekében, hogy saját magát védje. A mérges, vitázó, agresszív háztartásban a gyermek a neutrális interakciót a düh jeleként vagy vihar előtti csendként érzékelheti, ami így nem csökkenti, hanem fokozza szorongását, hiszen folyamatosan készenlétben, ugrásra kész állapotban tartja a gyermek idegrendszerét.

Párkapcsolati hidegháború

Léteznek természetesen olyan háztartások is, ahol egyetlen hangos szó sem hangzik el, hanem a csendes agresszió, a kommunikáció, valamint a tisztelet teljes hiánya teremti meg a családi interakciók alapját. Ilyen esetben más típusú károkat okoz a párkapcsolati probléma: a problémákat kitakarják, a szőnyeg alá söprik, és senki nem beszélhet az érzéseiről, beleértve a gyermeket sem.

A szülő mint az érzelemszabályozás edzője

A párkapcsolati viszgálatokban élenjáró Gottman-labor szerint a szülők tábora két részre oszlik: az egyik csoportban a szülő valóban a gyermeke érzelmi edzőjévé válik, míg a másikban a szülő nem engedi kifejezésre juttatni az érzéseket. Az érzelmi edző-típusú szülő tisztában van saját pozitív és negatív érzéseivel; árnyaltan, a különbségekre tudatosan képes kifejezni érzelmeit; képes kapcsolódni a gyermeke érzéseihez és támogatja őt a nehéz érzések, mint harag, düh, szomorúság, félelem megfelelő módon történő kezelésében. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ilyen szülő érzelmileg intelligens, hiszen tudja azt, hogy, hogy az érzelmi intelligencia tanult képesség, amit érdemes és lehetséges támogatni és fejleszteni bármilyen korban. 

Az érzelmi edző-típusú szülő nevelési filozófiája, a kutatók szerint, a következő 5 elemből áll:

  1. a szülő képes tudatosan érzékelni, megkülönböztetni az alacsony intenzitású érzelmeket saját magában és gyermekében;
  2. a gyermek nehéz érzéseit (düh, harag, félelem, szomorúság) lehetőségként fogja fel az intimitás, a kapcsolódás és érzelmi rugalmasság növeléséhez;
  3. elismeri, validálja a gyermeke érzéseit;
  4. segíti a gyermeket abban, hogy tudatosan és árnyaltan megfogalmazhassa saját érzéseit;
  5. segíti a gyermeket a probléma megoldásában, stratégiát alkot a gyermek bevonásával a nehéz érzelmet kiváltó helyzet kezelésére, viselkedési határokat alakít ki a gyermek számára (mi elfogadható viselkedés a helyzet kezelésére).

A bejegyzés a következő referenciák felhasználásával készült: The Daughter Detox Question & Answer Book: A GPS for Navigating Your Way Out of a Toxic Childhood. (Copyright 2019, 2021 by Peg Streep)

Szerkesztette: Kálmán Mónika

 

 

 

Együttérzés: belső gyermek gyakorlat az együttérzés fejlesztésére

Együttérzés: belső gyermek gyakorlat az együttérzés fejlesztésére

Szerző: | okt 7, 2021 | egyéb kategória, gyász, mindfulness, önismeret, stressz, személyiségfejlesztés

Együttérzés fejlesztése: belső gyermek gyakorlat

Az együttérzés belső gyermek gyakorlat segítségével újra felfedezhetővé válik a kapcsolat felnőtt énünk és gyermeki részünk között. Agyunk gondoskodásra, nagylelkűségre és együttműködésre van huzalozva. Az emberi fejlődés során a csoportban történő utódgondozás azt eredményezte, hogy a kedvesség, a törődés az idegrendszer részévé és így természetünkké vált.

Az együttérzés nem pusztán a kedvesség vagy a gondoskodás szinonimája, hanem sokkal inkább a fájdalom, a szenvedés felé történő bátor, elfogadó és gondoskodó odafordulás. Aki él, ismeri a szenvedés, a veszteség, a gyász, a bosszúság vagy örömtelenség jelenségeit, érzéseit.

Amikor mégis képessé válunk arra, hogy saját vagy mások nehéz érzéseire, tapasztalásaira adott érzelmi válaszaink tudatos jelenlétet, bátorságot, elfogadást, kedvességet és rugalmasságot tükrözzenek, az élet kihívásait könnyebben, hatékonyabban kezeljük.

Az együttérzés pozitív hatásai az elme-testre

  • megnövekedett érzelmi jóllét és pozitív életszemlélet
  • nagyobb reziliencia vagy pszichés rugalmasság
  • a proszociális, azaz a társasági kompetencia növekedése
  • hatékonyabb érzelemszabályozás és több empátia
  • fokozottabb poszttraumás növekedés
  • stresszhelyzetben is egészségesebb immunválasz

Az együttérző elme fejlesztésének 5 gyakorlata

  1. Fedezze fel, hogy mi gátolja Önben az együttérzést saját maga vagy embertársai felé! Emlékezzen arra, hogy családjában hogyan törődtek egymással a családtagok! Önt ki és hogyan nyugtatta meg? Kitől tanulta meg leginkább azt, hogy hogyan törődjön, érezzen együtt saját magával és embertársaival?
  2. Próbálja ki a blogunkon ismertetett stresszkezelési módszereinket, különösképpen azokat, amelyek a tudatos légzésre fókuszálnak!
  3. Próbálja ki a jóakarat gyakorlása meditációt: a mettá bhavaná meditáció fázisai a következőek: 1. jóakarat kifejezése saját magam számára 2. jóakarat kifejezése egy hozzám közel álló személy számára 3. jóakarat kifejezése egy számomra semleges személy számára 4. jóakarat kifejezése egy általam nem kedvelt személy számára 5. jóakarat az eddig felsoroltak számára egyszerre 6. jóakarat kifejezése az egész világegyetem számára. A mettá meditáció szövege:
    • Legyél boldog és békés
    • Szabadulj meg a testi szenvedéstől
    • Szabadulj meg a lelki szenvedéstől
    • Szabadulj meg az ellenségességtől
    • Érd el az életben a célodat
    • Legyél képes önmagadról mindig boldogan gondoskodni
    • Legyél boldog és békés
  4. Próbálja ki, hogy megköszöni testének azt, hogy otthont ad elméjének, gondolatainak, érzéseinek! Mondjon köszönetet azért, hogy teste a tőle telhető legjobb módon őrzi, vigyázza az Ön életenergiáját, erejét, egészségét! Kérdezze meg testétől, hogy mire lenne szüksége ahhoz, hogy egészséges, erős és nyugodt maradhasson! Figyelje teste rezdüléseit és próbáljon ráhangolódni az ITT és ITT ismertetett módokon!
  5. Vegye fel a kapcsolatot saját belső gyermekével: képzelje el, hogy újra kisgyermek! Lehet, hogy több életkorból is megjelenik az Önben élő kisgyermek. Az adott életkorokban milyen nehézségekkel kellett megküzdenie? Ha beszélhetne most az Önben élő belső gyermekkel, hogyan biztosítaná őt együttérzéséről, szeretetéről, elfogadásáról? Miből venné észre, hogy belső gyermeke érti, fogadja az Ön együttérzését, szeretetét, törődését? Hogyan nézne ki, milyen érzései lennének, milyen lenne a testtartása?
  6. Próbálja ki ezt a gyakorlatot most saját felnőtt énjével kapcsolatban is! Milyen nehézségekkel küzd itt és most? Azokat a szavakat, bölcsességeket, amelyeket belső gyermekének továbbított, alkalmazza saját felnőtt énje felé is! Ha szeretné, papírra is írhatja a saját maga felé megfogalmazott együttérző, kedves, elfogadó szavakat, érzéseket, gondolatokat! Vigye magával a papírlapot és stresszes pillanatokban olvassa el újra! Amikor este aludni készül, köszönje meg saját magának azt, amit ma belső gyermekéért és felnőtt énjéért tett!

Jó gyakorlást kívánok! Kálmán Mónika

 

Felhasznált irodalom: psychologytoday.com