Szerző: ITT | aug 21, 2023 | család, EFT párterápia, kognitív viselkedésterápia, mindfulness, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés
Párkapcsolati kérdések: a veszekedés neuropszichológiai- és testi hatásai a Gottman Labor kutatási eredményeinek tükrében
A legfontosabb párkapcsolati kérdések mindenkit foglalkoztatnak. A leggyakoribb kérdés a sikeres vitarendezéssel kapcsolatban érkezik, hiszen a veszekedés elkerülhetetlen és sokszor egészséges velejárója egy hosszú távú, kiegyensúlyozott kapcsolatnak. Azonban azt talán kevesen gondolják át, hogy a hosszas vagy eszkalálódó vita nem csak a kapcsolat dinamikáját, hanem az egyén elméjét és testét is negatívan befolyásolják. A Dr. John és Julie Gottman párterapeuták által vezetett, 50 éves múlttal rendelkező kutatások kifejezetten azokkal a párkapcsolati kérdésekkel foglalkoznak, hogy a párok veszekedési szokásai és ezek fiziológiai, idegrendszeri hatásai miként befolyásolják a párkapcsolati elégedettséget. Ebben a cikkben feltárjuk, hogyan játszódnak le a neuropszichológiai változások a veszekedések során, milyen testi reakciók következnek be, és ezek hogyan hatnak rövid- és hosszú távon a kapcsolatokra.
Neuropszichológiai változások a veszekedés hatására
A veszekedések során a szervezet stresszválaszra kapcsol, ami neuropszichológiai változásokat generál az agyban. A hipotalamusz, mely a szervezet belső környezetének viszonylagos állandóságát (homeosztázis) szabályozza az autonóm idegrendszeren és a hormonális (endokrin) rendszeren keresztül, és alapvető szerepet játszik az érzelmi (emocionális) magatartásban, aktiválódik. Ennek eredményeként a testben felszabadul a kortizol nevű stresszhormon, valamint fokozott működés tapasztalható az amygdalaban, amely az agy félelem- és stresszreakciókat szabályozó része. Ez a két terület fokozott stresszhatás esetén még intenzívebb érzelmi választ eredményez, ami párkapcsolati kérdésekben nem hoz enyhülést, hanem tovább fokozza az elmérgesedett helyzetet.
A Gottman labor kutatásai azt mutatják, hogy a sikeres kapcsolatokban, a veszekedések során a párok képesek megőrizni az együttérzést, empátiát és a tiszteletet egymás iránt. Ezek a pozitív érzelmi reakciók csökkentik a stresszhormonok hatását az agyban, és lehetővé teszik az érzelmi intelligenica kifejtését. Természetesen a test is reagál a veszekedésekre: a stresszhormonok növekedése számos testi változást eredményezhet, például szapora szívverést, vércukorszint növekedést, ájulást, stb. Hosszabb távon ezek a reakciók hozzájárulhatnak a szív- és érrendszeri problémák kialakulásához.
Rövid- és hosszú távú hatások
Rövid távon a veszekedések feszültséget, szorongást és negatív érzelmeket okozhatnak a kapcsolatban. A Gottman Labor kutatásai alapján a kritikus tényező azonban nem a veszekedések gyakorisága, hanem a vitarendezés stílusa és az, hogy a párok milyen hatékonyan tudnak megbirkózni a konfliktusokkal. A pozitív és konstruktív vitakultúra erősíti a kapcsolatot, míg a romboló, kritikus és mélyen sértő kommunikáció rontja azt. Hosszú távon a rendszeres, de konstruktívan megoldott veszekedések növelik a kapcsolat mélységét és erősítik a kötődést. A konfliktusok kezelése lehetőséget ad arra, hogy a párok jobban megértsék egymást és megtanuljanak együttműködni a nehezebb párkapcsolati kérdések megoldása során.
A párok veszekedései nem csak az érzelmi dinamikát befolyásolják, hanem a neuropszichológiai és testi folyamatokat is. A Gottman Labor kutatási eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a veszekedéseknek van helyük a kapcsolatokban, és a megfelelő kommunikáció és konfliktuskezelési stratégiák segíthetnek a pároknak erős és mély köteléket kialakítani egymással.
Az együttműködés, a tisztelet és az empátia megőrzése a veszekedések során kulcsfontosságú a hosszú távú, egészséges kapcsolatok építéséhez. A konfliktusok lehetőséget adnak a fejlődésre, ha megfelelően kezeljük és építő jelleggel használjuk őket.
További cikkeink a témában: ITT
Szerző: ITT | aug 16, 2023 | Bodyway, csoportmódszerek, egyéb kategória, mindfulness, önismeret, személyiségfejlesztés
Bodyway módszer: milyen módon hat a Bodyway önismereti módszer?
A non-duális Bodyway módszer olyan önismereti csoportmódszer, amely Magyarországon született, megalkotója Pecsenka Nóra pszichológus, jógaoktató, aki a mozgás- és táncterápiából fejlesztette tovább a testből kiinduló önismereti módszerré. A non-duális Bodywork módszer fő fókusza nem a mentális betegségek gyógyítása, hanem az egyén kísérete a teljesség, az egység felé vezető úton. A személyiség szintjén a Bodyway módszer engedi a megtestesült elme test-alapú jelenségeinek kibontakozását az itt és most terében. Teszi ezt ítélet nélkül, az elme-test mozdításával, melyben rokon egyéb testtudatosságot fejlesztő módszerekkel.
A non-duális Bodyway módszer a következő életterületeinkre hat:
Pre- és perinatális szint, mely előhívhatja a fogantatás, az intrauterin vagyis méhen belüli lét és a születés testi tapasztalásait. A fejlődéslélektan pszichológiai szakaszai a szavak előtt, a pre-verbalitásban indulnak, ezért a hagyományos beszélgető, kognitív tudatosításon alapuló terápiák számára nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhetőek. A non-duális önismereti folyamatokban szavak nélkül gyakorlunk és gondosan felépített csoportjainkban engedjük, hogy a megtestesült elme fokozatosan eljusson a születés körüli időszakig.
Személyközi dimenzió, mely segít azonosítani és átdolgozni elsődleges, akár transzgenerációs mintázatainkat. Ezáltal betekintést nyerhetünk kötődési sémáinkba, belső pszichés folyamatainkba és képesekké válhatunk emberi kapcsolataink javítására. A Bodywork személyközi aspektusa hozzájárul a szabadabb, autentikusabb kapcsolódáshoz magunkkal és embertársainkkal.
A belső erőforrások fejlesztése és integrálása: természetesen nagyon fontos tisztában lenni elakadásainkkal, azonban belső erőforrásainkhoz hozzáférni az ember egyik leglényegibb feladata. A Bodywork folyamatokban különös figyelmet szentelünk a belső erőforrások felfedezésének és táplálásának.
Transzperszonális dimenzió, ahol tapasztalásaink a szavak szintjére nehezen lefordíthatóak és ahol kapcsolódhatunk saját legbensőbb valóságunkhoz és a létezés egységéhez, teljességéhez.
A non-duális Bodyway önismereti módszer itt és most tereiben a test-elme szabadon mozdul. A Bodyway gyakorlatok könnyen követhetőek, egyéni, diádikus, triádikus és csoportfókuszúak lehetnek. A csoportokat általában két csoportvezető kíséri, akik elvégezték a Bodyway Non-duális szemléletű táncterápiás Egyesület sajátélmény csoportját, az asszisztensképzőt, illetve rendszeresen résztvesznek szupervízióban. A csoportok teljes titoktartással és biztonságos keretekkel működnek.
Cikk: Kálmán Móni
Integratív terápiás tér és Tesmunka Műhely tagja
Szerző: ITT | júl 12, 2023 | EFT párterápia, egyéb kategória, önismeret, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés
Szerző: ITT | júl 7, 2023 | EFT párterápia, egyéb kategória, kognitív viselkedésterápia, mindfulness, önismeret, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés, sématerápia közérthetően, szorongás abc
Kognitív torzítás: párkapcsolati kommunikáció
Kognitív torzítás minden emberi kapcsolatban, így a párkapcsolatban is előfordul. Szükséges tudatosítani, hogy mit értünk a kognitív torzítás kifejezés alatt, hogy felismerhessük és változtathassunk rajta. A párkapcsolati kommunikáció ezáltal sikeresebb, hatékonyabb, feszültségmentesebb lehet és kikerülhetővé válnak azok a logikai és érzelmi csapdák, amelyek megnehezítik a párkapcsolati kommunikációt és rontják a párkapcsolati elégedettséget.
Kognitív torzítás fajtái: hogyan sérül a párkapcsolati kommunikáció?
1. Minden vagy semmi típusú gondolkodás: amikor az ember mindent fekete-fehér kategóriákban értékel. Pl. az egyén nem tökéletes teljesítmény esetén az
egész helyzetet teljes kudarcnak éli meg: „Ha nem figyelsz rám minden percben, akkor értéktelen vagyok.”
2. Túláltalánosítás: egyszeri negatív esemény alapján általánosít a személy. Ha valami nem sikerült, akkor úgy értékeli a dolgot, hogy „nekem soha semmi nem sikerül”. Párkapcsolati kommunikációban: „Te soha nem segítesz semmiben. vagy Te mindig félreérted a szavaimat”.
3. Negatív szűrés: amikor a személy egy adott történésből pusztán egyetlen részletet emel ki, s ennek alapján mindent negatívan minősít: „Hiába fogytam 20 kg-ot, Te még mindig nem vettél el feleségül.”
4. A pozitívumok figyelmen kívül hagyása, leértékelése. A pozitív tapasztalatait az egyén azzal utasítja el, hogy azok „nem számítanak”. Így az egyébként
pozitív események is negatívnak tűnnek fel. Pl.: „Csak azért ragaszkodsz hozzám, mert nem ismersz eléggé.”
5. Elhamarkodott következtetés: a negatív értékelés nem a tényeken alapul:
A) Gondolatolvasás: amikor az egyén azt hiszi, tudja, hogy mások mit gondolnak róla (negatívumot), és egyéb, sokkal valószínűbb lehetőségeket nem vesz figyelembe. Pl. egy általa elkapott pillantásból azt szűri le: „Unalmasnak tartasz.”, „Biztos utálsz.”
B) Jövendőmondás, jóslás : az egyénnek a jövőre nézve negatív elképzelései vannak, és más – sokkal valószínűbb – kimeneteleket nem vesz figyelembe. „Hiába járunk párterápiára, úgysem tudjuk megmenteni a házasságot.”
6. Felnagyítás és lekicsinylés: amikor az ember eltúlozza bizonyos dolgok fontosságát (pl. saját hibáit vagy mások erényeit) vagy –ellenkezőleg – saját jó tulajdonságait, sikereit, illetve mások gyengéit bagatellizálja. Ezt a tulajdonságot kettős morálnak vagy kettős mércének is nevezik. Pl.: „Az semmi, hogy van egy házunk, mert az mindenkinek van.”
7. Érzelmi logika: az egyén erős „érzései” alapján igaznak vél valamit és nem veszi figyelembe az ellenkezőjét igazoló tényeket. Pl.: „Hiába mutatod ki a szeretetedet, mégis egyedül érzem magam.”
8. „Kell” és „kellene” állítások: az egyénnek határozott elvárasai vannak arról, hogy neki, illetve másoknak hogyan „kell” viselkednie, és ezek meghiúsulása esetén túlértékeli a következményeket. Pl.: „Mindig pontosnak kell lennem.”„A páromnak tudnia kellene, hogy mit szeretnék.”
9. Címkézés és téves címkézés: a túláltalánosítás extrém formája, amikor az egyén ahelyett, hogy megfogalmazná a problémát, negatív címkével illeti saját magát vagy mást. Pl.: „Vesztes vagy.” „Toxikus vagy.”
10. Perszonalizáció: amikor az egyén úgy érzi, hogy ő az oka egy olyan eseménynek, amiért valójában nem ő felelős. Pl. „Az én hibám, hogy rosszul sikerült anyósom szülinapja” vagy „Én tehetek róla, hogy a szüleimnek rossz a házassága:”
Kognitív torzítások listájának forrása: ITT
Egyéb cikkek párkapcsolat témában: ITT
A párkonzultációs munka során szem előtt tartjuk a család- és párkapcsolat teljes rendszerét, így a kognitív viselkedésterápiás módszertartant, szemléletmódot, gyakorlatokat integráltan alkalmazzuk, az adott család, pár folyamatához illesztve.
A listát párkapcsolati rendszerekre adaptálta: Kálmán Mónika
Szerző: ITT | júl 7, 2023 | család, EFT párterápia, egyéb kategória, mindfulness, önismeret, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés, stressz
