A kötődés és a szeretet mindent és mindenkit megváltoztat, minden erény alapja, és minden sebet begyógyít. Valójában nem az orvostudomány, nem is a technológia, hanem elsősorban ez bír gyógyító erővel. És ez tartja össze az emberiséget. -James R. Doty

A kötődéselmélet leírása John Bowlby (1907-1990) angol analitikus hátterű pszichiáter nevéhez fűződik, aki szerint a kötődésnek evolúciós okai vannak és ösztönösen alakul ki az esendő élőlény biztonsága és védelme érdekében. A kötődéselmélet kimondja, hogy az ember bioszociális lény, akinek fejlődése során példátlanul hosszú időre van szüksége a szoros fizikális és emocionális gondoskodásra. Az elsősorban az anyával kialakított szoros kapcsolatban a többféle kötődési mintázat jelenhet meg. Bowlby öt, a csecsemő születésétől jelen lévő viselkedésből következtetett a kötődési mintázat sokszínűségére. Az öt viselkedési mintázat, melyet a csecsemő a gondozóval szemben tanúsít a következő: szopás, mosoly, sírás, követés, csimpaszkodás. A gyermekben a viselkedésmintázat használata attól függ, hogy az anyától milyen válaszreakciók érkeznek. A következetesen kiegyensúlyozott anyai válaszkészség a csecsemőnek azt sugallja, hogy biztonságban van, bízhat az életben. Amikor a kötődés kisebb vagy súlyosabb mértékben sérül, a gyermek kötődési mintázata lehet bizonytalan is, mely három nagyobb csoportra osztható: szorongó–aggodalmaskodó; elutasító-elkerülő vagy bizalmatlan–elkerülő. 

A biztonságosan kötődő felnőttek másoknál nagyobb arányban egyetértenek azzal, hogy bizonyos kapcsolatokban a romantikus szerelem valóban hosszan tartó s nem válik unalmassá, szürkévé az idő folyamán. A biztonságosan kötődő felnőttek másoknál kisebb arányban értettek egyet azzal, hogy a regényekben és filmekben ábrázolt, testet-lelket elborító romantikus szerelemi párkapcsolat a valóságban nem létezik. Kimondható tehát, hogy a biztonságos kötődésű párkapcsolat nem az illúziókra épül, hanem az önálló, autonóm, bizalommal teli egyén felnőtt döntésén alapszik, mellyel megéli a romantikus szerelmet. A biztonságos kötődésű párkapcsolatban mindkét fél biztonságban érzi magát; intim, közeli érzelmi és testi kapcsolatot épít ki; egyedi becéző nyelvezetet alakítanak ki; megosztják egymással az életben tapasztalt felfedezéseiket és kölcsönösen érdeklődnek egymás pszichés és fizikális hogyléte iránt.

Az elkerülően kötődő felnőttek csoportja másoknál nagyobb arányban egyetértett azzal, hogy a lángoló romantikus szerelem a párkapcsolat kezdetén gyakran előfordul, ám nem tart az idők végezetéig. Az ő tapasztalatuk szerint nehéz olyasvalakit találni, akivel igaz szerelembe lehet esni. Az elutasítóan kötődő felnőttek másoknál nagyobb arányban egyetértettek azzal, hogy szerelembe esni nagyon könnyű. (pl. „Gyakran kapom azon magam, hogy már megint szerelmes vagyok.”)

Akik felnövekedésük során bizonytalan kötődést alakítottak ki, gyakran tudattalanul olyan párt választanak, akitől azt remélik, hogy kárpótolja őket a gyermekkori vagy korábbi párkapcsolatokban megél nélkülözésért, csak hogy újra átélhessék és jó esetben korrigálhassák a korábban zavart szenvedett kötődési élményüket. Mivel mások bosszúságának, csalódásának a legkisebb jelére is érzékenyek és dühíti őket minden elutasításnak észlelt (nem feltétlenül valóságos) társas kommunikáció, gyakran lépnek hirtelen egyik kapcsolatból a másikba, gyógyulást keresve régi sebeikre.

A legtöbb párkapcsolati teoretikus elképzelései szerint alaptétel, hogy a kötődés alakulása minden ember esetében tükröződik felnőtt kapcsolataiban, párkapcsolataikban, ily módon az egyén újraéli az elsődleges gondozóihoz fűződő korai köteléket. A biztonságosan kötődő felnőttek bíznak másokban és nem félnek az elhagyatástól; az elkerülő típus nem képes az igazán szoros bizalmi kapcsolatokra. Scharff és Scharff megfigyelése tovább árnyalja a bizonytalan kötődési stílusú felnőttekről alkotott képet: ők igen sokféleképpen lehetnek bizonytalanok; olykor túlzottan belefeledkeznek a kapcsolatba és túlzottan függenek, máskor nem vesznek tudomást a közelség iránti szükségletükről és kényszeresen önmagukra számítanak, vagy egyenesen rettegnek az elutasítástól.
Fontos megjegyezni, hogy az emberi kapcsolatok sokkal bonyolultabbak és színesebbek, mint a fent ismertetett gondolatok, és érdemes tartózkodni a túlzottan sarkos, fekete-fehér megállapításoktól vagy diagnózistól embertársainkkal kapcsolatban.

Felhasznált irodalom: Bowlby, J.(2009). A biztos bázis: a kötődés-elmélet klinikai alkalmazásai. Animula Kiadó; Hazan és Shaver (1987) és Scharff és Scharff (1982)

Pároknak nyújtott szolgáltatásaink: https://integrativterapiaster.hu/paroknak/

Keressen bizalommal! Kálmán Mónika