Családfelállítás: a hely törvénye

Családfelállítás: a hely törvénye

A hely törvénye

A családrendszerben minden családtag neki kiosztott hellyel rendelkezik. Nehézség akkor keletkezik, amikor valaki nem a saját helyét foglalja el (pl. parentifikáció: a gyermek a szüleinek szülője lesz), generációt ugrik vagy azonosul testvérével, akinek létéről esetleg nem is tudott (pl. meg nem született ikertestvér, korán elhunyt testvér, titokban tartott testvér).A saját hely betöltetlensége gyökértelenséget, traumatizált létállapotot eredményez, ami sokszor elviselhetetlen nehézségeket ró a családtagra. A hely törvénye vertikálisan és horizontálisan is hat: a családtagot az érkezés sorrendjében illeti meg a helyjog és az odatartozás joga, és az idő alakítja ki aszerint, hogy ki érkezett hamarább. Ha a természetes rangsort nem tisztelik, káosz keletkezik. A helyes rend nem alakítható ki tetszés szerint, mert a családban betöltött szerepek és betöltendő helyek már eleve készen állnak.

 

„Ha szeretteinknek minden áldott nap elmondjuk, hogy nagyon vigyázzanak magukra, ennek egész biztosan megvan a foganatja. Aki ennyi babonában sem hisz, miért megy el az olyan embernek?” Ancsel Éva

 

A családállítás folyamata során a rendszerbe tartozó családtagok elfoglalják az eredeti helyüket: visszakerülnek a rendszerbe azok a családtagok is, akiket addig eltitkoltak vagy nem tudtak róluk, és így ideiglenesen csorbult a családhoz tartozásuk joga. Az elfogadás segítségével azonban a rendszer, így az egyén is, aki a rendszer része, könnyebbséget él meg, hiszen egy alapvető törvény, a hely törvénye áll helyre: a családhoz mindenki odatartozik, aki oda született. 

 

További írásaink a családfelállítás témában: https://integrativterapiaster.hu/a-csaladallitas-modszere-kezdete-celjai-es-hatara/;https://integrativterapiaster.hu/hellinger-fele-csaladallitas/; 

Amennyiben segítségre van szükség vagy családállításra jelentkezne, forduljon hozzám bizalommal! Kálmán Mónika https://integrativterapiaster.hu/kapcsolat/

 

Az odatartozás joga a családfelállításban

Az odatartozás joga a családfelállításban

Az odatartozás joga a családfelállítás tapasztalatai szerint

A család, a törzs, a klán minden egyes tagjának egyenlő joga van az odatartozásra. Amennyiben az odatartozás joga sérül (pl. a család egy tagja morálisan elítélhető, szégyennel övezett dolgot cselekszik; korai gyermekhalál, vendégbabák traumája; titokkal övezett fájdalmas családi történet; öngyilkosság vagy mentális betegség stigmája; háborús események, befejezetlen élet, balesetek feldolgozatlan traumája), az agyonhallgatott családtagok leszármazottai tudattalanul is őrzik a kitagadott emlékét és traumáját.

A korrekció során a kitagadott rehabilitálása, a rá való emlékezés segítése, a családba történő tudatos visszafogadás a cél.

Családfelállítás: egyensúly, a rendszer lelkiismerete

A már Böszörményi-Nagy Ivánnál ismert adás és elfogadás, valamint a családi mérlegfőkönyv egyensúlya bővített kontextusba kerül: az igazságtalanság jegyében a rendszerlélek kijelöl egy újabb családtagot, aki ismétlés útján elhordozza a korábban született előd tetteinek nyomait, mintha ő cselekedett volna, tehát azonosulva az előd nehéz sorsával (pl. fekete bárány, kívülálló, kitaszított családtag mintája; tettes-áldozat dinamika).

Az adni és kapni közti egyensúly iránti igény lehetővé teszi az emberek közötti társas érintkezést. Ha az egyik sokszor és többet ad a másiknak, azzal késztetést ébreszt benne, hogy a másik is adjon valamit, és ha a viszonzást az egyik nem fogadja el, veszélybe sodorja a kapcsolatot. Aki visszautasítja azt, amit adnak neki, mert erősebbnek kíván mutatkozni, ellehetetlenítni a kapcsolatot, mert az erőfölényt hosszú távon egyetlen kapcsolat sem viseli el. Kizárólag a szülő-gyermek kapcsolat kivétel ez alól, mert a szülők elsősorban adnak, a gyermekek elsősorban kapnak.

„A szeretet megtölti azt, amit a rend körülzár. A szeretet a víz, a rend a korsó. A rend összefog, a szeretet szétárad. A rend és a szeretet együttműködnek. … A szeretet rendjét némelyek úgy kezelik, mintha csak egy vélekedés lenne, amellyel tetszés szerint rendelkezhetünk, vagy amelyet tetszés szerint megváltoztathatunk.” -Bert Hellinger-

További cikkünk a témában angol és magyar nyelven: https://integrativterapiaster.hu/tag/csaladallitas/;https://integrativterapiaster.hu/a-csaladallitas-modszere-kezdete-celjai-es-hatara/;https://integrativterapiaster.hu/hellinger-fele-csaladallitas/

Amennyiben segítségre van szüksége vagy családállításra jelentkezne, keressen bizalommal!

Tisztelettel: Kálmán Mónika https://integrativterapiaster.hu/kapcsolat/

Családfelállítás: mit jelent a transzgenerációs szemlélet a Hellinger módszerben?

Családfelállítás: mit jelent a transzgenerációs szemlélet a Hellinger módszerben?

Hellinger módszer

A Hellinger módszer vagy ismertebb néven a családállítás egy rendszerszemléletű, diagnosztikus módszer, mely az egyént transzgenerációs hálózatával együtt fogja fel.

A családfelállítás során arra keressük a választ, hogy az a baj, tünet, betegség, elakadás, amivel az egyén vagy szervezet állításra jelentkezik, a kliens sajátja-e, azaz magyarázható-e élete külső és belső történéseivel, vagy egy családtagjához/a szervezet egy tagjához fűződő kötés, sors-azonosulás eredményezi-e.

A Hellinger módszer elsősorban egy csoportban végzett, egyéni diagnosztikus, tanácsadó módszer, mely nem helyettesíti a pszichoterápiát, de diagnosztikus természetéből adódóan kiegészíti azt.

Mint minden rendszer, a családállítás/szervezetállítás is saját működési mechanizmussal rendelkezik. Bert Hellinger megfigyelései szerint a családi lélekben, illetve mezőben szigorú törvények uralkodnak, melyek sérülése generációkon keresztül negatív hatást fejthet ki a család tagjaira, ezt nevezzük transzgenerációs, azaz generációkon átívelő hatásnak. (Hellinger, 1994, 1995).

Annak érdekében, hogy valóban megérthessünk az egyént, teljes egészében kell látnunk őt a szükségleteivel, tartozásaival, kötelezettségeivel és felelősségteljes viselkedésével több generáción keresztül a családi mezőben. Egy családi rendszerben, ahol a szerepek megváltoztathatatlanok, és kölcsönösen egymástól függnek, a számlák rendezése  elakadhat, és ezért a sorsszerűségek ismétlődnek vagy későbbre halasztódnak. Egy személy nem érezheti jobban magát, és nem tudja megoldani a problémáját mindaddig, amíg nem számíthat egy igazságos rendre, megbízható, interperszonális kapcsolatokra –vagy perspektíva–váltásra élethelyzetére és szerepeire vonatkozóan.

Az elmélet legfeljebb az irányt mutatja meg, ő maga azonban se nem cél, se nem út. -Bert Hellinger-

További cikkeink a hellinger módszer / családállítás témában:  https://integrativterapiaster.hu/hellinger-fele-csaladallitas/;https://integrativterapiaster.hu/csaladrendszer-feltaras/

Amennyiben segítségre van szükség vagy családállításra jelentkezne, keressen bizalommal!

Tisztelettel: Kálmán Mónika https://integrativterapiaster.hu/kapcsolat/

Születési traumák átdolgozása: születés és újjászületés csoport

Születési traumák átdolgozása: születés és újjászületés csoport

A születés mintázata összefügg az életbe vetett ősbizalommal, az önbizalommal és megküzdésünkkel – a születéscsoport segít a születési traumák átdolgozásában

 

„Nézz hosszan egy gyermekarcra, s meglátod, ha van sors, hát nagyon hamar elkezdődik!” –Ancsel Éva-

 

Születésünk alapvető mintázatai összetett módon befolyásolhatják későbbi érzelmi működésünket. A születés során megélt intenzív, ugyanakkor előremozdító élmények felkészítik az embert az életre, ellátják önbizalommal, kialakítják alapvető megküzdési stratégiáit. Ha azonban traumatikus a születési élmény, következményeit sokáig cipelhetjük magunkkal. Nehéz elképzelni, hogy a szülési vagy születési traumák, vagy akár csak a világrajövetel egyes mozzanatai összefüggésbe hozhatók mindennapi életünkkel, örömeinkkel, fájdalmainkkal, hiszen látszólag semmiféle racionális, közvetlen tapasztalat, emlék nem utal erre.

Ma már tudjuk, hogy elsődleges szocializációs közegünk az anyaméh, ahol a magzati programozás által elkezdődik az életen át tartó tanulás. A pre- és perinatális tudomány mára megalkotta a kompetens magzat kifejezést, ami a magzat lenyűgözően komplex kognitív kapacitására utal: érzékel, észlel és reagál az őt érő ingerekre. Ezen preverbális, tehát beszéd előtti korban- vagyis a méhen belül (prenatális), a születés közben (perinatális) és a csecsemőkorban – mélyrehatóan formálódik a személyiség; ekkor alakulnak ki viselkedésmódjaink, képességünk élményeink megélésére, és azon mintázatok, amelyek alapján későbbi életszakaszainkban kötődéseket, kapcsolatokat alakítunk ki másokkal.

A születési minta a probléma-megoldásunk alapmintázata

A születés életünk első olyan nagy feladata, amelyet meg kell oldanunk. A magzati lét már nem folytatható, nagyobb térre, más feltételekre van szükségünk, hogy továbbfejlődhessünk. Így a születés egyúttal az első nagy változás, mely minden későbbi probléma megoldásának alapmintázatává is válik. Azt tanuljuk meg, hogy hogyan kell megváltozni, illetve hogyan lehet egy problémát megoldani, mely képesség minden terápiás folyamat alapját képezi. Életünk során számtalan esemény adódik, amikor ez a korai minta kapcsol be, és a folyamat más és más tartalommal ismétlődik meg.

A születési – és szülési traumák átdolgozásának munkafolyamata

A születés-újjászületés csoporton problémáink, betegségeink, akadályozottságunk felismerésén keresztül, életünk egy homályba veszett, viszont annál meghatározóbb vetülete kerül felfedezésre. Amikor valaki átmegy ezen a mély belső folyamaton, azaz visszatér a születési élményéhez, felismeri és elkezdi feldolgozni annak hatását – valósággal újjászületik.

Imaginációs és bodywork, valamint családállításban használt gyakorlatok segítségével közelítünk saját szubjektív születés élményünkhöz. https://integrativterapiaster.hu/bodywork/https://integrativterapiaster.hu/hellinger-fele-csaladallitas/https://integrativterapiaster.hu/imaginacio/

A csoport fontos része az átélt élmények feldolgozása, melynek fontos eszközei az élmények tudatos, testi szinten történő kifejezése, verbális leírása, asszociációs feladatokkal történő vizsgálata, lerajzolása, lélektani napló és álomnapló vezetése, valamint csoportban történő megosztása.

A „Születés – újjászületés” csoport ehhez a folyamathoz kínál biztonságos kereteket, nyugodt körülményeket és gyengéd, empatikus kíséretet.

Csoport módszereinkről itt olvashat bővebben:https://integrativterapiaster.hu/tematikus-csoportok/; https://integrativterapiaster.hu/veszteseg-es-gyasz-csoport/

Keressen bizalommal! Kálmán Mónika

Családállítás angol nyelven -Inherited Trauma -The World of Family Constellations

Családállítás angol nyelven -Inherited Trauma -The World of Family Constellations

Családállítás angol nyelven

“We can tell when truth is spoken by how our body feels when we speak it. Untruths are retained in the body, and truth flows freely” – John L. Payne-

Epigenetics researchers claim trauma symptoms can be passed down biologically /on the topic listen to biologist Rupert Sheldrake’s interview/. Therapist Rachel Yehuda, who identified this inheritance in children of Holocaust survivors and of women pregnant during 9/11, states that “We know there are effects of parental trauma on children—because trauma changes people and the quality of their parenting and attachment. But now when offspring say they’re affected by their parents’ trauma, there’s a counterpart in the body that reflects this.”

Constellations are not your ordinary therapy session

Excerpt from a constellation (the personal data are treated confidentially and the names have been changed): our first constellation centers on a woman in her 70s named Donna, who’s hoping for insights that will heal her faltering marriage. Donna tells us about suicides in her family background, a cruel, distant father with a criminal past, and grandparents and great-grandparents from war-torn South American countries, a couple of whom died violent deaths.

The rest of us are told, if chosen as representatives for Donna’s family members, to tune into any emotional or physical resonance with the person we’re representing (something the constellations world calls the “morphogenic,” or “knowing” field). /on morphic resonance read this article /

This means that we are to tune into our primary bodily sensations, e.g., „I’m feeling cold on the left side of my body or My legs are shaking, suddenly I’m feeling weak or I feel that I need to move away from another representative, etc.”

As Donna looks around for someone to be her own representative in her constellation, I nervously cast my eyes down, but it doesn’t work. She grasps me gently by the shoulders and walks me to the center of the room. “Now choose your father,” she’s told. Donna places a man with long red hair, friendly when we’d met at the door, a few feet away to face me. Despite our earlier warmth, I immediately experience a shockingly visceral sense of resentment toward him.

Though I try to shake it—this is just an exercise for someone else’s benefit, after all—the feeling doesn’t go away. Before I can make sense of it, the therapist asks me what I’m noticing in my body. Should I tell her the truth? That I’m inexplicably angry, and have a pressing need to flee from this guy? “I feel it in my calves,” I say, which is true. “I want to move away. Fast.”

The constellation facilitator asks Donna to add her paternal grandparents to the constellation. Her grandmother lost her home and a beloved cousin in wartime. Grief-stricken, she took little interest in her son. The woman representing her also doesn’t look at Donna’s father. Her selected husband stands beside her with a hand on her back, ignoring his son.

It’s a cruel scene, and as the minutes tick on what began as white-hot anger at the father begins to shift in me. I start wondering what it must’ve been like to be so unloved by a mother and ignored by a father taken up with supporting his wife? Maybe, if things don’t improve for him in this constellation, I’ll at least turn toward him.

I recognize this feeling: a familiar tension between anger and empathy that lives brightly in me with my own father. Our relationship is marked by estrangements that follow a pattern of him raging at me and never making amends, resulting in months, sometimes years of disconnection.

The women in my family explain his behavior away by reminding one another that he was molested by a parish priest as a child. My mother encouraged me to accept his taciturn nature and forgive his explosions. “Try to understand, honey: men never really recover from those kinds of things,” she’d say. Later the facilitator asks the grandfather to reach out to his son. As he stretches to place his free hand on his son’s arm, Donna’s grandmother turns away. It’s a cutting rejection, and in a surge of empathy, I reach out and grab his hand myself.

The father clings to me and we smile. I can’t help it; I well up. This isn’t my own father; I get that, and who knows if I’d ever do such a thing in my own life. But for a couple of minutes, there’s warmth and understanding coursing between me and this man. I feel how lovely such a different reality might be.

The facilitator brings me a heavy brown stone, which the facilitators sometimes use to close out the constellations. She tells me to hold it for a moment and then hand it to Donna’s father, saying, “I’ve been carrying this for you, but it doesn’t belong to me. I give it back to you.” I hesitate. What kind of daughter wouldn’t try to ease his burden? But he smiles and holds out his hands to take it. The therapist instructs him to say, “Thank you for returning this to me. I never meant for you to carry it.” She then asks the grandfather to reassure me. He says, “We will help him with this burden. He is our responsibility, not yours.”

I glance at Donna as I hand the rock back and both men thank me and smile. Her eyes are wet. Mine are too. Being a part of this expression of healing going back generations feels beautiful, and a transformative sense of tranquility fills the room.

Weeks later, the living memory of that scene now competes for space with actual remembered experiences with my own family. I can still see it vividly and feel it in my body. As I write, that same warm sense of peacefulness fills me.

Though the constellation might not have provided me some ready path forward with my father, it did affirm an idea that Yehuda stressed when we talked about her epigenetics research. If our families’ traumas live on in us, even in curious, elusive ways, then why not take time to turn our attention back to what we’ve inherited—and plumb it for whatever revelations we can.

***This blog is excerpted from „The Inheritance Within,” by Lauren Dockett. The full version is available in the May/June 2019 issue, Taking Wing: When Therapy Changes the Therapist.;

Other Hungarian-langauge blog entries about family constellation: Here