Transzgenerációs családi kapcsolatok rendszerének feltárása integratív eszközökkel
Transzgenerációs családi kapcsolatok rendszerének feltárása integratív eszközökkel
Alaptétel, hogy a család egy rendszert formál, amely dinamikus egyensúlyi állapotra törekszik, és amelyet tudatos és tudattalan családi szabályok, rituálék, mítoszok és titkok befolyásolnak. A hatékony családkonzultáció ezért hagyományos és innovatív eszközöket egyaránt ötvöz a családi kapcsolat rendszerének teljesebb megértéséért.
Az ilyen módon integrált családrendszer feltárás során több irányban vizsgálódunk annak érdekében, hogy az egyén késztetéseit, problámaként meghatározott témáit teljes egészében láthassuk, feltárva az egyént a családrendszerében tükröződő szükségleteivel, kötelezettségeivel és felelősségével együtt, melyek szálai több generáción keresztül, azaz transzgenerációsan kódolódhatnak és ismétléskényszerként jelentkezhetnek a családrendszerében.
A transzgenerációs családi kapcsolatok rendszerének feltárása során kezdetben követjük annak a tünetnek a szálait, amellyel az egyén , a pár vagy család a konzultációra jelentkezik. Fontos itt megjegyeznünk, hogy nem lineáris ok-okozati viszonyokat vizsgálunk, és nem keresünk családi bűnbakot sem, hanem a családrendszeri kapcsolatokat, a családi életciklusok körüli nehézségeket és a megküzdési módokat, valamint a meghatározó életesemények mentén alakuló családrendszeri válaszokat tekintjük át.
A rendszermunkához segítségül hívjuk a családterápiában használt feltérképezési formákat, amelyek az egyén és családjának a családon kívüli kapcsolatrendszerét; a szerepek, elvárások, életutak és érzelmi kötődések kérdéseit jeleníti meg vizuális módon.
A feltérképezés formái: ecomap, melynek fókusza a természetes támaszok; a tágabb családi rendszer és működése; szomszédság; barátságok; munkahelyi kapcsolatok; intézményi támaszok; régi és új erőforrások; meglévő és hiányzó kapcsolatok. Az ecomap segítségével szemléletesen átlátható a nukleáris család helye a tágabban értelmezett családban és közösségben, jobban kirajzolódnak a családot érő hatások és a rendelkezésre álló erőforrások, kötődések, feszültségek és támogatási vonalak. Célja továbbá, hogy láttassa azokat a személyeket a családrendszerben, akik alkalmasak a változás elősegítésére.
A családrendszer feltárásban használjuk még a genogramot, a családon belüli kapcsolatrendszer áttekintésére. A genogram olyan strukturális diagram vagy speciális családfa, amely a család 3-4 generációjának kapcsolatrendszerét ábrázolja. Az eszköz célja annak vizsgálata, hogy a múlt meghatározó családi eseményei vajon hogyan befolyásolják a jelen mintákat. A genogram bemutatja a nukleáris család történetét, vizsgálja a családi- és a párkapcsolati életciklus alakulását a szülők találkozásától, az udvarlás, a házasság, az első (és a többi) gyermek születése, majd -kirepülése, költözés, országváltás, stb. A kapott információt szavakkal és szimbólumokkal jelöljük, feltüntetve az események időrendjét, a szerepeket és a családi kapcsolatokat.
A transzgenerációs családi kapcsolatok feltárásának egyéb integratív módjai
A hagyományos eszközökön túl segítségül hívjuk az átélést segítő megoldásokat is, melyek közül az egyik legfontosabb a Jacob Moreno nevéhez köthető pszichodráma. A pszichodráma az itt-és-most technikák közé sorolandó, mely dramatikusan segíti az egyént abban, hogy megjelenítse belső lelki megéléseit, feszültségeit, emberi kapcsolatainak benne élő lenyomatát. Mindezt teszi párbeszédek segítségével, ahol az egyén a párbeszéd résztvevőinek szerepébe belehelyezkedhet -ezt nevezzük szerepcserének- és átélheti saját viszonyulásait belső és külső álláspontokból is. A családrendszer feltárás során a pszichodráma monodráma változatát alkalmazzuk, ahol az egyén szimbólumok, tárgyak, vagy az „üres szék” technika felhasználásával ábrázolja a történteket. A konzulens itt egyéni tanácsadás keretében dolgozik dramatikus technikákkal.
Az emberek állapota nemegyszer gyorsabban javul világos termekben, mint homályos szobákban. -Eric Berne-
Családállítás a családi kapcsolatok feltárásban
A családállítás, más néven családfelállítás olyan rendszerszemléletű, több országban terápiás eszközként elfogadott módszer, melynek lényege, hogy megmutatja az egyén, a család, a törzs, a csoport vagy akár szervezet esetleges rendszerszintű, akár 5-7 generációra visszavezethető elakadásait. A generációkon átívelő, azaz transzgenerációs szemlélet a kontextuális családterápiában is ismert, vizsgálata Böszörményi-Nagy Iván munkásságához köthető. A családállítás során a nehézségek, problémák mögött rejlő ősök, családtagok és a hozzájuk kapcsolható általában nehéz sorsok, tettek köthetők, amelyek a családállítás terében sajátos, egyedi mintázatban rajzolódnak ki. A családfelállítás során felsejlő mintázat olyan sorsazonosulást, pszichés gócpontot mutat meg, ami a családállítást kérő számára feltárja, hol és melyik családtagnál keletkezett a nehézség és az hogyan hat az ő jelenlegi életére. A transzgenerációs hatás ismétlési kényszerként jelentkezik leginkább, amikor is az egyén felismeri, hogy már megint ugyanabban a nehéz helyzetben találja magát. Ez az oldási kép, ennek elfogadása, láttatása, megtapasztalása és átkeretezése hoz enyhülést a jelen generációk számára, és ez a családállítás lényege, célja, értelme.
Az integratív transzgenerációs családi kapcsolatok feltárása olyan konzultációs folyamat, melynek célja az egyéni, páros vagy családi önismeret fejlesztése, a családrendszer egészben történő szemléltetése, mely a hozzánk fordulót hozzájuttatja ahhoz, hogy saját magát biztosabban és mélyebben megértse. A megértés, a belső átdolgozás során szilárdabb lesz az identitásunk, az önbecsülésünk, nő bennünk családunk iránti elfogadásunk és sikeresebben találjuk meg helyünket a saját családrendszerünkben.
További cikkek család témában: ITT; További cikkek családfelállítás és szervezetállítás témában: ITT
Szerkesztő: Kálmán Mónika
