Gyászfeldolgozás: hogyan segítsük gyászoló embertársunkat?
Tájékozódjon hiteles forrásból a gyász folyamatával kapcsolatban!
Nem létezik helyes vagy helytelen gyászolási forma. A gyász folyamata nem kiszámítható szakaszokban történik, hanem sokkal inkább hullámzó természetű, elemi erejű változásokból, nehezebb és könnyebb pillanatokból áll. Mindannyiunk tapasztalata egyedi, így mindannyian a ránk jellemző módon gyászolunk. Ha gyászoló szerettünkkel beszélgetünk, ne próbáljuk semmilyen módon éreztetni vele, hogy gyásza valamilyen forgatókönyv szerint „kellene”, hogy történjen.
Nem állítjuk, hogy a gyász nem járhat szélsőséges érzelmi viharokkal és viselkedési formákkal. Gyakori az erős bűntudat, düh, kétségbeesés és félelem érzése is a veszteség után. A gyászoló gyakran kelthet aggodalmat életben maradt szeretteiben, barátaiban, vagy sírhat vigasztalanul órákon keresztül. A legnagyobb ajándék, amit adhatunk, hogy biztosítjuk a gyászolót azzal kapcsolatban, hogy gyászreakciója elfogadott és nem ítélkezünk felette. Amennyiben a viselkedés önsértő jelleget ölt, esetleg a gyászolót foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata, fontos, hogy a gyászoló szakemberhez forduljon, aki segíti őt és a környezetében élőket is a tünetek megértésében. Kék-vonal azonnali lelkisegélyért: 116-111
A gyásznak nincs szavatossági ideje. A gyászkísérők tapasztalatai szerint legtöbb embertársunk gyásza másfél-két évig intenzívebben zajlik. Fontos, hogy ne vegyük ezt készpénznek és semmiképpen ne éreztessük a gyászolóval, hogy gyászfolyamata elüt a „megszokottól”, ha hosszabban vagy rövidebben éli meg a gyász intenzív időszakát. A gyász komplikált érzéseket hoz elő, és sok esetben az intenzitás csökkenése arra utalhat, hogy a gyászoló védekezik a nehéz érzések ellen, hiszen tovább kell vinnie az életét, helyt kell állnia a munkájában, a családjában. Tehát az ítélkezés, még a jóakaratú is, késleltetheti a veszteség feldolgozását!
Mit mondjak?
A legtöbben azzal kapcsolatban szorongunk, hogy mit is „kéne” vagy lehetne mondani a gyászolónak. Azonban sokszor a legtöbb, amit adhatunk, az az értő és érző figyelem és meghallgatás. Gyakran előfordul, hogy tapintatból és tehetetlenségünkben tabusítjuk a halál és a gyász tényét vagy témát váltunk, amikor elbizonytalanodunk, sőt teljes mértékben elkerüljük a gyászolót. Természetesen érthető az elzárkózás, hiszen saját halálunk és szeretteink elvesztésének gondolata ijesztő és szorongást keltő élmény, azonban a gyászolónak szüksége van támaszra, törődésre, odafigyelésre. Amennyiben nem tudjuk támogatni a gyászolót, bevonható gyászkísérő szakember, aki segít a rendkívüli terhek cipelésében.
Hogyan hallgassam meg a gyászolót?
Soha ne erőltessük, hogy a gyászoló megnyíljon a gyásszal kapcsolatban! Amikor azonban készen áll a beszélgetésre, fogadjuk őszintén és nyitottan mondanivalóját! Tapintatosan megkérdezhetjük a gyászolót, hogy szeretne-e beszélgetni az érzéseiről és a tapasztalatairól. Mi magunk pedig akkor adhatjuk a legtöbbet, ha jelen vagyunk.
Nevezze nevén a dolgokat! Sokszor tapintatból körbeírjuk, eufemizáljuk a halált, azonban a gyászolók és a gyászkísérők tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a halál megtörténtének elismerése és a dolgok nevén nevezése segíti a gyászfolyamatot. Kerüljük az ilyen és hasonló kifejezéseket: „elköltözött”, „elszenderült”, „jobb létre szenderült”, „itt hagyott minket”, stb.! Helyette használjuk a „halott”, a „meghalt” vagy „elhunyt” szavakat, még akkor is, ha nehéz!
Fejezze ki együttérzését! Például: “Sajnálom, hogy ilyen nehézségben van részed.” „Szívből sajnálom, hogy meghalt a férjed/feleséged.”
Hagyja beszélni a gyászolót a haláleset körülményeiről! A gyászolónak igénye lehet arra, hogy újra és újra, akár részletesen ismételje el a haláleset részleteit. Ez nem morbid jelenség, hanem a gyászfeldolgozás természetes része. Legyünk türelmesek és legyünk tisztában azzal, hogy ezzel segítjük a veszteségfeldolgozás folyamatát!
Kérdezze meg, hogy a gyászoló éppen hogyan érzi magát! A gyász nem kiszámítható módon folyik, ezért az érzelmeink gyorsan változhatnak. A gyászolót segítő ezért nem tudhatja előre, hogy a gyászoló éppen hogyan érzi magát. Bizonyos esetekben segítheti a gyászolót, ha saját gyászélményünkről mesélünk neki, azonban tartózkodjunk attól a kifejezéstől, hogy „pontosan tudom, min mész keresztül”. Emlékezzünk rá, hogy a gyász egyedi tapasztalás, és bár osztozunk a fájdalomban, mégsem ugyanúgy érzünk az elhunyttal kapcsolatban. Jusson eszünkbe, hogy a fájdalom mindig abszolút, soha sem relatív, és így nem összehasonlítható vagy rangsorolható!
Legyen elfogadó az érzelmi változásokkal kapcsolatban! Éreztesse a gyászolóval, hogy rendben van, ha sírva fakad, dühös lesz vagy összeomlik! Ne próbálja előírni, hogy a gyászoló hogyan érezze magát! A gyász rendkívüli érzelmi hullámzással járhat, és a gyászolót az segíti, ha érzelmeit szabadon élheti meg kritika, vita és ítélet nélkül.
Legyen őszinte! Ne próbálja minimalizálni a veszteséget, ne ajánljon leegyszerűsített megoldásokat vagy kéretlen tanácsot! Sokkal hasznosabb, ha beismerjük: „Nem vagyok biztos benne, hogy mit is mondjak vagy hogyan segítsek, de itt vagyok.”
Nem szükséges beszélni, ülhetnek csendben is. Sokszor az jelent segítséget, ha csendben osztozunk a fájdalomban és nem szólunk egy szót sem. A gyászolónak jól eshet az ölelés vagy ha megfogjuk a kezét.
Igény szerint ajánljon fel praktikus segítséget! Lehet, hogy a gyászolónak az segít, ha a temetéssel kapcsolatos ügyintézésben kivesszük a részünket vagy megfőzzük az ebédet. Ne becsüljük alá a hasonló segítségnyújtás erejét!
Kerülje a következő kifejezéseket!
“Ez volt Isten terve.”, „Annyi mindenért lehetsz hálás, koncentrálj arra!” „Már jobb helyen van (a halott).” „Lépj tovább, éld az életed!” „Ezt kéne csinálnod, hogy jobban legyél.” Gyászoló embertársaink és a gyászt kísérő segítők elmondása alapján a fenti és hasonló természetű kifejezések dühöt, értetlenséget és végtelen szomorúságot váltanak ki a gyászolóból. A gyászoló lojális az elhunythoz, akivel kapcsolata nem szűnik meg a halál tényével, így lehetetlen elvárni tőle, hogy a jövőt tervezze vagy hirtelen elfogadja a halál tényét és az űrt, ami a gyásszal keletkezik benne. Tiszteljük tehát a gyászoló érzéseit, gondolatait és folyamatát!
Forrás: American Hospice Foundation (Amerikai Hospice Alapítvány)
Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége vagy kérdése merül fel az olvasottakkal kapcsolatosan, keressen bizalommal!
Kálmán Mónika
