Belső családrendszer modell (Internal Family Systems -IFS)

Belső családrendszer modell (Internal Family Systems -IFS)

Belső családrendszer modell (Internal Family Systems -IFS)

I. A belső családrendszer modell alapja

  • természetéből adódóan az emberi elme számtalan részre vagy személyiségrészre osztható
  • minden ember rendelkezik önvalóval (SELF), mely kormányozza az ember belső pszichés rendszerét
  • a nem extrém megnyilvánulású részek szándéka, motivációja pozitív az egyén számára -tehát nem létezik „rossz” rész
  • a Belső családrendszer modell célja tehát nem a feltételezett „rossz” részek kiiktatása, hanem a részek segítése abban, hogy egészséges, nem szélsőséges funkciókat lássanak el
  • az emberi személyiségfejlődés során részeink is fejlődnek és komplex kapcsolatrendszert alakítanak ki egymással: tehát a rendszerelmélet szerint, amikor a rendszer újraszerveződik, a részek is vele változnak
  • a belső rendszer változásai kihatnak a külső rendszerekre (emberi kapcsolatok), és ez fordítva is igaz, így mind a belső, mind a külső rendszereket figyelembe vesszük a modell alkalmazásakor

II. A Belső Családrendszer modell használatának céljai

  • a belső rendszer harmóniájának és egyensúlyának elérése
  • a SELF megkülönböztetése és erősítése annak érdekében, hogy a belső rendszert egyre hatékonyabban tudja vezetni, szervezni
  • amikor a SELF van vezetői szerepben, a személyiségrészek tisztelik és képesek segíteni a SELF legfelsőbb döntéshozó funkcióit
  • a részek mind önálló képességekkel rendelkeznek, melyeket a SELF rendelkezésére bocsájtanak

III. Részek vagy személyiségrészek

  • a személyiségrészek személyiségünk olyan aspektusai, melyek egymással belső kommunikációt folytatnak, az életben megszokott emberi interakciókhoz hasonlóan
  • a részeket több módon tapasztalhatjuk: gondolatok, érzések, testérzetek, képek, szimbólumok, álmok, stb.
  • minden rész pozitív szándékkal viseltetik az egyén iránt és különböző stratégiát alkalmaz annak érdekében, hogy befolyást szerezzen magának a belső rendszeren belül
  • a részek komplex kommunikációs hálózatot alakítanak ki egymás között; sokszor kerül sor megosztottságra, mert a részek versengenek egymással a rendszerben megszerezhető befolyásért, hatalomért
  • a tapasztalatok hatással vannak a részekre, de a részeket nem a hatások teremtik. A részek vagy szunnyadnak (potenciálisan előtérbe kerülhetnek) vagy már eleve léteznek a belső rendszerben (epigenetika).
  • az extrém hatású részeket „tehernek” hívjuk: olyan, akár transzgenerációs terhek ezek, amelyek nem a rész természetéből fakadnak, nem tartoznak szervesen a részhez, hanem örökölt traumák, szélsőséges hiedelmek, érzelmek, fantáziák képében már a külső családrendszer részét képezik és energiájukkal megterhelik a belső rendszer természetes egyensúlyát.  A részeket tehermentesíteni lehet, hogy visszatérhessenek természetes egyensúlyukba.
  • azok a részek, amelyek elveszítik hitüket a SELF-ben, összekeveredhetnek a SELF-fel vagy megpróbálhatják átvenni felette az irányítást, mely más szóval a megrekedtség, traumatizált énállapot leírása

IV. SELF vagy önvaló

  • különbözik a részektől: gyakran az ÉN középpontja, mellyel a részek interakcióban állnak és amelyik rendszeresen kifejezi szimpátiáját vagy épp utálatát valamelyik rész felé, ami megnyilvánul abban is, hogy meghallgatja vagy épp kizárja, elnyomja valamelyik részt (a pszichoanalízis szerint a tudattalanba száműzi)
  • amikor különáll, a SELF kompetens, magabiztos, biztonságos, nyugodt és képes meghallgatni és választ adni a részek visszajelzéseire (ezek az integrált, egészséges személyiség karakterjegyei is)
  • a SELF képes arra, hogy vezesse a belső rendszert, ezért ez az ő feladata is egyben
  • a SELF különböző tapasztalási szintjei:
    1. amikor a SELF különbözik, elválik az összes résztől, akkor az egyén azt éli meg, hogy középpontjában van.
    2. amikor az egyén SELF-ben létezik vagy más szóval, a SELF vezeti a belső családrendszert, akkor a mindennapi életben a SELF megtapasztalható az összes résszel együtt egy fajta egységben, harmóniában
  • a Belső Családrendszer modell reményteli üzenete az, hogy mindenki rendelkezik SELF-fel, azaz önvalóval

V. A részek általános csoportjai

  • Száműzöttek (Exiles)
    1. fiatal részek, melyek traumát tapasztaltak és ennek nyomán elszigetelődtek a rendszer egészétől annak érdekében, hogy megvédjék az egyént a traumatizáló hatásoktól (fájdalom, félelem, stb.) és sokszor a többi személyiségrésztől is
    2. száműzetésben a részek szélsőséges és kétségbeesett erőfeszítést tesznek arra, hogy törődjenek velük, figyelmet kapjanak és hogy elmondhassák, mi történt velük
    3. a száműzöttek „kitagadása” (tudattalanul is történhet) az egyént a következő érzésekkel töltik el: törékenység, esendőség és kiszolgáltatottság
  • Intézők/Menedzserek (Managers)
    1. az egyén napi életét működtető, intéző részek
    2. céljuk, hogy az egyén minden helyzetet és kapcsolódást kontrolláljon annak érdekében, hogy megvédhessék a részeket az esetleges fájdalomtól, elutasítástól vagy egyéb érzelmi kellemetlenségtől
    3. a részek számos módon képesek ezt intézni: irányítás, teljesítményhajsza, gondoskodás, megfélemlítés, sanyargatás, stb.
  • Tűzoltók (Firefighters)
    1. a részek azon csoportja, akik akkor reagálnak, amikor a Száműzöttek felbukkannak: céljuk, hogy elnyomják vagy kontrollálják a Száműzött részek érzéseit, gondolatait, testérzeteit
    2. számos módon érik ezt el: szerhasználat, alkoholfogyasztás, öncsonkítás, kényszeres evés, túlzó koplalás vagy szex, stb.
    3. céljuk ugyanaz, mint a Menedzsereké (a Száműzöttek kirekesztése), de más stratégiát vetnek be ennek érdekében

VI. A folyamat lépései: az IFS modell integrálása a családrendszer feltárásba

  • Segítő beszélgetés/ek (lehet 1-3 alkalom) során feltárjuk az egyén részeit egy hozott problémával kapcsolatban.
  • Keressük a konfliktusokat:
    1. az egyénen belül
    2. a családrendszerében
  • Megkeressük az egyénre jellemző, hasonló belső- és külső rendszermintákat: azokat a módokat, ahogyan az egyén saját részeihez viszonyul és ahogyan mások hasonló részeihez viszonyul.
  • Megismerjük a Belső családrendszer modell alapvető gondolatait.
  • Feltárjuk az egyén SELF-jének tudatosságát, vagyis azt, hogy hogyan tapasztalja saját részeit: gondolatait, érzéseit, testérzeteit, képeit a részeket illetően. Egy szóval megvizsgáljuk az egyén önismeretét.
  • Amikor teljes családokkal dolgozunk, akkor a családtagok tudatosságát vizsgáljuk saját és családtagjaik részeivel kapcsolatosan.
  • Közösen, a kliens bevonva döntünk arról, hogy milyen módon kezdjük el használni a modellt, melyet a kliens az ülések között is tud alkalmazni.
  • Közösen, a kliens bevonva döntünk a folyamat kimeneti céljairól, vagyis szerződünk a kívánt célra.
  • Felmérjük a menedzserek félelmeit, értékrendszerét és szerepeit: a menedzsereket biztosítjuk arról, hogy a közös feltárási folyamat során nem fognak beigazolódni félelmeik.
  • Feltárjuk a veszélyes Tűzoltókat, tehát együttműködést alakítunk ki a Menedzserekkel a Tűzoltók ingerlésére vonatkozó félelmeikre vonatkozóan, hiszen a Tűzoltókban megvan a képesség arra, hogy kíméljék a részeket a túlzott érzelmi behatásoktól.
  • Felmérjük, hogy van-e külső akadálya annak, hogy a Belső Családrendszer munkát elkezdhessük.

VII. Rendszerszemléletben végzett egyéni, páros vagy családdal való munka

  • Védő részek
    1. Fontos felmérni a védő részeket és először velük dolgozunk.
    2. Közvetlen kapcsolatot alakítunk ki a részekkel.
    3. A résznek adunk időt és teret arra, hogy ismertesse fenntartásait, félelmeit.
    4. A rész egyéni, változó tempóját figyelembe véve dolgozunk.
    5. A részek fenntartásait, félelmeit, kérdéseit tiszteletben tartjuk.
  • Technikák közös tanulása
    1. A részek és SELF közötti belső párbeszéd kialakítása
    2. Az IFS szótár használata (pl. Tűzoltók, Menedzserek, Száműzöttek, stb.)
    3. A testérzetek bevonása (Erről születtek cikkeink ITT)
    4. Diagrammok használata – a részek rajzos feltárása
    5. Naplóírás
    6. Közvetlen kapcsolat:
      • IFS ülésvezető a részekkel
      • Self a részekhez
      • Részek a részekkel
  • Képek használata
    1. Szoba technika: a részeket és a SELF-et egy szobába hívjuk (mintha kerekasztal beszélgetésre lennének hivatalosak)
    2. Hegy vagy ösvény technika: az egyént arra hívjuk, hogy induljon el egy biztonságos ösvényen vagy hegyi úton, amelyen kívülről, majd belülről, az utat megtéve is szemléli önmagát. Az út során tudatosítjuk a gondolatokat, érzéseket, testérzeteket.
    3. A részt visszakísérjük az időben, majd a SELF bevonásával segítünk neki a terhektől megszabadulni.
    4. A részt a jelenbe, az ITT és MOST-ba hozzuk.
    5. Az NLP-ben is ismert módon a részt arra hívjuk, hogy lépjen a jövőbe már terhektől mentesen. A jövőkép során tudatosítjuk a gondolatokat, érzéseket és testérzeteket.
    6. Több résszel dolgozunk.
    7. Segítjük a részeket a nehézségekkel való megküzdésben.
    8. Gyógyító hely használata: ahogyan a hegy vagy az ösvény technikánál is, az egyént arra hívjuk, hogy alakítson ki önmaga számára vagy részei számára (akár külön is) olyan gyógyító helyet, ahol a rész megpihenhet, erőre kaphat és békességre lelhet.
    9. A természetes világ elemeinek használata rituálé során: Fény, Föld, Tűz, Víz, stb., a tehermentesítés során a terheket felajánljuk az elemeknek.
  • Elegyítés: a részek érzéseinek egy helyen tartása azért, hogy a rész érzései ne vegyék át az uralmat a SELF fölött
    1. A SELF-fel való munka azért, hogy megérthesse, miért és hogyan ne keveredjen.
    2. A résszel való munka azért, hogy értse, miért és hogyan ne keveredjen.
  • Játék, humor, kreativitás a közös munkában.

Forrás: PESI Mesterkurzus: IFS, oktató, kiképző: Dr. Richard Schwartz, az IFS modell megalkotója

Amennyiben kérdése adódik vagy segítségre van szüksége, keressen bizalommal! Kálmán Mónika

 

 

Stresszkezelési módszerek: jógalégzés

Stresszkezelési módszerek: jógalégzés

Stresszkezelési módszerek: tudatos légzés a jógában

Mai, nyugati értelemben alapvetően kétféle jógát különböztetünk meg és tartunk számon a hatékony stresszkezelési módszerek között: testi és szellemi jógát, melyek célja a testi és a szellemi erők felébresztése. A jóga egészségesebb, kiegyensúlyozottabb életvitelhez segíti hozzá a rendszeresen gyakorlót. Egyszerű testgyakorlatokkal kezdi áthangolni szerveink működését, lazítással oldja a testünkben tárol feszültségeinket, míg légzésszabályozással, figyelemösszpontosítással szabályozza az agy idegtevékenységeit. A cikkünkben közölt gyakorlatok mindenki számára biztonságosak!

Légzőgyakorlat: automatikus légzés és jógalégzés

Ahhoz, hogy a légzés és a mozgás egyszerűnek látszó szinkronizálását elsajátíthassuk, legelőször érdemes saját, természetes légzésünket górcső alá venni! Figyelje meg a napi munkavégzés, a bevásárlás, a játék, a sport vagy a barátokkal való beszélgetés alatt is saját, automatikus légzésmintáját! Mi változik a légzésében, amikor jól érzi magát? Milyen a légzése, amikor feszült a teste? Légzési „szokásaink” tudatosítása fontos, hiszen a jógalégzés bármilyen formájának elsajátításában nem a normális, automatikus légzés erőszakos megváltoztatása a cél, hanem a természetes, erőlködésmentes légzési folyamat visszaállítása és a test harmonizálása.

A légzésszabályozás elsősorban az idegrendszer feszültségét csökkenti, ezért elengedhetetlen ismernünk a helyes légzés szabályait! A jógában kétféle légzést különböztetünk meg: mellkasi- és hasi légzést. A legtöbb ember ülőfoglalkozást végez és így mellkasi légzést folytat, hiszen üléskor a has nyomás alá kerül, ami nehezíti a rekeszizom szabad mozgását. Hasi légzéskor azonban a rekeszizom intenzívebben mozog le és fel; a tüdő akkor tágul, amikor a rekeszizom leszáll, eközben maga előtt tolja a hasi szerveket. Figyeljük meg, hogy belégzéskor a has kidomborodik, kilégzéskor behúzódik!

Miért is egészséges a hasi légzés? Kilégzéskor a tüdőből kilépő ereken át meggyorsul a véráramlás, így a légzés mechanikailag is segíti a vérkeringés szabályozását. A hasi légzés fontos belső szerveink vérellátását is fokozza, így például az egyik legjobb ellenszere az ülőfoglalkozás káros mellékhatásainak ellensúlyozására.

A jóga kiemelkedő fontosságúnak tartja a tudatos légzőgyakorlatot, amit pránájámának hív. A pránájámát a testgyakorlás után végezzük, mert ilyenkor az izommunka miatt amúgy is nő a test oxigénigénye! Fontos! Lényeges a fokozatosság! Ha a légzésgyakorlat közben „túllélegzünk” és például szédülést tapasztalunk, tartsunk pihenőt és vegyük természetesen, erőlködéstől mentesen a levegőt! 

Váltott orrlyukú légzés: nadi szódana

Kiinduló helyzet: a gyakorlatot csukott szemmel végezzük, törökülésben, egyenes háttal, de lazán tartott törzzsel! Mindkét kezünk a térdünkön, tenyérrel felfelé! Néhány percig üljünk ebben a helyzetben, mozdulatlanul és figyeljünk a természetes légzésritmusunkra!

Ezután emeljük jobb kezünket, mutató- és középső ujjunkat helyezzük a homlokunk közepére! Hüvelyk- és gyűrűsujjunkkal pedig érintsük oldalról az orrunkat! Ez a váltott orrlyukú légzés hagyományos kéztartása.

Hüvelykujjunkkal oldalról zárjuk el a jobb orrlyukat! A nyitott bal orrlyukon keresztül, természetes légzésünket használva pedig végezzünk 20 ki- és belégzést! Közben figyeljük a hasfal mozgására!

Cseréljük a kezünket! Végezzük el a jobb orrlyukon is a 20 ki- és belégzést!

A gyakorlatot naponta legfeljebb háromszor ajánlatos végezni teljes koncentrációval! Figyelje meg tudatosan a gyakorlás előtti és utáni testérzeteit!

A testérzetek tudatos megfigyeléséhez ITT további segítséget is talál!

Tekintse meg a stresszoldásról szóló írásainkat ITT és próbálja ki sikeresen alkalmazott módszereinket!

Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége vagy kérdése merül fel az olvasottakkal kapcsolatosan, keressen bizalommal!

Kálmán Mónika

 

 

 

 

 

Hangulatjavító gyakorlatok: játékos önismeret az egész család számára

Hangulatjavító gyakorlatok: játékos önismeret az egész család számára

Hangulatjavító gyakorlatok a családnak: játékok, feladatok, önismeret

A családi kapcsolatok nem nélkülözik a nehézségeket: beszéljünk akár napi összecsapásokról, végeláthatatlan teendőkről, serdülőkori lázadásról vagy egy soha nem látott világjárvány miatti karanténról…

Cikksorozatunk a családi életet vizsgálja, bemutat számos praktikus tanácsot arra vonatkozóan, hogy mint lehetséges más perspektívából rálátni saját kapcsolati dinamikánkra vagy hogyan írhatjuk át elődeinktől örökölt sorskönyvünket. A „csináld magad” önismereti gyakorlatok segítségével felismerhetjük a problémás helyzeteket és azokban betöltött szerepünket, majd hozzáláthatunk a megoldáshoz is! A gyakorlatokra érdemes változást kínáló katalizátorként tekinteni, amelyek felfedhetnek rejtett családi jelenségeket, tartalmakat és segítenek kimondani, kifejezni, nyílttá tenni az ezekről folytatott családi kommunikációt.

Vita madártávlatból: vitázni mindenki szokott, mert mértékkel egészséges

  • Próbálja felidézni azt a helyzetet, amely legutóbb kellemetlen vitát váltott ki! Ki volt jelen a vita során? Idézze fel pontosan, mi történt és ki hogyan vett részt benne!
  • Most képzelje el ugyanezt a jelenetet madártávlatból: két vagy több vitatkozó embert lát, akik közül Ön az egyik. Madártávlatból hogyan fest a dolog? Milyennek látja Önmagát és vitapartnerét? Mit fejez ki testtartásuk, mimikájuk, a hanghordozásuk? Vajon Ön a másik viselkedésére reagál vagy provokálja is a vitát? Legyen magához őszinte!
  • Vizsgálja tovább, hogyan kapcsolódnak össze a résztvevők szavai és gesztusai? Figyelje meg oda-vissza a jelenetet, legyen tudatos az Önök közötti dinamikára!
  • Gyakorolja a „madártávlat” technikát különböző vitahelyzetek felidézésével!
  • A tanultakat jövőbeni viták megfigyelésére is alkalmazhatja: amikor legközelebb veszekedés, összeszólalkozás kellős közepén találja magát, próbálja meg madártávlatból figyelni az eseményt! Figyelje meg, hogyan hat az Ön külső szemlélő minősége a veszekedés egészére!
  • Tanítsa meg másnak is a madártávlat technikát!

Szociális térkép: a családi-baráti viszonyrendszer, a közelség, a távolság és az érzések térképe

  • A család tagjai rajzolják le, fessék meg színes ceruzával vagy festékkel a saját kapcsolatai térképüket! A kisgyerekeknek hagyjuk, hogy azt rajzoljanak, amihez épp kedvük van, de ne hagyjuk ki őket a közös mókából! Amíg a kép készül, ne mutassák meg azt senkinek! Amikor mindenki elkészült, a családtagok megnézhetik egymás alkotásait, mintha egy tárlaton lennének! Fontos! A képeket nem kritizáljuk, nem minősítjük, és csak kérdezősködni lehet a képről a rajz/festmény készítőjétől! Minden családtag a saját jelét vagy rajzolt képét helyezze a lap közepére, majd maga körül közvetlen családtagjait, tágabb családja tagjait, a barátait és bárkit, aki még fontos!
  • A rajz elkészítése során nem érdemes túl sokat gondolkodni, engedjük inkább, hogy a megérzés domináljon és kezünk szinte magától készítse a képet! Érzés szerint helyezzük el magunk köré a többieket, nem érdemes cenzúrázni saját magunkat!
  • A készített kép pillanatfelvétel. Ha van rá módja, próbálja elképzelni, hogy egy évvel korábban ezt a térképet hogyan rajzolta volna meg: volt-e jelentős változás az utóbbi egy évben (gyermekszületés, munkahely-váltás, veszteség, költözés, váratlan események, stb.)
  • Vizsgálja meg, hogy milyen érzés volt a rajzot elkészíteni! Tekintse át, hogy kik kerültek Önhöz legközelebb a rajzon és kik vannak távol! Milyen színeket használt! Ki nagyobb, ki kisebb a rajzon?
  • Beszélje meg családtagjaival a tapasztalatait és kérdezze meg őket a saját képükről!

Élményekben gazdag közös alkotást kívánok!

Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége vagy kérdése merül fel az olvasottakkal kapcsolatosan, keressen bizalommal!

Kálmán Mónika

 

 

 

 

 

A kognitív viselkedésterápia

A kognitív viselkedésterápia

Kognitív viselkedésterápia, azaz Cognitive Behaviour Therapy (CBT)

A kognitív viselkedésterápia egy, az egyéb pszichoterápiás módszereknél rövidebb, strukturált technika. A gondolataink, alapbeállítódásaink módosításával segít megváltoztatni azokat a viselkedéseket, amelyek valamiért nemkívánatosak vagy elviselhetetlenek számunkra. A terápiát a terápiába érkező egyedi, specifikus tüneteire, közösen alakítjuk ki. Az ülések folyamatos, aktív részvételt követelnek, ahol a kliensre sok, a terápiás ülésen kívüli elvégzendő feladat is vár.

A módszer alapja a tudatosítás: a terápia alatt közösen feltérképezzük az érzelmi tünetek hátterében található negatív gondolatokat és azok eredetét (konceptualizálás). A terápia fő célja, hogy a gátló vagy a tünetek kialakulásához vezető gondolatokat egyre jobban a valóságos környezethez alakítsuk vagy egy reálisabb formában fogalmazzuk újra őket. A terápia erős hangsúlyt helyez a gondolatainkhoz társuló érzelmi és testi reakciókra, és ezek viselkedéses kimenetelére, mivel ez a négy terület egymással szoros kölcsönhatásban áll, ezért bármelyik részen változtatunk, az hatással lesz a testi/ lelki felépítésünk minden összetevőjére is.

A gondolatok tudatos kontrolljával az érzelmi és viselkedési tünetek mérséklődnek, így az életminőség folyamatosan javul.

Milyen képességeink fejlődnek a CBT-terápia során?

  • képesek leszünk a problémák hatékonyabb azonosítására, körülhatárolására
  • ráébredhetünk az automatikusan felbukkanó negatív tartalmú gondolatainkra, majd ezeket átalakíthatjuk a szituációnak/ környezetnek megfelelőbbé
  • tesztelhetjük negatív beállítódásaink helyességét- ez épp illeszkedik-e a szituációhoz/ környezethez, vagy korábbi tapasztalataink vezettek ide
  • jobban átláthatjuk a környezetünkben élők viselkedését és motivációit
  • megérthetjük, hogy korábbi tapasztalataink hogyan befolyásolják jelenlegi érzéseinket és viselkedésünket
  • számunkra reális, elérhető célokat találhatunk
  • fejleszthetjük pozitív gondolkodásunkat, ezzel csökken a mindennapi stressz megélése

Milyen problémák esetén ajánlott?

A kognitív viselkedésterápia bizonyos problémák esetén a leghatékonyabbnak bizonyuló pszichoterápiás módszer. Hatékonyan javítja a stresszhelyzetek kezelését, fejleszti a problémás interperszonális kapcsolatokban való részvételt, emellett segíti a gyász- vagy egyéb veszteségek, például szakítás vagy elbocsátás feldolgozását. Segít az életmódváltásban, új étkezési-, sportolási szokások kialakításában, hatékonyan csökkenti a halogatást.

A tudományos vizsgálatok eredményei alapján a hangulatzavarok– például major depresszió, szorongásos zavarok- fóbiák, PTSD, generalizált szorongás, függőségek, evészavarok és számos egyéb mentális zavar esetében ezzel a technikával tartós javulás érhető el.

Amennyiben kérdése van a kognitív viselkedésterápiával kapcsolatban vagy segítségre van szüksége, keressen bizalommal!

Balázs Tünde klinikai szakpszichológus

Egyéb írásaink a kognitív viselkedésterápiáról ITT

 

 

Jacobson-féle progresszív relaxáció

Jacobson-féle progresszív relaxáció

Jacobson-féle progresszív relaxáció: stressz- és szorongáscsökkentés

A Jacobson-féle progresszív relaxáció egyszerű elven alapszik és alkalmas arra, hogy bárki végezhesse, aki szeretné az életünket átható stresszt hatékonyabban kezelni. A módszer lényege: izmainkat akaratlagosan elengedjük, majd újra megfeszítjük őket, melynek hatására izmaink mélyen ellazult állapotába kerülnek. Ezt az egyszerű jelenséget Edmund Jacobson amerikai orvos fedezte fel a tartós feszültség oldására, melynek kialakulásáért a stressz és a stressz által beindított testi folyamatok felelnek. A progresszív izomlazítást pszichoszomatikus megbetegedések megelőzésére és kezelésére is alkalmazzák, amelyek tartós pszichés nyomás következtében alakulnak ki. Ide tartoznak pl. a vérnyomás problémák, a hát-, illetve fejfájás. A módszer segítségével pozitívan befolyásolhatók az olyan pszichés problémák is, mint amilyen a pánikbetegség, az alvászavar vagy a depresszió.

Ahogyan a tudatos légzésmegfigyelés és a mindfulness-alapú stresszoldó gyakorlatok is pozitív irányban befolyásolják érzelmeinket, úgy az izmok tudatos ellazítása is alkalmas arra, hogy megnyugvást hozzon a testnek és lecsillapítsa áramló gondolatainkat. Az alábbiakban ismertetjük a progresszív relaxáció lépéseit, melynek teljes kivitelezése körülbelül 10-15 percet vesz igénybe, és ajánlatos naponta elvégezni, lehetőleg az esti lefekvéskor.

Az Integratív Terápiás Térben integrált módon alkalmazzuk a szomato-módszereket, melyek elméleti és gyakorlati hátterét honlapunkon egyre bővülő cikkek formájában ismertetjük. Az alább leírt technikát önsegítésre is használhatják, azonban fontos hangsúlyozni, hogy érdemes szakemberrel konzultálni abban az esetben, ha a gyakorlás során nehezen kezelhető érzések, gondolatok, testérzetek jelentkeznek vagy kérdésük merül fel a témával kapcsolatban.

  1. Mielőtt nekilátunk a gyakorlatnak, mozogjunk néhány percig! Adjuk meg testünknek a lehetőséget, hogy megszabaduljon az esetleges izomgörcsöktől: gyengéden rázzuk meg végtagjainkat!
  2. Üljünk le egy kényelmes székbe! A karokat helyezzük el a test mellett, laza tartásban! Tenyerünket fordítsuk lefelé, lábunkat nyújt­suk ki! Ügyeljünk arra, hogy lábunk ne fázzon, ha szükségesnek érezzük, húzzunk zoknit!
  3. Balkezesek a bal oldallal kezdjék, a kétkezesek pedig azzal az oldallal, amelyiket gyakrabban használják! Ha az izomrelaxációt elalvás előtt, az ágyban végezzük, a gyakorlat megkezdése előtt oltsuk el a lámpát és kapcsoljuk ki a telefont!
  4. Hunyjuk le a szemünket és nyugodt ritmusban szívjuk be, majd fújjuk ki háromszor a levegőt. A kifújást tudatosan lassítsuk le, hogy ezzel is segítsük az ellazulást! A negyedik levegővételnél szorítsuk ökölbe a jobb kezünket és karunkat (balkezesek a balt), koncentráljunk a szorításra, és ha lehet, fokozzuk még tovább! Tartsuk a kéz és a kar izmait megfeszítve körülbelül 3 másodpercig, majd erőteljes kilégzés után lazítsuk el ismét! Érzékeljük, hogy a kezünk és karunk egészen laza és lassan oldódik benne a feszültség!
  5. Ismételjük a folyamatot a bal kézzel és karral is! 
  6. Megint lélegezzünk háromszor be, majd ki! Most mindkét kezünket szorítsuk ökölbe! Fokozzuk a szorítást a maximumig és tartsuk így 3 másodpercig. Ezután lazítsuk el teljesen mindkét kezünket és karunkat, és érzékeljük, ahogyan oldódik az izomfeszültség!
  7. Újabb három be- és kilégzés után feszítsük meg a jobb lábunkat és lábfejünket (balkezesek a bal lábat és lábfejet)! Érzékeljük, ahogy az izmok megfeszülnek és fokozzuk maximumig a feszítés! Maradjunk így 3 másodpercig, majd lazítsuk el az izmokat! Érzékeljük és tudatosítsuk, ahogy lassan min­den feszültség eltávozik a lábizmokból!
  8. Ismételjük a folyamatot a másik lábfejjel és lábbal is!
  9. Ismételjük a folyamatot mindkét láb egyszerre történő feszítésével és lazításával!
  10. Lélegezzünk háromszor nyugodtan be, majd ki! Miközben érzékeljük, hogy végtagjaink ellazultak és jólesően elnehezedtek, összpontosítsunk az arcizmainkra! Feszítsük meg arcizmainkat: először szorítsuk össze mindkét szemhéjun­kat, ráncoljuk a homlokunkat, húzzuk felfelé a szánk mindkét szegletét és szorítsuk össze erősen a fogainkat. A szorításból ne hagyjuk ki a nyelvizmot sem! Tartsuk megfeszítve az izmokat 3 másodpercig, majd lazítsuk el őket! Érzékeljük, ahogy a feszültségmentes állapot szétárad a testünkben!
  11. Lélegezzünk ismét háromszor nyugodtan be, majd ki! Fordítsuk figyel­münket a nyak- és hátizmainkra! Szorítsuk össze a lapockáinkat, majd egész testünket nyomjuk a szék vagy padló irányába! Fokozzuk az izmok feszességét és tartsuk meg a feszes testtartást 3 másodpercig! Ezután lazítsuk el az izmokat, és élvez­zük, ahogy a nyak- és hátizmaink ellazulnak!
  12. Lélegezzünk ismét háromszor be, majd ki!  Befeje­zéseként szorítsuk ökölbe mindkét kezünket és számol­junk visszafelé öttől nulláig!
  13. Nyissuk ki a szemünket és pihenjünk még 10 percig (vagy tovább)! Ha a progresszív relaxációt elalvást segítő céllal végeztük, jó pihenést és kellemes alvást kívánok! Ha a relaxáció után további teendői vannak, akkor érdemes átmozgatnunk izmainkat, mielőtt felkelünk.

A gyakorlat végezhető álló-, ülő- és fekvő helyzetben is, valamint úgy, hogy a talptól indulva, a fejtető fele haladva feszítjük meg a testrészeket. 

Jó gyakorlást kívánok!

A stresszcsökkentéssel kapcsolatosan írt további cikkeink, elméleti és gyakorlati technikák: ITT

Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége vagy kérdése merül fel az olvasottakkal kapcsolatosan, keressen bizalommal!

Kálmán Mónika

Kép illusztráció: Rieke Meima festménye, címe: Letting Go (Elengedés)