A stresszoldó technikák izgalmas elméleti háttere: a többrétű bolygóideg
A bolygóideg (Latin: nervus vagus) paraszimpatikus idegrendszerünk 80%-át teszi ki. A paraszimpatikus idegrendszer az akaratunktól független működésű szerveket behálózó vegetatív vagy autonóm idegrendszer azon része, mely a pihenésért, a regenerálódásért és a növekedésért felel. Szerepe szerint a paraszimpatikus idegrendszer fékként ellensúlyozza a szimpatikus idegrendszer készenléti, vészhelyzetben működésbe lépő, az ember túlélését szolgáló szerepét. A paraszimpatikus idegrendszer és ebben a bolygóideg működésének megértése átfogó elméleti hátteret ad az egyénre szabott, idegrendszeri sajátosságokat is figyelembe vevő stresszoldó technikák integrált alkalmazásának.
Az emberi testben 12 páros agyideg található, melyek az agyat összekötik a test többi részével, mint például a fejjel, a nyakkal vagy a törzzsel. Néhány agyideg szenzoros információt küld az agyba a környezetünkben tapasztalható szagokról, vizuális ingerekről, ízekről és hangokról. Más agyidegek a motoros funkciókat segítik oly módon, hogy kontrollálják az izmok működését és a hormonok kiválasztásáért felelős külső- és belső elválasztású mirigyeket.
A bolygóideg olyan ideg, mely egyszerre felel a szenzoros és motoros testi funkciókért is. A latin „vagus” kifejezés bolyongót, vándorlót jelent, és azért találó névadója a bolygóidegnek, mert ez leghosszabb agyidegünk. A nervus vagus az agytörzstől egészen a végbélig hálózza át az emberi szervezetet. Az agytörzs által szabályozott fontosabb reflexek: a köhögési, a tüsszentési, a szájpadi, a garati, a szopási, a nyelési, a hányási, a nyálelválasztási, a szemhéjzárási reflexek. Sajátos agytörzsi reflexív még a rágóizmok saját reflexe, továbbá az agytörzs hálózatos állományában található két létfontosságú központi terület is: a vérkeringést szabályozó vazomotor, és a légzést vezérlő légzőközpontok rendszere. Ide kattintva megtekintheti a bolygóideg 3D illusztrációját.
- szomatikus, azaz testi komponens: A bőrön és az izmokban tapasztalható testérzetek.
- zsigeri komponens: Az emberi test belső szerveiben lezajló érzetek.
A bolygóideg szenzoros funkciói az alábbiak:
- testi információt juttat a fül mögötti bőrterületre, a fülcsatorna külső részéhez és a torok bizonyos területeire
- zsigeri információt szállít a garat, a gége, a tüdő, a szív és az emésztésért felelős tápcsatornába, gyomorba és bélrendszerbe
- a nyelvgyökön érzékelhető ízérzékelésben is kisebb szerepet játszik
A bolygóideg motoros funkciói:
- stimulálja az izmokat a garatban, a gégében és a puha szájpadlásban
- aktiválja a szívizmokat, és szükség esetén csökkenti a szívritmust, melynek különösen fontos szerepe van a relaxációban
- stimulálja az önkéntelen (perisztaltikus) összehúzódásokat a nyelőcsőben, a gyomorban és a bélrendszer bizonyos területein, amelyek a tápanyag mozgatásáért felelnek a tápcsatornában
Az Integratív Terápiás Térben integrált módon alkalmazzuk a szomato-módszereket, melyek elméleti és gyakorlati hátterét honlapunkon egyre bővülő cikkek formájában ismertetjük. A testfókuszú, stresszoldó, relaxációt segítő technikák egyik legfontosabb hátterének tartjuk a bolygóideg elméletet, melynek ismerete lehetővé teszi az egyénre szabott gyakorlatok alkalmazását.
Háromrészes idegrendszer: a többrétű bolygóideg szerepe
A Dr. Stephen Porges által kidolgozott bolygóideg elmélet előtt idegrendszerünket az egymás hatásait ellentételező szimpatikus és a paraszimpatikus részek működéseként írták le, ahol a nagyobb aktivitási fok csökkent testi relaxációt jelentett, a fokozott pihenés pedig alacsonyabb aktivitási szintet jelölt. A polyvagal (poly- többrétű bolygóideg) elmélet szerint létezik azonban egy harmadik idegrendszeri válaszrepertoár, melyet Porges személyközi (emberi) kapcsolódás rendszernek (social, interpersonal engagement system) nevez, és amely az emberre egyedül jellemző módon felel a dinamikus egyensúly fenntartásáért úgy, hogy egyszerre ötvözi az idegrendszeri aktivitást és a nyugtatást. Az idegrendszer további két része lehetővé teszi, hogy a túlélést veszélyeztető szituációkat kezeljük: a szimpatikus idegrendszeri válaszok a harc vagy a menekülés (fight, flight), míg a paraszimpatikus idegrendszeri reakciók a lefagyás vagy ájulás (freeze, faint) szabályozásával. /További cikkünk a témában: ITT/
Ezeket kiegészítve a személyközi kapcsolódást elősegítő idegrendszer lehetővé teszi a társas kapcsolatok kialakítását és a bennük való eligazodást. Ennek alapja az, hogy biztonságban érezhessük magunkat és a készenléti, veszélyt sejtő szimpatikus válaszreakciókat kontrollálhassuk. A többrétű bolygóideg elmélet szerint a lefagyás és ájulás a vagus ideg hátsó (dorsális) ágában zajlik, mely érzetre olyan, mintha izmaink hirtelen elfáradnának vagy mintha a fejünkbe nem jutna elegendő vér, és ennek nyomán enyhe szédülést észlelnénk. Amikor a dorsális bolygóideg „lekapcsolja” a testet, lefagyunk, beáll a mozdulatlanság vagy a disszociáció (a tudatos érzékelés megszakadása). A hátsó bolygóideg aktiválódása a rekeszizom alatti, emésztési területekre hat leginkább, melynek stressz során tapasztalható testérzetei legtöbbünk számára ismerősek: gyomorgörcs, hasmenés, alhasi fájdalmak, stb.
A bolygóideg elülső része (ventrális) szabályozza a rekeszizom feletti területeket és szolgálja a személyközi kapcsolódás rendszerét. A ventrális rész az, amely a külvilágból érkező jelek szerint tompítja a test készenléti, állandó reakcióra kész állapotát. A tompítás azonban nem nyomja el a természetes, optimális mértékű készenlétet, mely a túlélésünket szolgálja. Különlegesség, hogy a ventrális bolygóidegi szakasz néhány milliszekundum alatt aktiválódik, míg a szimpatikus aktiválás másodperceket vehet igénybe. A testnek a szimpatikus idegrendszeri „harcolj vagy üss” állapotból, mely a stresszhormonok ugrásszerű növekvésével is jár, 10-20 percre van szüksége ahhoz, hogy nyugalmi állapotba kerüljön, azonban a ventrális reakció során csökken a stresszhormon válaszreakció, és lényegesen rövidebb időre van szükség a nyugalom visszanyeréséhez.
A bolygóideg elmélet alátámasztja a testtudatosságot fejlesztő technikák, mint a mindfulness alapú stresszcsökkentés, a bodywork, a Levine-féle Somatic Experiencing vagy a fókuszolás hatásait. Ezen stresszkezelő technikák és gyakorlatok a testből kiindulva segítik a stresszel telített készenléti állapot és a lefagyás válaszreakcióinak idegrendszeri átírását. Az integráltan alkalmazott testfókuszú vagy szomato-technikák lehetővé teszik a testérzetek pontos megfigyelését, értelmezését és ezáltal a testérzetekhez rendelt idegrendszeri pályák újrahuzalozását.
A folyamat eredményeként a test és az elme megnyugszik, lecsendesedik, míg a növekvő biztonságérzet által az ember élete örömtelibb, ő maga pedig nyitottabb lesz tapasztalatai iránt. Ezzel párhuzamosan a testi és pszichés panaszok enyhülnek, javul a memória, az alvás és a libidó minősége is.
Stresszoldásra ajánljuk: http://integrativterapiaster.hu/category/stressz/
Ajánlott irodalom angol nyelven: https://www.stephenporges.com/
Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége vagy kérdése merül fel az olvasottakkal kapcsolatosan, keressen bizalommal!