Somatic experiencing: testalapú trauma- és stresszoldás

A Somatic experiencing (magyarul: testi tapasztalás) elméleti háttere és gyakorlati módszertana Peter Levine amerikai pszichoterapeuta nevéhez fűződik, aki közel öt évtizede elkötelezett a testben tárolt trauma gyógyítása mellett. Magyarul is elérhető A tigris felébresztése című könyvében így vall a trauma természetéről és az ember saját természetes gyógyító képességéről:

„A trauma az élet velejárója, ám nem kell életfogytig tartó büntetésnek lennie. A trauma nemcsak feldolgozható, hanem megfelelő útmutatás és segítség mellett átalakító erejű is lehet. A trauma kezelése magában hordozza annak lehetőségét, hogy az egyik legjelentősebb erővé váljon a pszichológiai, társadalmi, valamint spirituális felébredéshez és fejlődéshez vezető úton. Az, ahogyan a traumát kezeljük (egyéni, közösségi és társadalmi szinten), nagy mértékben befolyásolja az életünk minőségét.” 

A Somatic experiencing (SE) módszere olyan test-orientált megközelítés, amely sikeresen integrálja a stresszpszichológia, pszichológia, etológia, biológia, neuropszichológia és a természeti népek gyógyító rítusait. Az SE™ lényege, hogy finomra hangolt gyakorlatai révén a trauma által okozott testi sokkot oldja, amely segít a PTSD (poszttraumás stressz-zavar) tüneteinek átdolgozását.

A traumát az SE a következő módon fogja fel: az ember, az állatvilághoz hasonló módon, a veszélyre sajátos idegrendszeri válaszreakciót ad. Amennyiben a veszély ellensúlyozható és kivédhető, a szervezet felkészül a harcra (fight). Amennyiben a csata vesztésre áll, az élő organizmus (állat vagy ember) elmenekül (flight). Hirtelen elárasztó vészhelyzet esetén, tehát amikor a veszély kivédhetetlen, a rendelkezésre álló mechanizmus a lefagyás (freeze) vagy az ájulás (faint). Az állatvilágban a lefagyás feloldása természetesen és hatékonyan működik, hiszen az állat mintegy újraéled a fagyott állapotból, megrázza magát, teste remegő mozgásban oldja ki a lefagyott állapotot, ami a mozdulatlanság (immobilitás) során megrekedő és nagy mennyiségű koncentrálódó energiák mobilizálásához, kimozdításához vezet. Ezt követően az állat újra kész ott folytatni életfolyamatait, ahol azokat abbahagyta, az izgalmi és a nyugalmi állapotainak dinamikus, azonnali váltogatásával. Az az állat, amelyik majdnem prédává válik, szinte a lehetetlent viszi véghez: az óriási, beragadt többletenergiát a hajsza egy pontján elképesztően rövid idő alatt „leállítja” – majd a menekülés során és azt követően szintén kifutja-kirázza magából, hogy megszabaduljon tőle.

Levine felismerte, hogy a traumatizálódott embernél azonban elakadnak azok a fiziológiai, energiaszabályozási folyamatok, amelyek az állatokban természetesen és azonnal lefolynak. A traumatizálódás tüneteit az okozza, hogy egy sokkhelyzetből nem tudunk elmenekülni, és megreked a menekülésre mozgósított energia, így azonban a felfokozott, elárasztó izgalmi állapotból nem tudunk visszatérni a nyugalmi működésbe. Az ember traumaválasza, működésmódja nem egyértelmű, hiszen a poszttraumatikus stresszhatás jelentős mértékben függ a trauma jellegétől és minőségétől, mélységétől, továbbá az egyén személyes életélményeitől és így megküzdési mechanizmusaitól is.

A traumás, tehát túlzó stresszreakció akkor jön létre, ha az egyén próbálkozásai hatástalanok, az önvédelmi rendszer kimerül, és a szervezet működésének egyensúlya felborul. A működési egyensúly megbomlása neuro-hormonális szinten is megjelenik, – tehát befolyásolja az idegrendszer és a hormonális rendszer működését –, és emellett meghatározó szubjektív élményekkel és viselkedéses zavarokkal is együtt jár. A szubjektív élmény szintjét a „túl sok” kifejezéssel lehetne leírni.

Az SE gyengéden, lépésről-lépésre, testből induló folyamatokkal teszi lehetővé, hogy a lefagyás állapotában megrekedt önvédő motorikus válaszok befejeződjenek, és a test képes legyen kiengedni azt a befagyott többletenergiát, amely a traumatizált állapotban a testben ragad.

„A gyógyuláshoz nem feltétlenül kellenek új fejlesztésű gyógyszerek, bonyolult eljárások vagy hosszú terápiás kezelések. Ha megértjük, hogyan alakul ki a trauma, és megtanuljuk felismerni az oldódását gátló mechanizmusokat, képesek leszünk észrevenni azt is, hogy a szervezetünk milyen módokon próbálja meggyógyítani önmagát. […] Az SE módszerek hozzásegítenek ahhoz, hogy keresztüljuthassunk a traumán és önmagunk teljesebb, biztosabb érzékelésével folytathassuk tovább az utunkat. Miközben a trauma maga lehet a földi pokol, a feloldott trauma az istenek ajándéka – egy hősi utazás, amely mindannyiunk sajátja.”

További cikkeink a stresszkezelésről ITT; Az SE gyakorlatokról bővebben ITT olvashat!

Amennyiben kérdése van vagy segítségre van szüksége, keressen minket bizalommal! Kálmán Mónika