Pszichodráma csoport
A pszichodráma csoport során cél az, hogy minden úgy alakuljon, ahogy az életben is alakulhatna: spontán és kreatív módon, a csoporttagok interakciói, aktuális témái és feszültségei alapján. Jól ismert igény ez, amely az ókori görög teátrum óta velünk van. A morenói pszichodráma a színház régi és új aspektusait nyitja meg úgy, hogy kézzelfoghatóvá, láthatóvá teszi a közönség és a színészek közti interakciót, mely kölcsönösen alakítja a közös dramaturgiát és közelivé, személyessé formálja azokat az élményeket, melyek átélésével a nézők mind a saját, mind környezetük problémáira, de akár a lét nagy kérdéseire is képesek rálátni. Ez utóbbi vezet egyben a pszichodráma hatótényezőinek egyik összetevőjéhez, a nézői katarzishoz (görög eredetű szó, jelentése megtisztulás), mellyel a drámacsoport tagjai a terápiás üléseken aktív, cselekvő módon találkozhatnak. A pszichodráma elmélete az ember személyiségét az őt jellemző külső és belső történésein át, a személyiségfejlődésében résztvevő társas közeggel való kölcsönhatásban, tehát kizárólag rendszerben látja és vizsgálja. Moreno, aki szenvedélyesen szerette Shakespeare-t, színházi kísérleteiben azt tűzte ki célul, hogy a a felnőttek világába visszacsempéssze a gyermeki spontaneitást és kreativitást, melyek a környezet, a szociális szerepelvárások hatására elvesztek vagy gátlódtak.
A pszichodráma ülésen, akárcsak a színházban, a játékot a pszichodráma csoportvezető, más néven rendező vezeti, aki mellett segédrendező és számos esetben játékmester alakítja a csoport menetét. Általánosan egy-egy pszichodráma csoportban 8-15 fő vesz részt, akik a drámajáték főszereplője, más néven protagonista hívására a játék szereplőivé válnak a pszichodráma módszertanának megfelelő módokon.
Az ülés 3 fő szakaszra bomlik: Fölmelegedési fázis céljai: a csoportra vagy a protagonistára koncentráló pszichodráma előkészítése; kezdeti játékgátlások oldása; a cselekvőképesség vagy akcióéhség felkeltése. Játék fázis vagy akció fázis céljai: szcenikus megjelenítés a dráma „mintha” színpadán, ahol a protagonista saját témáját dolgozza fel a többi csoporttárs segítségével, akik megjeleníthetnek személyeket, konkrét és elvont fogalmakat, tárgyakat a múltból, jelenből és vágyott célokat, elképzelt történéseket a jövőből. Integrációs fázis vagy lezáró, átdolgozó fázis céljai: a pszichodramatikus ábrázolás kognitív módon történő feldolgozása, az új tapasztalatok és felismerések integrációja, melynek része a meghatározott módokon történő visszajelzés. A visszajelzés jellemzően három módon történik: pl. 1. a játék kapcsán felbukkanó érzések, gondolatok megfogalmazásával (mely a visszajelzőnek a következő ülésre játéktémát is szolgáltathat) „A játék bennem azt hozta fel…”; 2. amikor valaki részt vett a protagonista játékában, úgy nevezett segédénként, a protagonista kiterjesztéseként és szerepből jelez vissza: „A játékban azonosulva x/y szereplővel, azt éltem meg…” vagy 3. kívülről „Azonosulva x/y szereplővel, az jött fel bennem…”. Fontos, hogy a megosztás során nem osztunk tanácsot és nem minősítünk, hanem visszajelzéseinkkel tovább segítjük a protagonistát és megerősítjük abban az érzésében is, hogy nincs egyedül, hiszen mindannyian osztozunk témájának egy-egy aspektusában. Minden pszichodráma ülésen lezajlik a korábban említett három fázis, melyek céljait és törekvéseit a különböző, eszköztárukat tekintve gazdag és izgalmas pszichodráma technikák segítenek.
Pszichodráma technikák bemutatása röviden
A drámajáték ősmintája a gyermek önfeledt, spontán, teremtő öröme, melynek során teljesül a „játsszuk azt, mintha”, „tegyünk úgy, mintha” és eredménye, hogy a gyermek megszemélyesíti és megeleveníti saját vágyait, szándékait, levezeti feszültségeit, indulatait, sérelmeit. A játék a gyermekkorban és a felnőttkorban is az egészséges psziché fejlődését szolgálja, a pszichodráma csoportban pedig a személyiségformálás, az önismeret és a gyógyulás fontos eszköze. A pszichodráma nagy fölfedezése az, hogy nemcsak szavakban teszi a lelki történéseket élővé, világossá és megismerhetővé, hanem újracselekvésben és lejátszásban is.
Az ülések beindítása során verbális (bal agyféltekés), nonverbális (jobb agyféltekés) és vegyes technikák egyaránt használatosak. Az oldott testi részvétel, a mozgékonyság, a spontaneitás és az akcióéhség fokozása során gyakran használunk szomato-módszereket is (kis- vagy egész csoportos pantomim, bodywork, tánc, gesztusimprovizáció, néma jelenetek, fogócska), melyek fokozzák a testtudatosságot, segítik az itt-és-most-ba és a csoport egészébe történő megérkezést. Rendelkezésre áll még az imagináció, ahol pl. mindenki elképzel egy családi jelenetet, egy fényképet egy fotóalbumból és szoborként megformálja, vagy egy utazást szabadon választott céllal, stb. Gyakran bevetett bemelegítő technika az identifikáció, melynek során a drámacsoport tagjai azonosulnak pl. egy reális vagy képzelt tárggyal, egy állattal, növénnyel, esetleg házzal, stb. Tovább bővíti a bemelegítési lehetőségeket a közös történetek, mesék kitalálása és megjelenítése vagy egy meghatározott témához kapcsolódó epizód, élmény, esemény elmesélése és a csoport segítésével akciós megjelenítése. A pszchodráma egyik legfontosabb, más terápiás módszerek által is átvett módszere a szociális atom, melynek segítségével mindenki felvázolja saját szociális hálóját, támogató rendszerét, vágyait és céljait, embereket, állatokat, fiktív szereplőket megjelenítve, akik emocionálisan fontosak az egyén számára. A szociális atom 3D-ben készül papírlapok, színes ceruza, gyurma, kisebb-nagyobb tárgyak, akár székek segítségével, melyben fontos a távolság és közelség kifejezése is.
Az akció fázis során számos technikát alkalmazunk, melyek ismertetése több könyvet töltene meg, ezért a teljesség igénye nélkül kiemelünk néhány nélkülözhetetlen technikát, mely közül elengedhetetlen a szerepcsere. A drámajáték kezdetén a protagonista először elhelyezi magát a színpadon és verbálisan is megjeleníti magát érzéseivel, gondolataival, éppen jellemző testtartásával együtt. Ezután kiválaszt valakit a drámacsoportból, aki a protagonista által előzőleg megosztottak lényegét visszaadja számára, ügyelve arra, hogy hűen formálja meg a protagonista gesztusait, mondanivalóját, testtartását. A protagonista ezáltal nemcsak belülről, hanem kívülről is rálát magára és újabb perspektívából élheti meg saját magát. A szerepcsere a játék során folyamatos jelleggel, a rendező segítségével zajlik, a protagonista ezt a technikát minden további szereplővel alkalmazza, akik úgy nevezett segédénként, a protagonista meghosszabbított énjeként, belső világának kiterjesztéseként, az antik drámából ismert kórusként jelennek meg. A protagonista tehát mások szemével látja önmagát, ezzel megváltozik az észlelése és árnyaltabb megértéshez jut a saját belső drámájában szereplő emberek és saját mozgatórugóiról, motivációiról, érzéseiről. Az egymás utáni szerepcserékben, a pszichodráma „mintha” világában, a protagonista számára addig nem látható módokon rajzolódhatnak ki saját konfliktusai és azok megoldásai. Az ilyen dramatikus helyzetekben kinyilvánított érzelem pedig ugyanúgy működik, mint a valódi, gyógyítja a kapcsolatot és képes mély változást létrehozni a dráma színterén kívül, az életben is.
Tükrözés: miközben a protagonista lejön a színpadról, a szerepét egy segédén játssza. A protagonista ekkor külső megfigyelőként nézheti saját magát a színpadon, ahol lehet egyedül, de részese is lehet egy jelenetnek. A tükrözés konfrontatív technika, így óvatosan kell bánni vele, hiszen a saját magunkkal külső szemlélőként történő szembesülés kifejezetten nehéz lehet. A tükörtechnika mindenkori célja az, hogy a protagonista önismerete realitástöbblettel bővüljön és segítséget nyújtson életvitelében, változásában.
Duplázás: a protagonistához csatlakozik egy segédén, akinek a feladata, hogy segjtsen a protagonista gondolatait, állapotát, érzéseit megjeleníteni. A dupla a protagonista mellett áll, egy kicsit hártébb húzódva, hogy ne akadályozza őt a kifejezésben. Feladata, hogy felveszi a protagonista testhelyzetét, elismétli szavait, gondolatait, visszaadja a hanghozdozását és kibővíti ki nem mondott érzéseit, gondolatait.
Azok számára, akiket bővebben érdekel a pszichodráma technikák részletesebb leírása, ajánljuk Karoline Erika Zeitlinger: A pszichodráma-terápia tételeinek elemzése, pontosítása és újrafogalmazása J. L. Moreno után c. könyvét.
Az Integratív Terápiás Térben használjuk az önismereti pszichodrámát tematikus csoportjainkban, valamint az egyéneknek és pároknak ajánlott családrendszer terápiában. http://integrativterapiaster.hu/kapcsolat/
Amennyiben segítségre van szüksége vagy további információt szeretne a témával kapcsolatban, lépjen kapcsolatba velünk!Tisztelettel: Kálmán Mónika