Talán nincs is kapcsolat, aminek mélyebb hatása lenne, ami szorosabb, érzékenyebb, nehezebb, édesebb, boldogabb, szomorúbb, örömtelibb vagy éppen kínzóbb, mint a kapcsolatunk a testvérünkkel. A testvéri kapcsolat erőteljes… -Jeffrey Kluger (idézet a kiváló The Sibling Bond Ted-előadásból)

A testvérkapcsolatok dinamikája, a születési sorrend fontossága

A testvérkapcsolatok, a testvéri alrendszerek és a születési sorrend tárgyalása a családrendszerben csekély szakirodalommal rendelkezik napjainkban is, vizsgálatuk inkább megfigyeléseken, mint elméleteken alapszik. Először Murray Bowen amerikai pszicháter, családterápiás megközelítésből foglalkozott a testvérkapcsolatok kémiájával, melynek tanulmányozása jelentősen segíti az egyéni, a családi és az interperszonális kapcsolatrendszerek problémáinak megértését és átkeretezését.

A családban és a család körüli kapcsolatrendszerekben számos szerepet sajátítunk el, melyeket egy-egy fejlődési, átalakulási életszakaszokon áthaladva tanulunk. Egy rendszer annál inkább képes újraszerveződve kezelni megtöréseit, esetleges kríziseit, minél rugalmasabban kezeli a fejlődési életciklusok által kijelölt feladatokat. Minden egyes fejlődési szakaszt egy- egy adott, változást és új alkalmazkodást követelő életesemény indít el. Az újszülött érkezését számos tényező befolyásolja: meghatározó például az adott kultúra, társadalom, földrajzi lakhely (város, vidék); a családtípus (nukleáris, több generációs együttélés; egyszülős- vagy mozaik család); a szülők életkora; a születés tervezettsége (várt vagy véletlenül született gyermek); szülői kapcsolat minősége (stabil, elégedett vagy instabil); kötődési minta a szülő és a gyermek között; a szülők testvérkapcsolati élményei és az újszülött testvérpozíciója a családban, azaz a születési sorrend.

Az újszülött érkezését befolyásoló néhány korai tényező: az újszülött temperamentuma; a várandósság és a szülés minősége (nehéz, könnyű, komplikált); korábbi vetélés vagy abortusz; egészségi állapot és értelmi képességek; nemi adottság (fiú/lány); gyermek kötődési mintázata; gyermek testvérkapcsolatai és születési sorrendje.

A testvérkapcsolatok és a születési sorrend meghatározó voltának kutatása a 19. században kezdődött, azonban a 20. második felétől vált fontossá. Alfred Adler osztrák pszichiáter volt az első, aki felhívta a figyelmet a testvérkapcsolatok jelentőségére a gyermekek pszicho-szociális fejlődésében. Tétele, hogy a testvérsorban elfoglalt pozíció erőteljesen meghatározza az egyén későbbi életstílusát. A családi konstellációkat, családfákat és -mintákat vizsgálva Adler a következő testvérpozíciókat különböztette meg: egyedüli gyermek, elsőszülött, másodszülött, középső és legfiatalabb testvér. A testvérkapcsolatok számos és különböző érzelemtípust rejtenek magukban. A testvéri kötődésben megjelennek a rivalizáció, a féltékenység, a közelség- távolság, az ellenségesség, a szeretet, a félelem, a hiány, a düh, az öröm, a boldogság, az összetartozás, a szövetségérzés, az empátia, stb. sokszor bonyolult érzései. Sokféle testvérkapcsolat létezik és egyik sem rosszabb vagy jobb, mindössze más! A testvérek közötti kapcsolatok alakulása 6-14 éves korban erősödik fel, ha a gyermekek közti korkülönbség nem túl nagy, mert ekkorra a gyermekek fokozódó önállósodási törekvéseinek, érdekeik érvényesítésének a családon belüli legtermészetesebb szövetségesévé válhat a testvér. Anna Freud, aki maga is nagy családba született, hatodik gyermekként, hangsúlyozta, hogy a gyermek testvére révén találkozik először az igazsággal és a lojalitással, vagyis itt veszi első leckéjét az erkölcs és az igazság témájában is.

A születési sorrend szerint megkülönböztetjük a családban a következő születési pozíciókat: egyke gyermek; funkcionális egyke: ahol a gyermek és testvérei között 6 évnél nagyobb a korkülönbség; elsőszülött gyermek; funkcionális elsőszülött gyermek: ahol a gyermek elsőként születik ellenkező neműként  a családban (tehát pl. 2 fiú (1. és 2. szülött) és a funkcionális elsőszülött lány (3. szülött); legkisebb gyermek; középső gyermek; azonos korú ikrek. Kis korkülönbségnek számít a 0-3 év, nagy korkülönbségnek a 6 évnél több, míg generációs különbségnek a 15 vagy annál több évet felölelő korkülönbség.

Amikor családrendszer feltárást végzünk egyéneknek, pároknak és családoknak, akkor lényeges kitekintenünk az egyén eredetcsaládjában a születési sorrendből származó tapasztalataira, hiszen ezek meghatározóak a párkapcsolatában és egyéb emberi kapcsolataiban is. A testvérkapcsolatok részletes vizsgálata árnyalja a képet egy-egy személyiség feltérképezése során, és gyakori tapasztalat az, hogy a közös önismereti munka során a feszültséggel teli testvérkapcsolatok pozitívan alakulnak át és rendeződnek.

Egyéb felhasznált forrás: Dr. Hammer Zsuzsanna A Testvérkapcsolatok pszichológiája c. előadása a Magyar Családterápiás Egyesület szemináriumán; Michael Cole – Sheila R. Cole Fejlődéslélektan

További cikk a családrendszer feltárás menetéről: http://integrativterapiaster.hu/csaladi-kapcsolatok/

Kapcsolatfelvétel: http://integrativterapiaster.hu/kapcsolat/

Tisztelettel: Kálmán Mónika