Bert Hellinger pszichoterápiával foglalkozó katolikus misszionárius és pszichoterapeuta volt. Saját munkamódszerét, a mára már világszerte ismertté vált családállítást számos pszichoterápiás módszertan integrálásával alakította ki. 

Vajon csakugyan lezárult, ami egyszer elmúlt, megtörtént? (…) A múlt tényein valóban nem tudunk változtatni, egyedül emlékezetünk bolyonghatja be újra és újra idő és tér e végképp megmerevedett kontinensének zugait-tájait? Pilinszky János

 

A Bert Hellinger nevéhez fűződő “hellingeri pszichoterápiás és filozófiai világkép” alakulása, a rendszerszemléletű fenomenológiai pszichoterápia, mai nevén “családállítás” alapjai:

Szondi Lipót (1893-1986)magyar származású pszichiáter Sorsanalízis című művében hivatkozik az ősök sorsának látens módon érvényesülő erejére az egyén életében; megalkotja a sorsanalatikus terápiát és a személyiség-elemző Szondi-tesztet. 1937-ből származó meghatározása szerint a sors a bennünk meglévő ősöktől, vérrokonoktól származó választási kényszer – szerelemben, barátságban, foglalkozásban, betegségben és halálban, melyek a személy tudattalan választásaiban fejeződnek ki.

Hellinger és Freud

Freud (1856-1939) első topográfiai modellje (1900 Álomfejtés c. mű VII. fejezet) szerint a lélek szerkezete tudattalan, tudatelőttes (emléknyomok és szóképek) és tudatos (utóbbi kettő együttese alkotja az „én-t”, görögül ego) hármasságra tagolódik: a tudattalan tartalmazza az ösztönöket és elfojtott vágyakat, melyek tartalma a tudatos emléknyomain keresztül fejeződik ki, azonban jobbára rejtett.

Szondi a jungi kollektív és a személyes tudattalan közé beiktatja a családi tudattalant, valamint megteremti a sorsanalízist mint módszert. A sorsanalitikus terápia szerint választásainkban tehát rejtett, tudattalan, kényszerítő erejű öröklött biológiai tényezőknek, családi mintáknak vagyunk kiszolgáltatva, azonban az énnek hatalmában áll, hogy az ősök igényei ellenében válasszon: ez a “szabad, egotropikus választás“,  és a “szabadon választott sors“.

Hellinger és Moreno

1940-es évek:

Jacob Levy Moreno (1889-1974) bukaresti születésű amerikai pszichiáter, a pszichodráma és a szociometria megalkotója. A pszichodráma olyan terápiás, majd személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul.

A pszichodráma eredetileg a huszadik század első felében kidolgozott szerepcserén alapuló,  cselekvésközpontú, tüneti- és feltáró jellegű csoport-pszichoterápiás módszer, melyet Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején. Moreno a módszer kidolgozása során az aktív, cselekvő, spontán önkifejezés felszabadítására törekedett, miközben elsősorban nem az egyént, hanem az egyénekből összetevődött csoportot helyezte a figyelem és a terápia középpontjába. Moreno elméleti rendszere három nagy ismeretanyagból áll: a szociometria, a csoportpszichoterápia és a szociodráma, más nevén pszichodráma területeiből.

Ez utóbbi alapgondolata, hogy az emberi spontaneitás és kreativitás a cselekvésbe ágyazódva érvényesül, s a cselekvésbe ágyazott helyzetet az egyén képes átéléssel tudatosítani. A pszichodráma módszere kognitív és emocionális szinten tudatosít, testi-fizikai szintű átéléssel, és teszi ezek által lehetővé a verbális és preverbális szintekkel történő egyidejű terápiás munkát.

Moreno transzgenerációs munkájának alapvető gondolatai közül a „tele” koncepcióját kell megemlítenünk, amely ugyanúgy görög eredetű, mint a telefon, és amelynek jelentése : a „távolból”. A „tele” egy kétirányú empátia vagy empátiák kombinációja, emberek közötti átvitel és öntudatlan valódi kommunikáció –pozitív vagy negatív- kommunikáció a távolból, mely a családállításban szintén ismert jelenség.

Hellinger és Berne

1950-es évek:

Eric Berne (1910-1970) kanadai pszichoterapeuta nevéhez fűződik a tranzakció analízis (TA), egy pszichoanalitikus alapokon nyugvó, de attól lényegesen eltérő elméleti és terápiás módszer, melyben az egyén szociális tranzakcióinak elemzése során megállapításra kerül az egyén én-állapota (ego state) mint viselkedésének alapja (szülő-, gyermek- és felnőtt én-állapotok). A TA rendszerén belül az egyén megtanulja én-állapotainak megváltoztatását emocionális, affektív problémáinak megoldása érdekében. Az 1950-es évek végén Eric Berne fejlesztette ki az Egyesült Államokban.

A családállítást alkalmazó integratív módszertanunk segít a családi dinamikák feltárásában: http://integrativterapiaster.hu/hellinger-fele-csaladallitas/; http://integrativterapiaster.hu/csaladrendszer-feltaras/;

A családállítás és szervezetállítás témájában ITT olvashatja angolul és magyarul írt cikkeinket! 

Ha segítségre van szüksége vagy családállításra jelentkezne, keressen bizalommal! Kálmán Mónika