Az egykének más dolga sincsen, mint tökéletesnek lenni. -Dr. Hammer Zsuzsanna-

Az egyke gyermek személyisége

Az egyke gyermek- és tulajdonképpen az elsőszülött gyermek szülei a terhességet, az áldott állapot időszakát intenzív várakozással élik meg, melyet áthat az izgalom és a szorongás kettőssége. A szülő tarthat tőle, hogy nem készült fel tökéletesen a gyermek születésére, és amennyiben tudatosan tervezi, hogy egyetlen gyermeket hoz a világra, mindent egyszer, megismételhetetlenül, tehát 100%-osan szeretne kivitelezni. A szülés és a születés körül kivédhetetlenül jelentkező tökéletlenség és “nem-vagyok-elég-jó” érzése így jelentős szorongást eredményezhet mind a szülőben, mind a gyermekben, és ez az egyke gyermek személyiségében is gyakori karakterjegyként bukkan fel.

Általános jelenség, hogy az egyke gyermeket a szülei féltő gondoskodással szeretik és maximálisan ellátják és kiszolgálják. A fókuszált szülői figyelemnek lehet hozadéka az, hogy az egyke inkompetensnek, elégtelennek élheti meg képességeit, ezért érezheti indokoltnak azt, hogy szülei folyamatosan helyette oldjanak meg dolgokat. Pozitív vetülete a nem szűnő szülői törődésnek azonban az, hogy az egyke intellektusa, hasonlóan az elsőszülött gyermekekhez, kifejezetten magas.

Az átlagosnál több figyelem a gyermekfejlődés kezdetén tehát előnyös hatással bír, azonban később hátrányt jelenthet a társas környezetben való tapasztalatlanság. A Testvérkapcsolatok hiányában nincs verseny, konkurencia, és az egyke kevésbé tanulja meg, hogy milyen szituációkban szükséges az akaratérvényesítés, az asszertivitás vagy épp az alkalmazkodás; kevésbé képes kódolni a különbség és hasonlóság kapcsolati dinamikáját is. Emiatt időnként önállótlanná vagy szorongóvá válhatnak a testvér nélküli gyerekek, hiszen a szocializációs, interperszonális kapcsolati készségeik elsajátításában leginkább a szülő számukra a viszonyítási pont, ami az egykéknél gyakran jelent egy fajta korai érettséget és felelősségteljesebb gondolkodásmódot.  A későbbi párkapcsolatukban ebből adódóan többször fordul elő, hogy az egykék felnőttkorukban nagyobb korkülönbségű párt választanak, mert a szülővel megélt kapcsolódás ismerős viszonyulásai és minőségei a nagy korkülönbségű párkapcsolatban képesek tükröződni.

A születési sorrend az egykék témáját tovább árnyalja, hiszen nem tisztán egykéről beszélhetünk, hanem funkcionális- egykékről és elsőszülöttekről is. Születési pozíciók szerint a következő kategóriákat vizsgálhatjuk: egyke gyermek; funkcionális egyke: ahol a gyermek és testvérei között 6 évnél nagyobb a korkülönbség; elsőszülött gyermek; funkcionális elsőszülött gyermek: ahol a gyermek elsőként születik ellenkező neműként  a családban (tehát pl. 2 fiú (1. és 2. szülött) és a funkcionális elsőszülött lány (3. szülött); legkisebb gyermek; középső gyermek; azonos korú ikrekKis korkülönbségnek számít a 0-3 év, nagy korkülönbségnek a 6 évnél több, míg generációs különbségnek a 15 vagy annál több évet felölelő korkülönbség.

Alfred Adler (1994) osztrák analitikus pszichiáter megfigyelése alapján az egykék a születési sorrend szerinti elsőszülöttek és a legkisebb gyermek tulajdonságait viselik magukon: vagyis teljesítmény- és sikerorientáltak, kreatívak és sokszor énközpontúak a nagyfokú szülői figyelemnek köszönhetően. Az egyke gyermek továbbá logikus gondolkodású és magas intellektussal rendelkezik; kortárs- és párkapcsolatban bizonytalan lehet; a konfliktuskezelés és az alkalmazkodás egyaránt jelenthet számára gondot; enyhe szülői szigor mellett hiheti, hogy minden jár neki (királyfi/királylány effektus); perfekcionizmus és fókusz jellemzi; a magas szülői elvárásnak köszönhetően magával szemben sokszor könyörtelen mércét állíthat; a szülőkről való leválás nehézséget jelenthet számára.

Amikor családrendszer feltárást végzünk egyéneknek, pároknak és családoknak, akkor lényeges kitekintenünk az egyén eredetcsaládjában a születési sorrendből származó tapasztalataira, hiszen ezek meghatározóak a párkapcsolatában és egyéb emberi kapcsolataiban is. A születési pozíció részletes vizsgálata árnyalja a képet egy-egy személyiség feltérképezése során, és gyakori tapasztalat az, hogy a közös önismereti munka során a feszültséggel teli  családi kapcsolatok pozitívan alakulnak át és rendeződnek.

Felhasznált forrás: Dr. Hammer Zsuzsanna A Testvérkapcsolatok pszichológiája c. előadása a Magyar Családterápiás Egyesület szemináriumán; Michael Cole – Sheila R. Cole Fejlődéslélektan

További cikk a családrendszer feltárásról egyéneknek és pároknak: http://integrativterapiaster.hu/csaladrendszer-feltaras/;

Kapcsolatfelvétel: http://integrativterapiaster.hu/kapcsolat/

Tisztelettel: Kálmán Mónika