ITT, Author at Integrativ terápiás tér

Genogram: a transzgenerációs önismeret eszköze

Szerző: ITT | nov 21, 2025 | család, family constellation, önismeret, önsegítő módszerek, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés, személyiségfejlesztés

Genogram: a transzgenerációs önismeret eszköze

A genogram a család- és párterápiában, az egyéni rendszerszemléletű önismereti munkában, a gyermek- és családszociális munkában használt, a családi és egyéb társas kapcsolatok feltérképezésére szolgáló eszköz. A genogram segít láttatni, hogy az egyént a családi, baráti és közösségi kapcsolathálójának szerves egészeként lehet csak elhelyezni (Sebba et al., 2017; Stanley, 2019). A genogram, mint vizuális családtérkép, olyan eszköz, amely lehetővé teszi ezen kapcsolatrendszerek átlátható feltárását és mint ilyen, támogatja a család erősségeinek és nehézségeinek megértését.

A genogram elméleti alapjait Murray Bowen dolgozta ki az 1970-es években a családterápia rendszerelméleti keretében. A módszer azóta számos területen terjedt el: az orvoslástól a pszichológián át a szociális munkáig. A kilencvenes években kialakult „kulturális genogram” gondolata még tovább bővítette a technikát: már nemcsak biológiai vagy jogi rokonságot ábrázol, hanem olyan identitásdimenziókat is, mint az etnicitás, vallás vagy szexuális orientáció. Ahogyan Laszloffy és Hardy fogalmaznak, a kulturális genogram célja többek között az, hogy „segítsen feltárni a kultúrák hatásait a családi rendszerekre, és rávilágítson arra, mit nem tudunk”.

A genogram használata különösen fontos, mert a „család” fogalma korántsem univerzális. Az antropológiai kutatások szerint a rokonság sok kultúrában nem elsősorban vérségi alapon értelmeződik, hanem azon keresztül, amit az emberek egymásért tesznek – például együtt élnek, támogatják egymást, közösen nevelnek gyereket (Carsten, 2003; Schneider, 2010). Ezért is lényeges, hogy a genogram ne előfeltételezésekkel közelítse meg a család fogalmát, hanem „nyitott legyen az emberek életének összetett és érdekes valóságára” .

A genogram készítése nem csupán információgyűjtés: maga a folyamat is jelentőséggel bír: a genogram „társas folyamat, amely számos tényezőtől függ: a szakember és a családtagok kapcsolatától, a bizalomtól és attól, hogy ki mit hajlandó megosztani”. A rajzolás során gyakran először válik láthatóvá a családtagok számára is a kapcsolatok dinamikája, ami érzékenységet igényel a szakember részéről. Ugyanakkor ez a folyamat kiváló lehetőség a részvételiség erősítésére: a genogram készítése „azt mutatja, hogy szakértőként tekintünk a családtagokra saját életükben” az önismereti munka folyamán.

A gyakorlat szerint a vizuális megjelenítés gyakran mozgósítja a családtagokat arra, hogy olyan információkat is megosszanak, amelyeket korábban nem tartottak fontosnak vagy nem mertek szóba hozni. A genogram „segít kérdéseket feltenni, amelyeket korábban senki nem tett fel, és olyan információk kerülhetnek elő, amelyek korábban ismeretlenek voltak” .

Nem elhanyagolható a gyerekekkel való munka sem. A genogram játékos változatai – például figurákkal, gombokkal, rajzokkal, kavicsokkal – lehetőséget adnak a gyermeknek arra, hogy saját szintjén fejezze ki a kapcsolatait és érzéseit. McGoldrick és Gil rámutatnak, hogy e módszer különösen hasznos lehet olyan gyerekekkel, akik kommunikációs vagy tanulási nehézségekkel küzdenek. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a genogramot később a gyermek felnőttként is olvashatja: ezért a dokumentáció során „világos és őszinte beszámolókat” kell rögzíteni, amelyek kíméletesek, de tényszerűek (Brown et al., 2020) .

A genogram fejlesztő ereje abban rejlik, hogy vizuális formában tárja fel a családi mintázatokat. Gyakran kiderülhet, hogy bizonyos viselkedések generációkon átívelően ismétlődnek, vagy éppenséggel külső tényezők – például kulturális különbségek, bevándorlási háttér, szociális terheltség – befolyásolják a családi dinamikát. A vizuális megjelenítés segít externalizálni (az egyénen kívülre helyezni) a problémákat, és lehetővé teszi új narratívák kialakítását” (McGoldrick et al., 2020; Senediak, 2008) .

Fontos azonban a módszer korlátainak ismerete. A serdülők esetében a kortárskapcsolatok sokszor fontosabbak, mint a családi kötelékek. Firmin (2019) ezért bizonyos helyzetekben a genogram mellett „kortárskapcsolati térképeket” is használjunk, különösen akkor, ha bántalmazás, kizsákmányolás vagy bandatevékenység veszélye áll fenn .

Összességében a genogram alkalmazása nem csupán technikai feladat, hanem szemléletbeli kérdés is. Feltételezi a szakember nyitottságát, kulturális érzékenységét és reflexivitását. Ahogyan a dokumentum fogalmaz: a genogram „akkor éri el a teljes potenciálját, ha a családdal közösen hozzuk létre, és ha a cél nem a tökéletesség, hanem a közös megértés” . A genogram tehát nem pusztán rajz, hanem párbeszéd, amelyben a család története formát ölt, és a változás lehetősége kirajzolódhat.

Egyéb cikkeink transzgenerációs önismeret témában

Transzgenerációs minták átdolgozása

Transzgenerációs családi kapcsolatok rendszerének feltárása integratív eszközökkel

Segítő munkánkban ötvözzük az elméleti hátteret és a gyakorlati módszertanokat az ember komplex, színes belső valóságának feltárásáért. Az integratív szemlélet lehetővé teszi az egymás pozitív hatását erősítő, az egész rendszerre kitekintő segítő megközelítések és fejlesztési vagy terápiás eszközök eredményes alkalmazását.

Irodalomjegyzék

Allen, K., R. Blieszner, and K. Roberto. “Perspectives on Extended Family and Fictive Kin in the Later Years.” Journal of Family Issues, vol. 32, no. 9, 2011, pp. 1156–1177.

Brown, L., D. Grimm, and G. Clunie. “Journeys to Identity: Why Care Records Matter.” Scottish Journal of Residential Child Care, vol. 19, no. 2, 2020.

Carsten, Janet. After Kinship. Cambridge University Press, 2003.

Carr, Alan. Family Therapy: Concepts, Process and Practice. 3rd ed., Wiley-Blackwell, 2012.

Dixon, J., et al. Young People Leaving Care: A Study of Costs and Outcomes. Department for Education & Skills, 2006.

Firmin, Carlene. “From Genograms to Peer Group Mapping: Introducing Peer Relationships into Social Work Assessment and Intervention.” Families, Relationships and Societies, vol. 8, no. 2, 2019, pp. 231–248.

Laszloffy, T., and K. Hardy. “The Cultural Genogram: Key to Training Culturally Competent Family Therapists.” Journal of Marital and Family Therapy, vol. 21, no. 3, 1995, pp. 227–237.

Laird, S., et al. “Working with the Whole Family: What Case Files Tell Us About Social Work Practices.” Child & Family Social Work, vol. 22, no. 3, 2017, pp. 1322–1329.

McGoldrick, M., R. Gerson, and S. Petry. Genograms: Assessment and Treatment. 4th ed., Norton, 2020.

Schneider, David M. A Critique of the Study of Kinship. University of Michigan Press, 2010.

Sebba, J., et al. Children’s Social Care Innovation Programme: Final Evaluation Report. Department for Education, 2017.

Stanley, Yvette. “Social Care Commentary: Using Models of Practice Successfully.” Department for Education, 2019.

Szerkesztő: Kálmán Móni

Asszertív kommunikáció: hogyan javítsuk a személyközi kommunikációt?

Szerző: ITT | okt 8, 2025 | EFT párterápia, kognitív viselkedésterápia, önsegítő módszerek, párkapcsolati kötődés

Asszertív kommunikáció a gyakorlatban: hogyan javítsuk a személyközi kommunikációt?

Az asszertív kommunikáció a tiszteletteljes önérvényesítésről szól, így nem passzív (nem nyeljük le, nem tagadjuk le, ami fáj), nem agresszív (nem támadunk), hanem őszinte, határozott, nyugodt kommunikáció, amely védi önmagunkat és a másikat is.

Az asszertív kommunikáció tanulható készség, magatartásminta, melynek során őszintén, magabiztosan, saját és mások jogait is tiszteletben tartva nyilváníthatjuk ki saját érzéseinket, igényeinket, szükségleteinket. Egyensúlyt teremt az agresszív (önérvényesítő, másokat elnyomó) és a passzív (behódoló, engedékeny) viselkedés között, lehetővé téve a nyílt, de együttérző önkifejezést és az egészséges, kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakítását.

Az asszertív kommunikáció lényege:

Agresszió = csak az egyik fél dönt, a másiknak nincs választása.
Passzivitás = sem az egyik, sem a másik fél nem hozhat döntést, mert nincs rá lehetőség.
Asszertivitás = az egyik fél is vállal döntést, és a másiknak is megengedi, hogy válasszon.

Az asszertív kommunikáció egyszerű alapképlete

Az asszertív kommunikáció alapképlete négy lépésből áll:
1. a helyzet,
2. az érzés, ami a helyzettel kapcsolatosan felbukkan
3. a magyarázat, és
4. a kérés.

Másképp megfogalmazva:

1. Ez történt (pontosan, lényegre törően leírva)
2. így érzek ezzel kapcsolatban (a tárgynál maradva, általánosításokat kerülve)
(3) ezért érzek így (személyes hátterem, érzelmi térképem bemutatása)
és (4) ezt szeretném kérni. Néha van egy ötödik elem is: a következmény.

Az asszertív kommunikáció legfontosabb jellemzői

Én-üzenetek, én-közlések használata

Az egyik legfontosabb technika: ne vádoljon, hanem a saját érzéseiről és szükségleteiről beszéljen! Ennek módja, hogy kerüli az általánosító mondatokat, melyek jellemzőan tartalmazzák a „mindig, soha, állandóan” kifejezéseket. (Kognitív torzítások cikkünket ITT olvashatja)

Az alábbi példákban ❌-szel jelöltük a kerülendő mondatokat, ✅-val pedig az asszertív megoldásokat. Figyelje meg, hogy az alábbi példák olvasásakor milyen testérzeteket tapasztal! A testérzetei megmutatják, hogy hogyan hatnak Önre érzelmileg az alábbi mondatok!

❌ „Soha nem segítesz semmiben!” „Állandóan magamra hagysz!”

✅ „Nehéz nekem, amikor egyedül kell mindent intéznem. Kérem, hogy hetente egyszer intézd el Te a takarítást!”

❌ „Idegesítő, hogy mindig késel!”

✅ „Összezavarodom, amikor nem tudom, mikor érkezel. Kérlek, jelezz előre, ha késel.”

Az asszertív mondat képelete tehát: „Amikor [helyzet], akkor [így érzem magam], és azt szeretném, ha [konkrét kérés].”

Tartsa a határait nyugodtan, de következetesen!

Ha a másik fél átlépi a határokat, mondja el röviden, mit nem fogad el, indulat nélkül, de határozottan.

Példák: „Nem szeretném, ha ilyen hangnemben beszélnél velem. Folytassuk, ha mindketten nyugodtabbak vagyunk.” (Időkérés módjai cikkünket ITT olvashatja)

„Nem fogadom el, ha kiabálsz. Ha ez folytatódik, befejezem a beszélgetést.”

„Ez a téma most nem biztonságos nekem, maradjunk a konkrét témánál.”

Maradjon a tényeknél!

Kerülje az általánosításokat („mindig”, „soha”), ne tulajdonítson szándékot a másiknak („direkt csinálod”, kerülje a minősítéseket („Te buta vagy ehhez.”) Amikor a tényekre szorítkozik a beszélgetés, a legtöbb ember tapasztalata az, hogy elkerülhetőek lesznek a megterhelő érzelmi reakciók, hatékonyabbá válik a kommunikáció, mert a felek hallják, érzékelik egymást. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy egyet is értenek a témában, azonban ahhoz, hogy különböző álláspontokat tárgyaljunk, fontos az automatikus, meggdonolatlan reakciókat takaréklángon tartani. (aktív hallgatás cikkünket ITT olvashatja)

Kérjen szünetet!

Ha érzi, hogy feszült, inkább kérjen időt, hogy elkerülhesse az indulatos reakciókat!

Példák: „Szükségem van pár percre, hogy átgondoljam. Később válaszolok.”
„Most nem tudom ezt megbeszélni, folytassuk holnap.”

A nyugodt testbeszéd, hangnem és tér szerepe az asszertív kommunikációban

Használjon egyenletes hangszínt, ne emelje fel a hangját!

Ne helyezkedjen el fizikailag túl közel a másikhoz, hagyjon a másiknak elegendő fizikai teret!

Tartson puhán szemkontaktust, és kerülje az állandó, kitartó szembenézést! Az állandó, merev, kemény szemkontaktus nem a szeretet vagy kötődés, hanem az agresszió és a kihívás jele. Ha a szem valóban a lélek tükre, tudatosítsa, hogy tekintete éppen mit üzen a másik fél számára!

A testbeszéde is közvetítse: nyugalom, önkontroll, tisztelet.

Ne reagáljon a provokációra!

Ha a másik támadó, gúnyos vagy manipuláló, ne menjen bele a vitába.
Példák: „Nem szeretnék így beszélni. Ha nyugodtan tudunk kommunikálni, folytassuk.”
„Erre most nem válaszolok, mert ez nem a tárggyal kapcsolatos kérdés.”

Asszertív nemet mondás

Joga van nemet mondani anélkül, hogy bűntudatot érezne.
Példák:„Értem, hogy ezt szeretnéd, de most nem tudom megoldani.”

„Nem vállalom el, mert túl sok lenne most nekem.”

„Nem. Most nem alkalmas, de holnap tudunk beszélni róla.”

Fogalmazz világosan, ne hagyjon teret a félreértésnek!

A jelentés torzítása előfordul, hiszen minden ember szubjektív belső világgal rendelkezik.
Ezért legyen konkrét, kerülje a „talán”, „majd”, „lehet, hogy” kifejezéseket.

Példák: „Holnap 10:00-kor adom át a gyereket a bölcsődében” – nem pedig: „Majd reggel, amikor odaérünk.” vagy „Most nem tudok választ adni a kérdésre, 12:00h-kor visszahívlak.”

Pozitív megerősítés

Ha valami jól sikerül a kommunikációban, ismerje el.
Példák „Köszönöm, hogy időben szóltál.”
„Jó érzés számomra, hogy most nyugodtan tudtunk egyeztetni.”

Ez erősíti a biztonságos kommunikációs mintákat, és segít, hogy a másik fél is lássa, mi működik a kommunikációban.

Összefoglalás

Az asszertív kommunikáció lényege, hogy tisztelettel, de határozottan fejezzük ki magunkat, miközben a másik félnek is megadjuk a választás lehetőségét.

A módszer négy fő lépésből áll: a helyzet leírása, az érzés megfogalmazása, a magyarázat (miért érezzük így), és a konkrét kérés megfogalmazása – néha egy ötödik elem, a következmény is hozzáadódik.
Fontos, hogy tényeket mondjunk, ne ítéleteket, és „én-üzenetekkel” fejezzük ki az érzéseinket, ne a másikat támadjuk. A magyarázat segít összekötni a történteket és az érzéseket, a kérés pedig lehetőséget ad a másiknak a megfelelő reakcióra. Ezzel a kommunikációval elkerülhető a passzivitás és az agresszió, és kialakulhat a kölcsönös megértés és tisztelet légköre.

Segítő munkánkban ötvözzük az elméleti hátteret és a gyakorlati módszertanokat az ember komplex, színes belső valóságának feltárásáért. Az integratív szemlélet lehetővé teszi az egymás pozitív hatását erősítő, az egész rendszerre kitekintő segítő megközelítések és fejlesztési vagy terápiás eszközök eredményes alkalmazását.

Felhasznált irodalom: ITT

Párkapcsolati pszichológiával kapcsolatos cikkeinket ITT olvashatja

Szerkesztő: Kálmán Móni

Párkapcsolat megmentése: Érzelem fókuszú párterápia, Gottman-mószer, rendszerszemlélet, testmunka

Szerző: ITT | jún 20, 2025 | család, EFT párterápia, kognitív viselkedésterápia, online lelki segítség, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés

Párkapcsolat megmentése: Érzelem fókuszú párterápia, Gottman-módszer

A párkapcsolat megmentése lehetséges, ha a felek a közös célért mozgósítani tudják megmaradt vagy régen elfeledett erőforrásaikat. A párkapcsolatokban megjelenő válságok természetesek, de ha elhúzódnak vagy mélyülnek, könnyen a kapcsolat végét jelenthetik. A jó hír, hogy a párkapcsolat megmentése gyakran lehetséges – ehhez azonban komplex szemléletre, mély önismeretre és hatékony módszerekre van szükség.

Ebben a cikkben öt korszerű és tudományosan megalapozott megközelítést mutatunk be, amelyek együtt különösen hatékonyak lehetnek a kapcsolat újraépítésében:

A rendszerszemlélet: a kapcsolat mint élő rendszer

A rendszerszemlélet alapja az a gondolat, hogy a párkapcsolat nem két különálló ember „hibáinak” halmaza, hanem egy egymással kölcsönhatásban működő rendszer. Egy pár működése – akárcsak egy gépezet – akkor válik nehézkessé, ha az alkatrészek nem illeszkednek megfelelően és nem látható át, hogy milyen működés vezetne a változáshoz. A párkapcsolat megmentése során a rendszerszemlélet segít elmozdulni a hibáztatás spiráljától, és felismerni, hogyan tartják fenn a felek közösen – gyakran tudattalanul – a negatív mintázatokat. A rendszerszemléletű párterapeuta a „táncra” figyel, nem csak a „táncosokra”: mi az a visszatérő dinamika, ami újra meg újra konfliktushoz, visszahúzódáshoz vagy elhidegüléshez vezet.

Érzelemfókuszú párterápia (EFT): a kötődés a lényeg

Az EFT, Dr. Sue Johnson által kidolgozott, rendszerszemléletű megközelítés, a párkapcsolati konfliktusokat kötődési szükségletek sérüléseként értelmezi. Nem azért veszekszünk, mert „nem passzolunk egymáshoz”, hanem mert fájdalmas érzelmi hiányokat élünk meg: „Nem vagy itt nekem, amikor szükségem lenne rád.” Az EFT célja az érzelmi elérhetőség és a biztonságos kötődés helyreállítása. A terapeuta segít a feleknek felismerni, átélni és kimondani mélyebb, gyakran elrejtett érzéseiket – például a harag mögött rejlő félelmet vagy szomorúságot. Ezáltal kialakulhat egy új, gyógyító párbeszéd, ahol nem a másik ellen, hanem egymásért harcolunk. Bővebben az EFT-ről ITT olvashat.

Sématerápia: múltbéli sebek lenyomatai a jelen kapcsolataiban

A sématerápia segít megérteni, hogyan vetülnek át a gyermekkori élmények – az elhanyagolás, elutasítás, túlzott elvárások vagy a szeretet feltételessége – a felnőtt párkapcsolatainkra. A sémák mélyen gyökerező érzelmi, gondolkodásbeli, viselkedési és kötődési mintázatok, amelyek befolyásolják, hogyan értelmezzük, érzékeljük a másik viselkedését: pl. aki gyerekként nem érezte magát fontosnak, az felnőttként is könnyen úgy éli meg, hogy párja „nem törődik vele”, még akkor is, ha ez nincs így. A sématerápia célja, hogy a felek felismerjék és gyakorlással átdolgozzák ezeket az automatikus „belső forgatókönyveket”, és megtanulják őket újraírni – így többé nem a múlt fájdalmai irányítják a jelenben tapasztatlható párkapcsolati dinamikát.

A Gottman-módszer: gyakorlati eszközök a mindennapokra

Dr. John Gottman kutatásai alapján kifejlesztett módszer empirikusan alátámasztott, több mint 50 évnyi kutatáson alapul. A Gottman-módszer legfőbb célja a kapcsolat stabilitásának és boldogságának előrejelzése, valamint fenntartása.

A módszer olyan eszközöket kínál, mint:

Szeretet-térkép készítése: tudatos érdeklődés a partner belső világa iránt.
Konfliktuskezelési technikák: például a „soft start-up”, vagyis a viták gyengéd indítása, a védekezés helyett felelősségvállalás.
Érzelmi bankszámla feltöltése: apró pozitív interakciók tudatosítása a mindennapokban.
Társas szerződés: közös célok és értékek összehangolása.

A párkapcsolat nem statikus – alakítható

Bármely pár életében előfordulhat, hogy elakadnak, elhidegülnek, vagy folyamatosan ugyanazokba a veszekedési spirálokba keverednek. A jó hír az, hogy a kapcsolat tanulható és fejleszthető. A mélyebb megértés, az érzelmek újrafelfedezése, a gyermekkori minták tudatosítása és a kommunikációs eszközök elsajátítása együttesen képesek helyreállítani a kapcsolatot – néha még erősebbre is, mint valaha.

Testmunka: szomatikus párterápia

A szomatikus párterápia egy testorientált, testtudatosságra épülő önismereti út, amely lehetőséget teremt arra, hogy a test emlékezete és bölcsessége vezessen bennünket. A test nem felejt. Az érintés, a mozdulat, az érzetek világa kapuként nyílnak meg a tudattalan, sokszor szavak előtti, gyermekkori emlékeinkhez. A szomatikus párterápia teret ad a megtestesült (embodied) tudat kibontakozásának – egy olyan módosult tudatállapotban, ahol a test és lélek egysége megtapasztalhatóvá válik. A párkapcsolati kötődés szomatikus párterápia segítségével úgy állítható helyre, hogy a testi tapasztalás révén közelebb kerülünk kötődési sémáinkhoz, kapcsolati dinamikáinkhoz, és ezáltal javíthatjuk emberi kapcsolatainkat – mélyebb, autentikusabb módon.

Mikor érdemes segítséget kérni?

Ha a konfliktushelyzetek ismétlődnek, és parttalan viták tapasztalhatóak
Ha az érzelmi közelség helyét a távolság vette át
Ha megjelent a hűtlenség, és nem tudnak túllépni rajta vagy átdolgozni azt
Ha „jó a kapcsolat”, de hiányzik az érzelmi mélység, intimitás, biztonság
Ha szeretnék megelőzni a kiüresedést, elválást.

A párterápia nem a gyengeség jele – hanem annak a bátorságnak a bizonyítéka, hogy két ember fontosnak tartja a párkapcsolat megmentését és vállalkoznak a változásért tett sokszor félelmetes lépésekre.

Segítő munkánkban ötvözzük az elméleti hátteret és a gyakorlati módszertanokat az ember komplex, színes belső valóságának feltárásáért. Az integratív szemlélet lehetővé teszi az egymás pozitív hatását erősítő, az egész rendszerre kitekintő segítő megközelítések és fejlesztési vagy terápiás eszközök eredményes alkalmazását.

Párkapcsolati pszichológiával kapcsolatos cikkeinket ITT olvashatja

Szerkesztő: Kálmán Móni

Párkapcsolati mediátor vagy párterapeuta: kihez és mikor forduljon segítségért?

Szerző: ITT | jún 20, 2025 | család, online lelki segítség, párkapcsolat pszichológia

Párkapcsolati mediátor vagy párterapeuta: milyen szolgáltatás segíthet Önnek?

A párkapcsolati mediátor nem mindig párterapeuta vagy családterapeuta, az általa kínált szolgáltatás egy koncentrált, problémamegoldásra irányuló eljárás, amely a jövőre fókuszál, és a múltat csak annyiban vizsgálja, amennyiben az segíthet elindulni a jövő felé. A párkapcsolati mediáció célja a konfliktusok és viták feloldása annak érdekében, hogy a pár és családtagjaik egy új valóság felé tudjanak elmozdulni, új határokkal – gyakran mindkét fél részéről kompromisszumokat vállalva.

A párkapcsolati mediáció időben korlátozott (3-4 találkozó), ellentétben a párterápiával vagy konzultációval, amely hosszabb távra szól. A párterápia a konfliktus gyökereinek megértésére is irányul, míg a párkapcsolati mediáció célja olyan döntések meghozatala, amelyek segítenek túljutni a megrekedt helyzeteken, és túllépni a régi, sokszor felnőttkorban is fennmaradó működésképtelen párkapcsolati dinamikákon. A mediáció akkor hasznos, ha a családnak döntéseket kell hoznia a továbblépés érdekében, vagy ha konkrét eredményeket szeretnének elérni egy konfliktusos szituációban, élethelyzetben.

A család- és párterapia a családból hozott, korán internalizált valóságértelmezések és a megküzdési mechanizmusok feltárására törekszik – arra, hogy segítsen a párnak és/vagy családnak átlátni, megérteni és átdolgozni azokat a mintákat, amelyek a párkapcsolati/ családi dinamika kialakulásához vezettek.

A párkapcsolati mediáció során természetesen töltünk elegendő azzal, hogy a felek kifejezzék a múlt sérelmeit, valamint a vágyukat arra, hogy a többi fél az ő perspektívájukat, megélésüket másként lássa vagy elfogadja. A mediátor feladata, akárcsak a terapeutáé, hogy empátiával jelen legyen, és minden fél nézőpontját figyelembe vegye. Ahogyan a családterapeuta sem, úgy a mediátor sem ad tanácsot, azonban igyekszik pártatlan maradni.

Párkapcsolati mediátorként a célunk az, hogy segítsünk a feleknek olyan döntéseket hozni, amelyek kiszabadítják őket a jelenlegi megrekedt helyzetükből. A mediáció során arra törekszünk, hogy pszichológiailag semleges térben találkozzunk, ahol nem várunk el mély belső változásokat. Ehelyett olyan megállapodásokat dolgozunk ki, amelyek világos határokat szabnak a jövőbeni kapcsolattartásnak és szabályokat rögzítenek a tiszteletlen kommunikációval kapcsolatban.

Első ránézésre ez a fajta beavatkozás felszínesnek vagy kevésbé lényegesnek tűnhet, azonban amikor egy mediált megállapodás képes áttörni az évek óta fennálló feszültséget vagy elhidegülést, akkor a tiszta határok és a jövőbeni tiszteletteljes interakció szabályainak megteremtése mély hatást gyakorolhat a családrendszerre, és újfajta kapcsolat alapját képezheti. Nem ritka, hogy egy komoly feszültségekkel érkező pár, család, testvérpár, stb. a mediáció végére már a közös, boldogabb emlékeken nosztalgiázik. Ez pedig egyáltalán nem felszínes, hanem mélyen emberi történet.

A párkapcsolati mediáció és a családtagok közötti mediáció típusai:

Családi mediáció
- Válás, válási megállapodás
- Gyermektartás, láthatás, felügyeleti jog
- Újraházasodásból eredő viták (mozaikcsalád)
- Örökléssel kapcsolatos konfliktusok
- Szülők és felnőtt gyermekek közötti feszültségek
- Testvérek közötti vagyoni és kapcsolati problémák
Párkapcsolati mediáció
- Kommunikációs problémák
- Hűtlenség utáni helyreállítás
- Életcélbeli különbségek kezelése

Segítő munkánkban ötvözzük az elméleti hátteret és a gyakorlati módszertanokat az ember komplex, színes belső valóságának feltárásáért. Az integratív szemlélet lehetővé teszi az egymás pozitív hatását erősítő, az egész rendszerre kitekintő segítő megközelítések és fejlesztési vagy terápiás eszközök eredményes alkalmazását.

Párkapcsolati pszichológiával kapcsolatos cikkeinket ITT olvashatja

Szerkesztő: Kálmán Móni

Szorongás testi tünetei

Szerző: ITT | jún 20, 2025 | Bodyway, kognitív viselkedésterápia, mindfulness, online lelki segítség, stressz, szorongás abc

Szorongás testi tünetei: szorongásos zavarok

Természetes dolog, hogy időnként szorongást élünk át. Azonban azoknál az embertársainknál, akik szorongásos zavarban szenvednek, a mindennapi helyzetekkel kapcsolatban gyakran intenzív, túlzott és tartós aggodalom és félelem jelentkezik. A szorongás testi tünetei akkor válnak szorongásos zavarrá, ha gyakran hirtelen fellépő, intenzív félelem vagy rettegés epizódjaival járnak, amelyek néhány percen belül tetőfokukra hágnak (ezeket nevezzük pánikrohamnak).

Az ilyen fokú szorongás testi tünetei zavarhatják a mindennapi tevékenységeket, hiszen nehezen kontrollálhatók, valamint nincsenek arányban a valós veszéllyel, és időtartamuk is hosszú lehet. Az érintettek, a megküzdés részeként, gyakran kerülik azokat a helyeket vagy helyzeteket, amelyek kiválthatják ezeket az érzéseket, szorongásos testi tüneteket.

A szorongásos zavarok példái közé tartozik az általános szorongásos zavar, a szociális szorongásos zavar (szociális fóbia), a specifikus fóbiák és a szeparációs szorongásos zavar. Egy személynél egyszerre többféle szorongásos zavar is fennállhat, illetve a szorongás valamilyen kezelést igénylő egészségügyi problémából is eredhet, melynek kivizsgálása fontos lépés a szorongás testi tüneteinek kezelésében.

Szorongás testi tünetei és egyéb jellemzői:

szapora szívverés
heves szívdobogás,
izzadás
remegés,
torok elszorulása
légszomj,
mellkasi fájdalom,
hányinger vagy hasi diszkomfort,
szédülés,
félelem az ájulástól,
halálfélelem
a valósággal való kapcsolat elvesztésének érzete (derealizáció)
vagy deperszonalizáció (mintha az, aki átéli, elszakadt volna a saját testétől),
önkontroll elvesztésétől való félelem,
kipirulás,
hidegrázás,
a testérzetek zavaroi (például bizsergés, zsibbadás, érzéketlenség).

A szorongásos zavarok típusai:

Agorafóbia: Félelem azoktól a helyzetektől, ahol pánik léphet fel, és az ember csapdába esve, tehetetlennek érezheti magát – az érintettek gyakran a helyzet elkerülését választják, hogy ne kelljen átélni a szorongásos tüneteket.
Szorongásos zavar egészségügyi állapot miatt: Intenzív szorongást vagy pánikrohamokat okoz, melyek közvetlenül testi betegséggel állnak kapcsolatban.
Általános szorongásos zavar (GAD): Tartós és túlzott aggodalom hétköznapi dolgok, események miatt. A szorongás nincs arányban a helyzet veszélyfokával, nehezen kontrollálható, és testi tüneteket is okozhat. Gyakran társul más szorongásos zavarokkal vagy depresszióval.
Pánikzavar: Ismétlődő, hirtelen fellépő intenzív szorongás, félelem vagy rettegés rohamai. Gyakori tünetei: közelgő végzet érzése, légszomj, mellkasi fájdalom, szapora vagy kalapáló szívverés. A rohamok miatt sokan elkezdenek félni az újabb pánikrohamtól, vagy elkerülik azokat a helyzeteket, ahol a tünetegyüttes korábban előfordult.
Szelektív mutizmus: Gyermekeknél előforduló zavar, amikor bizonyos helyzetekben (például iskolában) következetesen nem beszélnek, még akkor sem, ha otthon vagy családi körben képesek rá.
Szeparációs szorongásos zavar: Gyermekkorban jelentkezik, és túlzott mértékű szorongással jár, amikor a gyermek elszakad a szülőtől vagy más gondozótól.
Szociális szorongásos zavar (szociális fóbia): Magas szintű szorongás, a társas helyzetek elkerülése jellemzi, illetve félelem az esetleges megszégyenüléstől, negatív megítéléstől.
Specifikus fóbiák: Erős szorongás egy bizonyos helyzet hatására, amit az érintett mindenáron próbál elkerülni. Néhány embernél pánikrohamot is kiválthat.
Szerhasználat okozta szorongásos zavar: Intenzív szorongást vagy pánikot váltanak ki drogok, gyógyszerek, mérgező anyagok vagy ezek megvonása.
Egyéb meghatározott és nem meghatározott szorongásos zavarok: Ide tartoznak azok a formák, amelyek nem illeszkednek teljes mértékben egyik típushoz sem, de mégis jelentős szenvedést és működési zavart okoznak.

Keressen fel pszichiáter-orvost vagy klinikai szakpszichológust, pszichoterapeutát, ha a következő szorongás okozta tüneteket tapasztalja:

Úgy érzi, túl sokat aggódik, és ez zavarja a munkavégzését, emberi kapcsolatait.
A félelem, aggodalom vagy szorongás túl erős, és nehezen kontrollálható
Tartósan lehangoltnak érzi magát vagy/és alkohol- vagy droghasználati problémái vannak, vagy más mentális egészségi gondjai keletkeznek
Ha szorongása valamilyen testi betegséghez köthető
Öngyilkossági gondolatai vannak – ilyen esetben azonnal kérjen sürgős segítséget! SOS segítségnyújtás

Az aggodalmak gyakran nem múlnak el maguktól, sőt idővel rosszabbodhatnak, ha nem kér segítséget. Forduljon orvoshoz vagy mentálhigiénés szakemberhez, mielőtt a szorongás súlyosbodik!

Segítő munkánkban ötvözzük az elméleti hátteret és a gyakorlati módszertanokat az ember komplex, színes belső valóságának feltárásáért. Az integratív szemlélet lehetővé teszi az egymás pozitív hatását erősítő, az egész rendszerre kitekintő segítő megközelítések és fejlesztési vagy terápiás eszközök eredményes alkalmazását.

Ajánlott szakirodalom:Belső Nóra: Félelem, szorongás, pánik

Szorongással kapcsolatos cikkeinket ITT éri el.

Szerkesztő: Kálmán Móni

« Régebbi bejegyzések

Genogram: a transzgenerációs önismeret eszköze

Genogram: a transzgenerációs önismeret eszköze