Párkapcsolati életciklusok, – krízisek és a párkapcsolati tudatosság

A család és így a párkapcsolat rendszere is sajátos struktúrával, mintázattal és olyan egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik egyidejű stabilitását és változását. A párkapcsolat egyben egy kétszemélyes emberi társadalom, amelynek tagjai emberi kapcsolatokban, egymással érzelmi kötelékben élnek és közös múlttal rendelkeznek. A családi rendszerben a párkapcsolat mint alrendszer van jelen és saját rendszerként, a családdá válás mentén, életciklusokon át fejlődik. A párkapcsolati életciklus-szemlélet pozitívan mutatja be a család és a párkapcsolat képességét a stabilitás és folytonosság egyidejű fenntartására és megküzdési stratégiáit a párkapcsolati krízisek esetén.

 

A közös zenélés (…) olyan, mint a párkapcsolat. Sokat vagyunk együtt, csapatban kell gondolkozni. Ha nincs összhang, közös nyelv, nem marad együtt egyetlen banda sem. -in memoriam Fábián Juli-

 

Minden rendszerre igaz, hogy stresszként éli meg, amikor áthalad egy-egy fejlődési, átalakulási életszakaszokon, azonban minél rugalmasabban kezeli ezeket, annál inkább képes újraszerveződve kezelni megtöréseit, esetleges kríziseit. Minden egyes fejlődési szakaszt egy- egy adott, változást és új alkalmazkodást követelő életesemény indít el. Ha bármely feladat megoldása nem teljes, késik vagy megakad, akkor a megoldatlan nehézségek a család- és párfejlődés következő szakaszában is jelentkeznek: ezeket hívjuk normatív, azaz bejósolhatóan keletkező kríziseknek. Nem minden változás vezet azonban tüneti viselkedéshez: ahol a kapcsolati rugalmasság (hatékony együttműködés a nehézségek kezelésére) megfelelő, a pár a párkapcsolati tudatosság fejlesztése mellett dönt, ott megerősödve kerül ki a krízisből.

A szorongás a családon és így a párkapcsolaton belül vertikális és horizontális stresszorokhoz kapcsolódik. Vertikális stresszorok: magukba foglalják az előző generációk tapasztalatait, főleg a szülők tapasztalatainak lenyomatát. Ezek jellemzően transzgenerációs családi mintázatok, mítoszok, hiedelmek, titkok, örökségek. A vertikális tengely magába foglalja még a biológiai, a genetikai örökséget, temperamentumot is. A korábbi generációktól hozott rasszizmus, szexizmus, szegénységgel kapcsolatos gondolkodás és a kapcsolati minták leképeződése is hozzáadódnak a vertikális stresszorokhoz. A horizontális stresszorok magukban foglalják az előre jelezhető, fejlődéssel járó stresszorokat, az előre látható eseményeket, és ide tartoznak azok a veszélyek, amelyekkel a család élete során találkozik. A család saját tapasztalatait képviselik:  pl, traumatikus élmények: gazdasági hanyatlás, természeti katasztrófák, kilakoltatás, stb., illetve a családot érintő szociális változások; a fejlődéssel járó életciklus váltások, melyek lehetnek bejósolhatók, ún. normatív krízisek és váratlan vagy nem bejósolható, ún. paranormatív krízisek: hirtelen veszteség, baleset, -haláleset, -betegség, stb.

Az integratív szemléletű párkonzultáció során mélyre hatóan foglalkozunk az életciklusok körül alakuló párkapcsolati és egyéni tapasztalatok, a párkapcsolati tudatosság fejlesztésével, a megküzdési stratégiák és a transzgenerációs családi örökségek feltárásával, megértésével és átkeretezésével. 

A párkapcsolati alrendszer életciklus- szakaszai és a párkapcsolati krízisek

A változások a párkapcsolati- és így a gyermeki alrendszer valamennyi tagját érintik. Amikor a párkapcsolat átjut egy fejlődési fázison, a rendszeren belüli megváltozott viszonyokat, tranzakciós és kapcsolati mintákat újra lehet és szükséges tárgyalni, így fejleszthető a párkapcsolati tudatosság is. A családi életfejlődés fejlődése mentén alakuló párkapcsolati ciklusok a következőek:

  1. Újonnan alakuló pár, gyermek nélkül
  2. Pár csecsemővel
  3. Pár kisgyermekkel (2,5- 6 éves korig)
  4. Pár iskolás korú gyermekkel (6- 12 éves korig)
  5. Pár serdülő korú gyermekkel
  6. A felnövekedett gyermeket kibocsátó pár
  7. Magukra maradt, aktív szülők, vagyis újraközeledő pár
  8. Inaktív, idős pár

A párrá válás lényeges eleme, hogy az alap kötődésünket áthelyezzük valaki másra, ehhez azonban szükséges az eredeti családról való leválás; az önálló identitás és egészséges énhatár kialakítása; képesség az én határainak egészséges mértékű megnyitására és egy másik ember befogadására; szabályok és normák összehangolása a pár tagjai között; függetlenségből való elmozdulás a kölcsönös, egészséges mértékű függés felé; konszenzusra való törekvés képessége; lemondás az eredeti család által nyújtotta védettségről úgy, hogy a lojalitás a szülők felé megmarad. Probléma adódhat, amikor nagy fokú a félelem az elköteleződéstől és intimitástól; valaki nem képes hatékonyan leválni az eredeti családjáról, vagy az énhatár túl merev vagy éppen túlságosan átjárható.

A párkapcsolat következő lépcsőfoka sok esetben a gyermekvállalás, melyhez az egész családi rendszerben szükségesek a változások: fizikálisan és pszichésen hely teremtése az új családtagnak; a párkapcsolati határ rugalmassá tétele a csecsemő számára; új, kihívást jelentő szerepek tanulása: nő, feleség vagy anya és férfi, férj vagy apa?; új családi mintázat, struktúra, viselkedési módok és szabályok kialakítása; a családrendszerben a szülői és nagyszülői szerepek elfogadása. Gyakori problémák lehetnek, hogy az új szokások és időbeosztások megváltoznak, melyeket árnyalhatják a csecsemő evési és alvási zavarai vagy gyakori felsírása; a szülés utáni lehangoltság vagy meg nem felelés érzései; az édesanya szociális izoláltsága; a párkapcsolati határ megtartásának nehézsége; párkapcsolati feszültségek és hűtlenség is.

A kisgyermekes, óvodás, iskolás gyermeket nevelő pár feladatai is kihívással teliek. A  pár ekkorra már szülőként is kialakította új életmenetét, amelyet természetesen árnyalhat számos tényező (pl. egy újabb gyermek születése). A gyermek nevelését részlegesen átveszi, kiegészíti az intézmények megjelenése, ami új szabályokat, normákat jelent az egész család számára. Az eddig kialakult határokat most még inkább érdemes tudatosan is rugalmassá formálni, mert a külvilágot (bölcsöde, óvoda, iskola) be kell engedni a családi területre. A gyermek is fontos szerepeket tanul, melynek témái a beilleszkedés és a teljesítményorientáltság. A párkapcsolatban leginkább a szülői szervezési feladatok kerülnek előtérbe, illetve az anya esetleges visszatérése a munkába vagy az újabb gyermekvállalás kérdése. Minden új baba odatartozás-élménye azon múlik, hogy a pár és az egész család hogyan ad számukra helyet. Tovább bonyolítja a helyzetet a testvéri kapcsolatok dinamikája, a testvérsorban elfoglalt hely is, mely a későbbiekben fontos, a jövőbeli kapcsolatokat befolyásoló hatással bír az egyén életében, hiszen a testvérek szeretete és elfogadása a negatív tulajdonságokat is pozitívvá fordíthatja. A kihívások egészséges kezeléséhez tehát elengedhetetlen a párkapcsolati tudatosság fejlesztése, hiszen a fent felsorolt kihívások csak így oldhatóak meg sikeresen.

Párkapcsolati krízis akkor jelentkezik, amikor az életciklusok változása mentén jelentkező feladatok, szerepkihívások túlmutatnak a pár megküzdési eszköztárán, és a nehézségekhez elengedhetetlenül szükséges rugalmasság nem bizonyul elegendőnek. Nagyon fontos azonban megjegyeznünk, hogy krízisbe mindannyian kerülhetünk, és ez nem egyenlő a gyengeséggel, alkalmatlansággal, és nem mond el semmit intelligenciánkról! Bőven elég egy-egy előre sejthető nehézség (pl. az első gyermek születése vagy kirepülése kapcsán) és egy előreláthatatlan baj (pl. váratlan veszteség vagy gyász) kombinációja, hogy átmenetileg nehézséget, krízist éljünk át. A párkonzultáció vagy -tanácsadás ezekben az esetekben kínál segítséget, empatikus támogatást.

Felhasznált szakirodalom: Pincus – Dare: Titkok a családban c. könyve; Dallos – Procter: A családi folyamatok interakcionális szemlélete In.: Családterápiás Olvasókönyv sorozat

További leírás a családrendszer feltárásáról egyéneknek és pároknak: http://integrativterapiaster.hu/csaladrendszer-feltaras/; Párkapcsolattal kapcsolatos cikkeink: http://integrativterapiaster.hu/gyermekkori-kotodes-es-a-felnottkori-szerelem-mintazatai/

Kapcsolatfelvétel: http://integrativterapiaster.hu/kapcsolat/

Tisztelettel: Kálmán Mónika