A transzgenerációs családterápia kezdete Európában
Az 1960-as, 1970-es évek új rendszerszemléletű, generációkon átívelő mintákat figyelő terápiás megoldásokat keltett életre: a francia gyermek-pszichoanalitikus Francoise Dolto, a magyar-francia pszichoanalitikus Nicolas Abraham, a magyar-amerikai származású pszichoterapeuta Böszörményi-Nagy Iván mindannyian vizsgálták a megoldatlan konfliktusok, a gyűlölet, a bosszú, a titkok és a kimondatlan vagy kimondhatatlan dolgok transzgenerációs átvitelének komplex kérdését, akárcsak egy családtag túl korai halálának traumatikus hatását, vagy a foglalkozásválasztás generációkon áthúzódó és ismétlődő jelenségeit. Elmondhatjuk tehát, hogy a napjainkban is alkalmazott családterápia rendszerszerű gondolkodás eredményeképp alakult ki.
A szeretet egyfajta vívmány. A cselekvésből származik, valamint a saját határaink megtapasztalásából. Határaink vannak a jóban, csakúgy, mint a rosszban. A szeretet alapvetően csak annak a felismerése, hogy az emberek különbözőségeiben egy mélységes közösség rejlik. –Bert Hellinger-
A rendszerszemléletű családterápia Amerikában
Freud kortársa, a német-amerikai pszichiáter Frieda Fromm-Reichmann 1889-1957 főként a pszichózis, azon belül pedig a skizofrénia területét kutatta, munkássága táptalajul szolgált egyéb diszciplínáknak.
Az amerikai irányzatok a Stanford Egyetemen fejlődtek ki (palo alto-i iskola): Gregory Bateson antropológus, nyelvész; Jay Haley pszichoterapeuta; John Weakland a rövid terápiák egyik megalkotója és családterapeuta; Don Jackson pszichoterapeuta; Paul Watzlawick pszichoterapeuta, filozófus, valamint a méltán híres szociális munkás és családterapeuta Virginia Satir együttes kezdeményezésére.
Interdiszciplináris módon tanulmányozták a családi interakciók aspektusait, megindítva a családterápiás irányzatokat a rendszerszerű gondolkodás felé. Alaptételük, hogy a család egy rendszert formál, ami homeosztázisra, vagyis egyensúlyi állapotra törekszik, és amelyet tudatos és tudattalan családi szabályok működtetnek. Hangsúlyozzák a tények figyelembevételét, a már adott és így megváltoztathatatlan determinánsokat, a bele- és veleszületettség általi meghatározottságot, amelybe például az egyén életét befolyásoló történelmi eseményeket, a háborúkat, az emigrációt is beleértik.Ezen családterápiás irányzatok közös vonása, hogy célirányosan használják a pozitív kapcsolati források energiáját az egyén fejlődése érdekében (Böszörményi-Nagy, 1973).
Családrekonstrukció és transzgenerációs lojalitás: Satir-, Böszörmény-Nagy- és Hellinger szemlélete
Virginia Satir kidolgozta továbbá a család rekonstrukciójának lehetséges változási szintjeit, míg a pszichoanalitikusok figyelme a családi titkokra irányult (Rand, 2001; Abraham, 2001; Török, 2001). A család rekonstrukció módszeréről bővebben honlapunkon olvashat: http://integrativterapiaster.hu/csalad-rekonstrukcio/.
A család rekonstrukció, csak úgy, mint a családfelállítás, csoportban végzett módszer, ahol a kliens családjában és társas kapcsolataiban zajló folyamatokat és ezek egészséges és diszfunkciós mintázatait tárja fel annak érdekében, hogy a kliens újfajta módon léphessen kapcsolatba a családtagjaival és a saját önértékelésével. Satir kiindulópontja a család rekonstrukció módszerének megalkotásakor az volt, hogy az emberek megküzdési problémái a feloldatlan gyermek–szülő élményekhez kapcsolódnak. Úgy vélte, nem lehetünk teljesek addig, amíg nem kapcsolódunk össze a szüleinkkel mint hús-vér, valóságos emberekkel. Utóbbi nézőpont erőteljesen jelen van a családfelállítás módszerében is.
További cikkeket a családállításról honlapunkon olvashat: http://integrativterapiaster.hu/hellinger-fele-csaladallitas/
Transzgenerációs jóvátétel és tartozás
Amikor a hűség teljesül, szeretet és kölcsönös elismerés jön létre, kiegyenlítve a családi mérlegfőkönyvet. Ilyenkor kiegyenlített családi számláról és kiterjesztett családi egyensúlyi mérlegről beszélhetünk, amelyből láthatjuk, hogy hitelünk vagy tartozásunk van, hogy kötelezettségeink vagy követeléseink vannak. Ha a mérleg nincs egyensúlyban, a problémák öröklődnek egyik generációról a másikra, akár 3-5-7 generációig visszamenően, melyet a családállítás-munka tapasztalatai alátámasztanak.
Böszörményi-Nagy kiemeli a parentifikáció fogalmát, mely fordított értékekre utal: a gyermek -akár nagyon fiatalon is- saját szülei szülőjévé válik, és kénytelen gondot viselni rájuk, vagy rá nem tartozó családi titok, szégyen beavatottja lesz. Például: a szülő megbetegszik, meghal, és a gyerek veszi át a teendőit a családban. A parentifikáció a követelések, tartozások egészségtelen és traumatizáló fennálllása.
Egy családi rendszeren belül az egyik családtag lélektani helyzete megszabja egy másik családtag lélektani helyzetét: örök érvényű kölcsönös szabályozás van érvényben. A családi rendszert funkcióig meghatározó szabályok egyszerre implicitek (hallgatólagosan elfogadott, ki nem mondott) és explicitek (kinyilvánított), habár többnyire rejtve maradnak, és a családtagok ezeknek nincsenek tudatában. A szabályok többsége magától értetődik, és nyilvánvalónak tekinthető: családunkban mi ezt vagy azt tesszük. A szabályok sokszor magyarázat nélkül maradnak, így automatikusak, és terápia nélkül nehezen vagy egyáltalán nem korrigálhatóak.
A családi mítosz működési minták által manifesztálódik. Néhány család olyan minták szerint szervezi az életét, amelyeket inkább egészségtelennek lehet nevezni. Minden egyes rítus hozzájárul a családi számla kiegyensúlyozásához, miszerint egy adott magatartás által egyensúlyba próbálják hozni a kizsákmányoló helyzetet vagy attitűdöt. Egyensúlynak kell létrejönnie az adás és viszonzás között, máskülönben enyhébb vagy komolyabb tünetek jelentkeznek. Minden család egyedi módon maga állapítja meg a családi számlához való, a különböző egyénektől származó hozzájárulást. A családi kódex határozza meg az érdemek, az előnyök, a kötelezettségek és felelősségek mértékét, amelyek tanult reakciók formájában jelentkeznek a családi történetekben, a családi genetikai és történelmi összefüggésein alapulva saját lelki folyamatainkkal kiegészülve, amelyeket tudatosan leleplezhetünk.
A földrajzi távolság vagy a családi nyilvántartás elől való menekülés nem szabadítja meg az illetőt attól, amit a család tartozásaként tartanak számon, és alaktalan, meghatározhatatlan, valamint a létezés minden rétegével összefüggő bűntudat formájában ölthet alakot.
Künönösképp Böszörményi-Nagy Iván elméleti keretrendszere fontos a hellingeri terápiás felfogás megértéséhez. Előbbi bevezeti a hűség, a családi lojalitás fogalmát, melyet Hellinger használ és továbbfejleszt (ld. később). A lojalitás olyan társadalmi egység, amely tagjai hűségétől függ, és el is várja azt, valamint minden egyéni csoporttag gondolatain, érzésein és motivációján múlik. Így jön létre a családi igazság foglama. Ha az igazság nem teljesül, akkor igazságtalanság, méltánytalanság és kihasználás alakul ki a család vagy szervezet tagjai között, ami átcsaphat a revans, a bosszú érzésébe, vagy átalakulhat betegségekké és ismétlődő balesetekké.
Példák: generációkon átívelő tettes és áldozat dinamika, túlélő bűntudata a háborúban meggyilkolt őseivel szemben, szándékosan vagy szándék nélkül elkövetett sértések feldolgozatlan traumái.
További információt a családállításról honlapunkon talál: http://integrativterapiaster.hu/hellinger-fele-csaladallitas/; http://integrativterapiaster.hu/csaladrendszer-feltaras/;http://integrativterapiaster.hu/csalad-rekonstrukcio/
Ha segítségre van szüksége vagy családállításra jelentkezik, forduljon hozzám bizalommal! Kálmán Mónika