Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket. -Márai Sándor-
Családi életciklusok és krízisek
A családi életciklus-szemlélet pozitívan mutatja be a család képességét a stabilitás és folytonosság egyidejű fenntartására. Minden családra igaz, hogy stresszként éli meg, amikor áthalad egy-egy fejlődési, átalakulási életszakaszokon, azonban minél rugalmasabban kezeli ezeket, annál inkább képes újraszerveződve kezelni megtöréseit, esetleges kríziseit.
Az egyes életciklus-szakaszok konkrét fejlődési folyamatok teljesítését kívánják meg. Ezek közül némely egyetemes– pl. a csecsemő kötődése az elsődleges gondviselőhöz-; mások kultúraspecifikusak pl- az egyéni identitás alárendelése a közösség elsőbbségét hangsúlyozó kultúrákban. A legtöbb feladat azonban korfüggő, hiszen a társadalom más feladatot, szerepet vár el a csecsemőtől, a kisiskolástól, a serdülőtől vagy a felnőttől. A családi életciklus-szemlélet kiemeli, hogy az átmenetekben, a ciklusváltásokban, melyek gyakran egymásba olvadva, több évet is felölelő szakaszokból állnak, a család sebezhetőbb.
Minden egyes fejlődési szakaszt egy- egy adott, változást és új alkalmazkodást követelő életesemény indít el. Ha bármely feladat megoldása nem teljes, késik vagy megakad, akkor a megoldatlan nehézségek a családfejlődés következő szakaszában is jelentkeznek: ezeket hívjuk normatív, azaz bejósolhatóan keletkező kríziseknek. Nem minden változás vezet azonban tüneti viselkedéshez: ahol a kapcsolati rugalmasság (hatékony együttműködés a nehézségek kezelésére) megfelelő, a család megerősödve kerül ki a krízisből.
A szorongás a családon belül vertikális és horizontális stresszorokhoz kapcsolódik. Vertikális stresszorok: magukba foglalják az előző generációk tapasztalatait, főleg a szülők tapasztalatainak lenyomatát. Ezek jellemzően transzgenerációs családi mintázatok, mítoszok, hiedelmek, titkok, örökségek. A vertikális tengely magába foglalja még a biológiai, a genetikai örökséget, temperamentumot is. A korábbi generációktól hozott rasszizmus, szexizmus, szegénységgel kapcsolatos gondolkodás és a kapcsolati minták leképeződése is hozzáadódnak a vertikális stresszorokhoz. A horizontális stresszorok magukban foglalják az előre jelezhető, fejlődéssel járó stresszorokat, az előre látható eseményeket, és ide tartoznak azok a veszélyek, amelyekkel a család élete során találkozik. A család saját tapasztalatait képviselik: pl, traumatikus élmények: gazdasági hanyatlás, természeti katasztrófák, kilakoltatás, stb., illetve a családot érintő szociális változások; a fejlődéssel járó életciklus váltások, melyek lehetnek bejósolhatók, ún. normatív krízisek és váratlan vagy nem bejósolható, ún. paranormatív krízisek: hirtelen veszteség, baleset, -haláleset, -betegség, stb.
Az integratív szemléletű családkonzultáció vagy családterápia során mélyrehatóan foglalkozunk az életciklusok körül alakuló családi tapasztalatok, megküzdési stratégiák és transzgenerációs örökségek feltárásával, megértésével és átkeretezésével. Ez által saját magunkat és megélésünket egy tágabb rendszerben tudjuk értelmezni, ami hozzásegít bennünket a rendelkezésre álló megoldások szélesebb körű felfedezéséhez és így kiaknázásához.
A családi életciklus szakaszai és krízisei
A változások a rendszer valamennyi tagját érintik. Amikor a család átjut egy fejlődési fázison, a rendszeren belüli megváltozott viszonyokat, tranzakciós és kapcsolati mintákat újra lehet és szükséges tárgyalni. A változások meghatározásában, jelölésében és megélésében fontos szerepet játszanak a rituálék, a családi ceremóniák, hiszen határkijelölő szerepük van. Jay Haley (1973) pszichoterapeuta szerint a következő életciklusokról beszélhetünk:
- Az udvarlás periódusa
- A házasság korai szakasza
- Az első gyermek születése
- a házasság középső szakasza – iskolás gyermek a családban
- a gyerekek kirepülése a fészekből
- nyugdíjas – és öregkor
- a halál és veszteségek korszaka
Családi krízis akkor jelentkezik, amikor a családi életciklusok változása túlmutat a család megküzdési eszköztárán, és a nehézségekhez elengedhetetlenül szükséges rugalmassága nem bizonyul elegendőnek. Nagyon fontos azonban megjegyeznünk, hogy krízisbe mindannyian kerülhetünk, és ez nem egyenlő a gyengeséggel, alkalmatlansággal, és nem mond el semmit intelligenciánkról! Bőven elég egy-egy előre sejthető nehézség (pl. az első gyermek születése vagy kirepülése kapcsán) és egy előreláthatatlan baj (pl. váratlan veszteség vagy gyász) kombinációja, hogy átmenetileg nehézséget, krízist éljünk át. A családkonzultáció vagy családi tanácsadás ezekben az esetekben kínál segítséget, empatikus támogatást az egész családnak.
Felhasznált szakirodalom: Pincus – Dare: Titkok a családban c. könyve; Dallos – Procter: A családi folyamatok interakcionális szemlélete In.: Családterápiás Olvasókönyv sorozat
További leírás a családrendszer feltárásról: http://integrativterapiaster.hu/csaladrendszer-feltaras/; Tematikus csoportok, ahol használjuk a családrendszer feltárás integratív elemeit: http://integrativterapiaster.hu/apa-anya-en/
Kapcsolatfelvétel: http://integrativterapiaster.hu/kapcsolat/
Tisztelettel: Kálmán Mónika