Szerző: ITT | júl 7, 2023 | EFT párterápia, egyéb kategória, kognitív viselkedésterápia, mindfulness, önismeret, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés, sématerápia közérthetően
Kognitív torzítás: párkapcsolati kommunikáció
Kognitív torzítás minden emberi kapcsolatban, így a párkapcsolatban is előfordul. Szükséges tudatosítani, hogy mit értünk a kognitív torzítás kifejezés alatt, hogy felismerhessük és változtathassunk rajta. A párkapcsolati kommunikáció ezáltal sikeresebb, hatékonyabb, feszültségmentesebb lehet és kikerülhetővé válnak azok a logikai és érzelmi csapdák, amelyek megnehezítik a párkapcsolati kommunikációt és rontják a párkapcsolati elégedettséget.
Kognitív torzítás fajtái: hogyan sérül a párkapcsolati kommunikáció?
1. Minden vagy semmi típusú gondolkodás: amikor az ember mindent fekete-fehér kategóriákban értékel. Pl. az egyén nem tökéletes teljesítmény esetén az
egész helyzetet teljes kudarcnak éli meg: „Ha nem figyelsz rám minden percben, akkor értéktelen vagyok.”
2. Túláltalánosítás: egyszeri negatív esemény alapján általánosít a személy. Ha valami nem sikerült, akkor úgy értékeli a dolgot, hogy „nekem soha semmi nem sikerül”. Párkapcsolati kommunikációban: „Te soha nem segítesz semmiben. vagy Te mindig félreérted a szavaimat”.
3. Negatív szűrés: amikor a személy egy adott történésből pusztán egyetlen részletet emel ki, s ennek alapján mindent negatívan minősít: „Hiába fogytam 20 kg-ot, Te még mindig nem vettél el feleségül.”
4. A pozitívumok figyelmen kívül hagyása, leértékelése. A pozitív tapasztalatait az egyén azzal utasítja el, hogy azok „nem számítanak”. Így az egyébként
pozitív események is negatívnak tűnnek fel. Pl.: „Csak azért ragaszkodsz hozzám, mert nem ismersz eléggé.”
5. Elhamarkodott következtetés: a negatív értékelés nem a tényeken alapul:
A) Gondolatolvasás: amikor az egyén azt hiszi, tudja, hogy mások mit gondolnak róla (negatívumot), és egyéb, sokkal valószínűbb lehetőségeket nem vesz figyelembe. Pl. egy általa elkapott pillantásból azt szűri le: „Unalmasnak tartasz.”, „Biztos utálsz.”
B) Jövendőmondás, jóslás : az egyénnek a jövőre nézve negatív elképzelései vannak, és más – sokkal valószínűbb – kimeneteleket nem vesz figyelembe. „Hiába járunk párterápiára, úgysem tudjuk megmenteni a házasságot.”
6. Felnagyítás és lekicsinylés: amikor az ember eltúlozza bizonyos dolgok fontosságát (pl. saját hibáit vagy mások erényeit) vagy –ellenkezőleg – saját jó tulajdonságait, sikereit, illetve mások gyengéit bagatellizálja. Ezt a tulajdonságot kettős morálnak vagy kettős mércének is nevezik. Pl.: „Az semmi, hogy van egy házunk, mert az mindenkinek van.”
7. Érzelmi logika: az egyén erős „érzései” alapján igaznak vél valamit és nem veszi figyelembe az ellenkezőjét igazoló tényeket. Pl.: „Hiába mutatod ki a szeretetedet, mégis egyedül érzem magam.”
8. „Kell” és „kellene” állítások: az egyénnek határozott elvárasai vannak arról, hogy neki, illetve másoknak hogyan „kell” viselkednie, és ezek meghiúsulása esetén túlértékeli a következményeket. Pl.: „Mindig pontosnak kell lennem.”„A páromnak tudnia kellene, hogy mit szeretnék.”
9. Címkézés és téves címkézés: a túláltalánosítás extrém formája, amikor az egyén ahelyett, hogy megfogalmazná a problémát, negatív címkével illeti saját magát vagy mást. Pl.: „Vesztes vagy.” „Toxikus vagy.”
10. Perszonalizáció: amikor az egyén úgy érzi, hogy ő az oka egy olyan eseménynek, amiért valójában nem ő felelős. Pl. „Az én hibám, hogy rosszul sikerült anyósom szülinapja” vagy „Én tehetek róla, hogy a szüleimnek rossz a házassága:”
Kognitív torzítások listájának forrása: ITT
Egyéb cikkek párkapcsolat témában: ITT
A párkonzultációs munka során szem előtt tartjuk a család- és párkapcsolat teljes rendszerét, így a kognitív viselkedésterápiás módszertartant, szemléletmódot, gyakorlatokat integráltan alkalmazzuk, az adott család, pár folyamatához illesztve.
A listát párkapcsolati rendszerekre adaptálta: Kálmán Mónika
Szerző: ITT | júl 7, 2023 | család, EFT párterápia, egyéb kategória, mindfulness, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés
Szerző: ITT | jún 29, 2023 | család, EFT párterápia, kognitív viselkedésterápia, mindfulness, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés, sématerápia közérthetően
Sémakémia
Szerző: ITT | jún 28, 2023 | család, EFT párterápia, egyéb kategória, kognitív viselkedésterápia, önismeret, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés, sématerápia közérthetően, stressz, személyiségfejlesztés
Feljogosítottság séma transzgenerációs szemléletben: a feljogosítottság séma a családrendszerben, a párkapcsolatban
A Böszörményi-Nagy Iván által kidolgozott kontextuális családterápia az első igazán integratív terápia, mely transzgenerációs szemléletű és ötvözi a rendszerszemlélet, a tárgykapcsolat-elmélet és az egzisztenciális filozófiai hátteret. A feljogosítottság sémát és kialakulását most a családrendszer múltjának, jelenének kontextusba helyezésével próbáljuk szemléltetni, mert hisszük, hogy a saját személyes jelenünk megértéséhez elengedhetetlen a transzgenerációs családrendszerünk ismerete.
Böszörményi-Nagy Iván (1920-2007) magyar származású amerikai pszichiáter, a családterápia egyik úttörője volt. 1948-ban Ausztriába, ’50-ben pedig Amerikába emigrált a kommunizmus és a nácizmus elől. Később, a rendszerváltás után többször hazatért Magyarországra előadásokat tartani, és számos magyar családterapeutának adta át szemléletét, munkamódját. Fő érdeklődési területe a skizofrénia biokémiai kutatása volt, de mivel kezdeti hipotézise nem volt igazolható, más irányból közelítette a családrendszer tüneteit, így kezdett el érdeklődni a családon belüli kapcsolatok jelentősége iránt.
A transzgenerációs családterápia az 1960-as, 1970-es években alakult ki: új, rendszerszemléletű, generációkon átívelő mintákat figyelő terápiás megoldásokat kelt életre. A szemlélet további képviselői: a francia gyermek-pszichoanalitikus Francoise Dolto, a magyar-francia pszichoanalitikus Nicolas Abraham, akik Böszörményi-Nagy Iván mellett vizsgálták a megoldatlan családi konfliktusok, a gyűlölet, a bosszú, a titkok és a kimondatlan vagy kimondhatatlan dolgok transzgenerációs átvitelének komplex kérdését, akárcsak egy családtag túl korai halálának traumatikus hatását, vagy a foglalkozásválasztás generációkon áthúzódó és ismétlődő jelenségeit. A kontextuális szemlélet megindította a családterápiás irányzatokat a rendszerszerű gondolkodás felé is.
A rendszerszemlélet szerint a család egy rendszert formál, ami homeosztázisra, vagyis dinamikus egyensúlyi állapotra törekszik, és amelyet tudatos és tudattalan családi szabályok működtetnek. Hangsúlyozzák a tények figyelembevételét, a bele- és veleszületettség általi meghatározottságot, amelybe például az egyén életét befolyásoló történelmi eseményeket, a háborúkat, az emigrációt is beleértik. Ezen családterápiás irányzatok közös vonása, hogy célirányosan használják a pozitív kapcsolati források energiáját az egyén fejlődése érdekében (Böszörményi-Nagy, 1973).
Böszörményi-Nagy Iván szerint az emberek egészségét, fejlődését, túlélését a közöttük lévő kapcsolat ereje és annak belső igazságossága határozza meg. Azt figyelte meg, hogy a családtagokat több generáción keresztül ívelő, őket egymáshoz láncoló láthatatlan kötőanyag az anya-csecsemő viszonnyal kezdődik. Fontos kapcsolataink belső egyensúlyát az adja meg, hogy a velünk való törődést hogyan tudjuk továbbadni, „meghálálni”. Ha nem „fizetjük” vissza ezt a gondoskodást, vagy ha túl sokat adunk a másiknak belőle, akkor olyan kapcsolati igazságtalanság keletkezik, amely kapcsolati rendszereinket, – akár több generáción keresztül is -, nemcsak elrontja, megmérgezi, de az egészségünket is tönkreteheti, sőt a túlélésünket is veszélyeztetheti. Létezésünk e dimenzióját nevezte Böszörményi-Nagy kapcsolati etikának.
Jogosultságok, kötelezettségek
A kontextuális családterápia egyik kulcsfogalma a családi mérlegfőkönyv, családi főkönyv vagy családi napló. Ha kölcsönösség van a kapcsolatban a jogosultságok adása és elfogadása terén, akkor kiegyenlített családi számláról és kiterjesztett családi egyensúlyi mérlegről beszélhetünk. A főkönyvből látható, hogy hitelünk vagy tartozásunk van, hogy kötelezettségeink vagy követeléseink vannak. Ha a mérleg kibillen az egyensúlyból, valaki túl keveset kap vagy túl sokat ad, a problémák öröklődnek egyik generációról a másikra, akár 3-5-7 generációig visszamenően.
Az intergenerációs kapcsolatok természetéből adódik, hogy a szülők és a gyermekek közötti aszimmetrikus kapcsolati rend áll fenn, amely pusztán a megszületés révén jön létre. A szülők ezért kezdettől fogva kötelesek gyermekeikről gondoskodni, a gyerekeknek pedig lassan bontakozik ki a kötelessége, hogy cserébe mind az előző, mind a következő generációval törődjenek.
Jogosultság: az egyén felhalmozódó kapcsolati hitelét jelenti, ami a másoknak szentelt, általuk kiérdemelt figyelemért jár cserébe. A jogosultság fontos szerepet játszik az aszimmetrikus (szülő-gyerek) kapcsolatok méltányos egyensúlyának keresésekor. A jogosultság azonban sem a jogosultság fogalmához társítható öntelt hozzáállással, sem a jogosultság szubjektív érzésével nem azonos.
Böszörményi-Nagy Iván azt mondja, hogy az emberi kapcsolatokban ösztönös, tudattalan és részben tudatos törekvés van a generációkon átívelő igazságosságra, kölcsönösségre, az adás-kapás egyensúlyára. Ebből az következik, hogy ha a gyremek megkapja a gondozóitól a neki járó gondoskodást, akkor elkötelezett megadni annak, akitől kapta, és továbbadni a következő generációknak is. A kiszolgáltatott csecsemőnek, majd a cseperedő gyermeknek alanyi jogon keletkezik jogosultsága arra, hogy az igényeit, szükségleteit életkora szerint ellássák és gondoskodjanak róla. Amennyiben a jogosultságot, a gondoskodást a gyermek megkapja, elkötelezetté válik arra, hogy gondoskodjon a gyermekeiről, és jól bánik a szüleivel.
Hogyan lesz a jogosultságból feljogosítottság séma?
Az a gyermek, aki alanyi jogon nem kapja meg a számára megfelelő gondoskodást, törődést, hiányokat él át. Későbbi életében, amikor a gyermekkort már hátrahagyja, úgy küzdhet meg a gyermekkorában átélt hiányokkal, hogy feljogosítva érzi magát arra, hogy ő se adjon. Ez a negatív jogosultság vagy feljogosítottság a kellő gondoskodás és kölcsönös felelősség hiánya, ami a problémás gyermek-szülő kapcsolatból, a szülő korai elvesztéséből vagy érzelmi elérhetetlenségéből, elhanyagoló gondozói attitűdjéből, stb. fakad. Ezt a kapcsolati etikai hiányt a személy „belső főkönyve” egy életen át hordozhatja és befolyásolhatja felnőtt kapcsolatait, párkapcsolatát. Az így kialakuló feljogosítottság séma arra hivatott, hogy védelmezze azt az egyénben élő belső gyermeket, aki valaha nagy szenvedésnek volt kitéve.
A negatív jogosultság, azaz a feljogosítottság formái:
- Az egyén a felnőtt kapcsolataiban, rendszerint a párjától, társától szeretné megkapni azt a gondoskodást, figyelmet, törődést, ami a szülő-gyermek kapcsolatból hiányzott. Az így működő fél teljesíthetetlen, rendszerint irreális elvárásokkal viszonyul partneréhez, ezzel sérti a partner felé irányuló etikai egyensúlyt. Gyermekkorban keletkező hiányainak pótlásáért tudattalanul is partnerét teszi felelőssé és feljogosítva érzi magát arra, hogy túlzó, az eredendően szülő-gyermek kapcsolatotra jellemző asszimetriát újra létrehozó módon lépjen fel a másik irányában.
- Az, aki hiányt szenvedett gyermekként, tudatosítás, önismeret nélkül sokszor sajnos csak hasonló hiányosságokkal tudja saját gyermekét gondozni. A negatív jogosultság így lesz transzgenerációsan jelen a családi kapcsolatokban.
Destruktív jogosultság, azaz feljogosítottság csúcsra járatva:
Az, aki bántalmazó családban nőtt fel, tudatosítás, terápia, önismeret nélkül felnőttként azt érzékelheti igazságosnak, hogy továbbadja a bántást saját felnőtt kapcsolataiban. Miközben a bántalmazást elszenvedő gyermekkel mély együttérzést érezhetünk, beláthatjuk, hogy az ilyen feljogosítottságból fakadó viselkedés nem elfogadható. A destruktív jogosultság (Böszörményi szerint a rosszindulat belülről jövő joga) kifejlődésének legsúlyosabb összetevője az egyén veleszületett jogosultságainak megsértése. A destruktívan jogosult személy gyakran gátolt abban, hogy megbánást érezzen egy vétlen kívülállóval történt igazságtalan bánásmódja miatt. Mivel ő maga sem kapott emberi bánásmódot, törleszt a világ felé, és nehéz számára empátiát megélni embertársaival kapcsolatban. A feljogosítottság, más nevén grandiozitás séma a sématerápia fogalomtárából származó kifejezés, mely egyike a Young és Klosko által jegyzet 18 sémának.
Ötvözzük az elméleti hátteret és a gyakorlati módszertanokat az ember komplex, színes belső valóságának feltárásáért és a kívánt változásért. Célunk a személyre, a párra és családra szabott, felkészült segítségnyújtás. Biztonságos környezetben, személyes és online konzultáció keretében is várjuk Önöket!
Felhasznált szakirodalom: Ivan Boszormenyi-Nagy–Geraldine M. Spark: Láthatatlan lojalitások, Böszörményi-Nagy I.–Krasner, B.: A kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa, Transzgenerációs családterápia, rendszerszemlélet
Cikk: Kálmán Mónika
Szerző: ITT | jún 21, 2023 | család, EFT párterápia, önismeret, párkapcsolat pszichológia, párkapcsolati kötődés
Kötődéselmélet az érzelem fókuszú család- és párterápiában
A kötődéselmélet szerint az emberi kapcsolatok építő elemei az érzelmi kötelék, a bizalom és biztonság, melyek körül tapasztalható érzelmek komplex jelzőrendszerként működnek arra nézve, hogy az adott kapcsolatban milyen módon lehetséges kötődni. Az érzelem adaptív erőforrást nyújt, ami, ha sikerül hozzáférni és szabályozni, használható az intimitás és a bizalom mélyebb szintjeinek előhívására.
A kötődéselmélet azt tartja, hogy velünk születik a késztetés a kötődésre, és ennek megfelelően alakul kötődést kereső viselkedési eszköztárunk már gyermekkorban is: pl. nevetés, sírás, kapálózás, düh, stb., mely reakciók – optimális esetben – biztosítják a közelséget az elsődleges kötődési személlyel. A gyermek kontaktuskereső viselkedése a párbeszéd egyik oldala, hiszen az elsődleges kötődési személy válaszkészsége elengedhetetlen a biztonságos kötődés kialakulásában.
A kötődéselmélet megalkotója John Bowlby (1907-1990) brit pszichoanalitikus, pszichiáter, aki beilleszkedési nehézségekkel küszködő gyermekek iskolájában végzett munkája nyomán kezdett először foglalkozni a korai élettapasztalatoknak a személyiség fejlődésére tett lehetséges hatásaival. Elméleti alapvetéseit a pszichoanalízis, a fejlődéspszichológia, az etológia, a kibernetika területeiről merítette. Gondolkodása ma is meghatározza, ahogyan a gyermek anyjához fűződő kapcsolatáról, illetve a kapcsolat különböző módokon és időtartamra történő megszakadásának (pl. szülő halála, kórházi tartózkodás, rövidebb és hosszabb érzelmi megfosztottság, stb.) következményeiről vélekedünk[1].
Bowlby kötődéselméleti modellje
John Bowbly kötődéselméleti modellje négy szakaszt különített el a kötődés fejlődésében[2]:
- 1. 1. 1. Differenciálatlan szociabilitás (0-3 hó): ekkor a gyermek majdnem minden szociális ingerre válaszol, nemcsak az elsődleges gondozó jelzéseire. Megjelenik az első társas mosoly, amikor a gyermek mások arcára már mosollyal reagál.
- 1. 1. 2. Differenciált szociabilitás (2-6 hó): a gyermek ekkor kezdi megkülönböztetni a fontos személyeket, felismerni az anyját és a közelebbi családtagjait. Ebben a szakaszban elfogadja másoktól is a gondoskodást, ha azonban választhat, a számára ismerős kötődési személyeket választja.
- 1. 1. 3. Személyes kötődés vagy ragaszkodás (6 hó-2 év): középpontba kerül a kötődés kialakulása és annak megszilárdulása. Megjelennek a kötődés egyértelmű jelei, a gyermek nem fogad el bárkitől törődést, hanem ragaszkodik az elsődleges gondozóhoz (ez általában az anya, de kiválthatja az apa vagy más közelebbi, stabilan elérhető hozzátartozó is).
- 1. 1. 4. Partnerség (2-3 év): a gyermek kötődése ekkorra már stabilnak mondható, és ebből képes nyitni a világra és abban más, az elsődleges gondozótól eltérő emberi kapcsolatokra.
- 1. 2. A kötődési típusok bemutatása: az Idegen Helyzet Teszt
John Bowlby munkásságát Mary Ainsworth (1913-1999) kanadai fejlődéslélektant kutató pszichológus empirikus, laboratóriumi „Idegen helyzet”[3] vizsgálatai egészítették ki. A vizsgálatok alapján a kötődési típusok azonosítása és a kötődési biztonság mérése nagy mértékben járult hozzá a kötődéselmélet fejlődéséhez. A 20 perces vizsgálat a 12-18 hónapos csecsemő elsődleges gondozóhoz való kötődését méri. Az idegen helyzet 3 perces szakaszokból áll, és egy játékokkal teli, barátságos, azonban a csecsemő számára idegen környezetben zajlik. A kísérletbe két szeparációs szakaszt iktatnak be: az egyikben az anya 3 percig távol van, és a csecsemő egyedül marad egy barátságos ismeretlennel, a másikban pedig teljesen egyedül marad. A kezdeti felfedező szakaszt tehát enyhe stresszt jelentő szeparációs szakaszok váltják, melyeket az elsődleges gondozó visszatérése szakít meg. A szeparáció utáni kapcsolatfelvétel és a közelség keresése kerül ezután fókuszba. A kötődési biztonságot tarkító rövid elválási periódusok, illetve az anya visszatérésére adott reakciókat elemezve négy különböző viselkedési kategóriát állapítottak meg:
1. közelségkeresés, 2. a kapcsolat fenntartására tett kísérletek, 3. elkerülés, 4. ellenállás. Az anyával történő újratalálkozások értékelésénél az anya és gyermek együttes viselkedése dönti el a kötődési kategóriába való besorolást. A besorolás elméleti háttere szerint a csecsemő szeparációra adott reakciói az adott kötődési személy elérhetőségére vonatkozó korábbi tapasztalatokat tükröznek. Eredetileg 3 fő kategóriát különböztettek meg: 1. biztonságos, 2. bizonytalan/szorongó elkerülő, 3. bizonytalan/szorongó ellenálló vagy ambivalens. Mindhármat a szeparációra adott szervezett, koherens viselkedési stratégiának tekintették.
II.1.2.1. Biztonságos kötődés: a gyermek bátran fedezi fel az idegen helyzetet anyja jelenlétében; az anya távozásakor a nyugtalanság, a kétségbeesés jeleit mutatja; az anya visszatéréséig nem talál vigaszt a játékokban és az idegen személy jelenlétében sem; az anya visszatértekor a gyermek felveszi a kapcsolatot az anyával, aki képes őt megnyugtatni. Veszélyes, idegen helyzetben a gyermek tehát édesanyját hívja és nála talál megnyugvást.
II.1.2.2. Elkerülő kötődés: a gyermek nem reagál anyja távozására és az idegen személy jelenlétére, ahogyan anyja visszatéréséről sem vesz látszólag tudomást. A felszín alatt azonban az ilyen kisgyermek stresszt él át, de érzelmeit nem mutatja. Az elkerülő gyermek azt tanulta meg az elsődleges gondozóval alakuló kapcsolatában, hogy az érzelmekre nem érkezik válasz, ezért nem érdemes őket kifejezni.
II.1.2.3. Bizonytalan, ellenálló vagy ambivalens kötődés: a gyermek felfokozott érzelmi reakciót mutat édesanyja jelenlétében is, nehéz megnyugtatni. A gyermek nem merül el a játékban, folyamatos készenlétben van. Az anya távozása során a gyermek teljesen kétségbeesik, feldúlt lesz, azonban amikor az anya visszatér, továbbra sem nyugszik meg, hanem egyszerre kapaszkodik az anyába és tolja el magától. A gyermek nem érzékeli biztonságos háttérnek az anyát, nem indul el felfedezni a világot.
II.1.2.4. Dezorganizált, félelemmel teli kötődés: ebbe a csoportba a súlyosabb tünetekkel, mentális zavarokkal küszködő gyermekek tartoznak. Ezek a gyermekek idegen helyzetben önmaguk ellen forduló, önsértő cselekedeteket hajtanak végre, mert a gondozó számukra a félelem és a megnyugvás forrása is egyben, ami a kötődési rendszer kiszámíthatatlanságához, széteséséhez, dezorganizációjához vezet. A gyermeknek nem alakul ki saját stratégiája a stresszhelyzetben történő önnyugtatásra, érzelmi és viselkedési önszabályozásra. A dezorganizált kötődés hátterében gyakori a súlyos érzelmi, fizikai bántalmazás, elhanyagolás is, amit maga a szülő okoz.
Magyarországon a hazai lakosság életminőségét és lelkiállapotát felmérő utolsó és egyben legfrissebb átfogó vizsgálat (Hungarostudy 2013)[4] szerint a magyar felnőttek 31,4 % kötődik biztonságosan felnőtt kapcsolataiban, 70%-pedig bizonytalanul, a következő megoszlással: 37% szorongó elkerülő, 10,3% szorongó ambivalens, 20,4% félelemmel teli, dezorganizált kötődéssel él.
A kötődéssel kapcsolatos további cikkeinket ITT találja.
Felhasznált szakirodalom:
[1]a kötédéselmélet áttekintéséhez felhasznált irodalom: Koós Orsolya (2010). A dezorganizált kötődés kialakulása csecsemőkorban. Doktori (PhD) értekezés. Debreceni Egyetem, (12-30. o.)
[2]A négy szakasz ismertetéséhez a következő forrást használtam: http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/jozsef_istvan/a_korai_anya__gyermek_kapcsolat_s_a_ktds_jelentsge.html (letöltés: 2021. október 10.)
[3] a kötődési típusok bemutatásához felhasznált szakirodalom: Koós Orsolya (2010). A dezorganizált kötődés kialakulása csecsemőkorban. Doktori (PhD) értekezés. Debreceni Egyetem, (18-22. o.).;
[4]a felmérés eredményét idézi: Lukács Liza (2020). Hogyan szeretsz? Kötődési sebeink gyógyítása. Kulcslyuk Kiadó. Budapest, (23. o.)
A cikk első megjelenése: in Kálmán Mónika Egy párkapcsolati konfliktus története. 2022. Budapest
