A művész, az alkotó, még ha teljesen szkeptikus, lemondó is, hisz a jövőben, különben nem hozna létre műveket. A legpesszimistább fajta is úgy érzi, hogy élményeit tovább kell adni, nemcsak kortársainak, de az utána következő nemzedékeknek is. Mi más lenne ez, mint ösztönös bizalom a jövőben? -Szakonyi Károly-

A művészet és a terápia közös eredete

A művészet és a terápia összekapcsolódása olyan régi, mint maga az ember és természet kapcsolata. A természetközeli népek sámánjai a zene és a tánc segítségével kerültek transz állapotba, gyógyítottak betegséget és űztek el rossz szellemeket. Ókori feljegyzések említik, hogy a zenének nem csak az egyén lelki egészsége szempontjából van szerepe, de az egész társadalom jólléte szempontjából is. Egy kínai legenda szerint őrizni kellett az alaphangot (a dúr-moll hangrendszerben a skála kezdőhangja), mert anélkül összeomlott volna a birodalom.

A művészetterápiák az önismeretet, a személyiség fejlesztését, az egészségmegőrzést, valamint a gyógyulást szolgálják. Általuk örömet tapasztalhatunk, sikerélményhez juthatunk, önismeretünk fejlődhet, míg a jobb és a bal agyféltekéink működése harmonizálódik. A művészetterápiák újrarendezik a pszichés energiákat, harmonizálnak, kiszakítanak a mindennapokból, kielégítik a szépség iránti igényeinket, szellemi értéket közvetítenek, segítik kreativitásunk kibontakozását.

A művészi tevékenység játékosságánál fogva önjutalmazó hatású. A művészetterápia megadja az önmegvalósításhoz szükséges impulzusokat, melyeket tapasztalhatunk a zenében, a táncban, a mozgásban, a mesékben vagy a drámában. Az alkotásainkban önmagunkkal találkozhatunk, magunkra ismerhetünk, tudattalan lélekrészeink egy része felszínre kerülhet.

A művészetterápiás folyamatok megtapasztalásával, jellemzően egyre szabadabbá, spontánabbá válunk, önkifejezésünk gazdagodik a színek, formák kreatív használatával, és így a bennünk lévő gátlások, szorongások oldódnak. Ha pedig csoportosan tesszük ezt, akkor szocializációra, közösségi érzés fejlesztésére is sor kerül a művészetterápiás folyamatban. Az együtt- és egymás mellett alkotás inspiráló, aktiválja a kollektív tudattalanunk világát, ugyanakkor, mivel az alkotások egyediek, nem csak a közösségi érzés, hanem az individuum is fejlődik. A kettő persze összefügg, hiszen igazi közösséget csak kellő önismerettel rendelkezve alkothatunk.

A művészetterápiás foglalkozások során alkotás nem spontán, hanem hívott imaginációs képek megformálásai. Az önismereti munka az alkotások szimbolikus üzenetének értelmezésével történik, hiszen az alkotások tükröt tartanak nekünk saját belső világunkról. Az „itt és most” lelkiállapot tudatosítása pedig azzal valósul meg, hogy a foglalkozások elején és végén a csoporttagok beszámolnak hogylétükről.

Az Integratív Terápiás Tér keretében számos tematikus csoportunk használja a művészetterápia módszerét. Ezekről bővebben itt tájékozódhat: http://integrativterapiaster.hu/tematikus-csoportok/

Kapcsolatfelvétel: http://integrativterapiaster.hu/kapcsolat/

Keressen bizalommal! Hagyba Krisztina